Nem régen debütált a mozikban a Barbie című film, amely az ikonikus gyermekjáték alapján egy ízig-vérig feminista film. Azt, hogy feminista, ezúttal nem elítélőleg mondom, bár a film férfi és női ábrázolása hagy némi kívánni valót maga után.
Nekem már a kezdőképek némileg kicsapták a biztosítékot, mivel unalmas színű ruhákba öltözött kislányok játszanak babást-mamást, ami rögtön véget ér, amint feltűnik a színen a színes és vonzó, óriás és élő Barbie – Margot Robbie. Ez még hagyján, de a kislányok ezek után őrült dühöngésbe kezdenek, széttörve addigi játékaikat, mintegy szimbolizálva, hogy az anyaság gúzsba köt és éljen a szabad önmegvalósítás? Egyébként éljen, főleg, ha az nem csak karrier építést jelent, hanem akár a főállású anyaságot is – ha a nő úgy dönt. E cikk szerzője nincsen ellene, hogy a nők megtalálják önmagukat, fejlesszék képességeiket, karriert építsenek: éljenek szabadon, úgy ahogy szeretnének, amennyiben ez valódi szabadsággal jár. Vagyis figyelembe véve azt is, mit szeretnének a férfiak, a társadalom és ők maguk – mármint a nők. Ezek között egyensúlynak kell lenni, mivel nem szigetként élünk, hanem közösségben, hosszú távon mindhárom tényezőnek ki kell elégülnie, vagy a társadalom egyensúlya így vagy úgy, de felborul. És nem, nem gondolom, hogy a férfiak hereként éljenek tetszésük szerint. E három férfi megfelelője között – mit akarnak a nők tőlük, mit akar a társadalom és mit akarnak ők maguk, nekik is egyensúlyt kell tartaniuk.
A film egyébként elképesztően kicsinyesen kezel minket, férfiakat. Ahol tud csíp vagy rúg egyet rajtunk. Nevetségesek vagyunk benne, buták és önzőek. Ja, és tele kisebbrendűségi érzéssel, ld. Ken-t, Barbie szőke párját. Igaz, az ő sztereotípikus felszínessége is változásnak indul a film végén. Ez végül is egy jó pont a filmnek. Amúgy a férfiak erőszakosak, a nők manipulatívak benne. A férfiak mindenkivel szemben erőszakosak, a nők a férfiakkal szemben manipulatívak.
A fő kérdése pedig a filmnek az, hogy ki birtokolja a hatalmat, a férfiak, vagy a nők, és a válasza ez: a nők. Miért? Mert ők nők, és a férfiak csupa erőszak és… ja, ezt már írtam fentebb. Az, hogy együtt kellene birtokolni a hatalmat, az, hogy ennek akarása nem egyformán van meg a két nemben, ez nem téma a filmben. Az igen, hogy a férfiak vannak inkább vezető pozíciókban, de, hogy ennek egyszerűen az az oka, hogy az átlagférfi ezért hajlandó többet beáldozni, mint az átlagnő – ez se téma. Azt még csak nem is érinti a film, hogy testi és mentális egészség, jólét, szabadidő, énidő tekintetében összehasonlítva melyik nem áll jobban. Elárulom, nem a férfiak.
Lehet-e jót mondani a Barbie-ról? Igen, én tudok. Ki és elmondja a nyugati nők terheit, hogy milyen nehéz nőnek lenni. Sok az elvárás, és ezek még sokszor egymásnak ellentmondók is. Amúgy, hölgyeim, üdv a klubban. Férfinak lenni is nehéz. A férfiakkal szembeni szerepelvárások is önellentmondóak és nehezek. Legyél hódító, de ne macsó. Közeledj, de ne kezelj le. Gondos apa és jól feltöltött ATM legyél. Érzelmes és okos, erős és gyengéd, harcra kész és empatikus. Jó reggelt, az élet nehéz a Föld nevű bolygón.
Amúgy nem értem, hogy miért sugallja azt a film, hogy a gyerek csak a nők életét változtatja meg – értsd: az anyaság. Az apaság legalább annyira megváltoztatja egy férfi életét. Többet kell keresnie, többet kell otthon lennie, sok hobbiról és baráti kapcsolatról le kell mondania, mert a gyerek az nagy Úr. Ilyen az élet.
Azt meg tényleg a végére hagyom, hogy a férfiak életének nehézségeiről mikor lesz végre szó? Pláne világszinten, hisz a Barbie világszerte eljut az emberekhez.
A válás után ellhetetlenített apákról?
Az apaságuk gyakorlásában akadályozott férfiakról?
A bántalmazott férfiakról?
A fiúkról, akiknek az álmainak megvalósításán senki sem ügyködik társadalmilag, míg a lányokén cégek és intézmények.
A férfiakat nem csak agyonhallgató, de démonizáló médiáról?
A férfiak rejtett belső életéről, ahol fájdalmak, félelmek és nehéz terhek hordozódnak kimondatlanul?
A férfiak egészségéről és rövidebb élettartamáról?
A férfiak néma kétségbeeséséről, ami pl. az öngyilkossági statisztikák vezető adataiban nyilvánul meg?
A lecsúszott, szenvedélybeteg és társadalom peremére szorult férfiakról, mert a szert használók (alkohol, drog) és hajléktalanok többsége férfi.
A férfiak néma áldozathozataláról, a munkáról, amit a ház körül, a házban és a háztartásban elvégeznek?
Összegezve: jó, hogy világszinten a közélet témájává és kibeszélhetővé váltak a nők problémái, élete, de ugyanezzel még messze adós a világ a férfiaknak. Sok férfiprobléma még csak a tudatosodásig sem jutott el. A mainstream a nők ellenségeiként kezel minket, nem pedig potenciális, illetve valódi szövetségeseként, kiegészítjükként. Illetve a nőket ellenünk való összefogásra buzdítja, nem a férfiakkal való szövetségre és teljessé válásukra.
És ez gond.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
