Brazíliában a 19. században „kávékirályoknak” nevezték az ország legnagyobb kávéültetvényeinek tulajdonosait. Akkoriban kevesen gondolhatták, hogy a repülés történetének kulcsfontosságú alakja, a Wright-fivérek riválisa az egyik legjelentősebb brazil kávékirály fiaként egy ültetvényről kezdi majd meg pályafutását.
A legeldugottabb szárazföldi területek felfedezése és a tengerek igába hajtása után a 19. század végén elérkezett a pillanat a levegő meghódítására. Kísérletező amatőrök, nyughatatlan feltalálók és haszonra vágyó befektetők sokasága fogott hozzá, hogy erre a feladatra akkoriban elképzelhetetlennek tartott eszközöket hozzanak létre. Az ő színes társaságukból is kiemelkedőnek számított a legendás brazil mérnök és pilóta, Alberto Santos-Dumont.
Santos-Dumont 1873. július 20-án született Henrique Dumont és Francisca de Paula Santos hatodik gyermekeként. Mérnök végzettségű apja francia bevándorlók leszármazottjaként iskoláit Párizsban végezte, Brazíliába hazatérve pedig gőzhajókkal és vasúttal foglalkozott. Tudásának és kapcsolatainak köszönhetően Henrique rövidesen az ország legnagyobb ültetvénytulajdonosainak sorába emelkedett.
Szülei elmondása szerint fiuk műszaki érdeklődése már egyéves korában megmutatkozott. Alberto ugyanis léggömböket pukkasztott ki, mert tudni akarta, mi van a belsejükben. Kávétermesztő és mérnöki végzettségű apja oldalán Santos-Dumont kamaszkorától betekintést nyerhetett a különféle önműködő szerkezetek világába. Visszaemlékezései szerint kisfiúként is csak arról ábrándozott, hogy felnőtt korában ilyen gépeket hozzon létre. Ebben megerősítette Jules Verne könyvei iránt korán kialakult szeretete, amely végigkísérte életét.
Santos-Dumont a Ragadozómadár fedélzetén
Apja nyomdokait követve tizennyolc éves korában Alberto figyelme Európa felé fordult. Beutazta Nagy-Britanniát és Franciaországot, a Mont Blanc megmászása során ébredt fel benne a magasság iránti vonzalom. Az Egyesült Államokban megismerkedett a robbanómotorok működésével, az újságok elsőként mint a motorkerékpározás úttörőjét emlegették.
Arról, hogy nem a sebesség, hanem a repülés iránti vágyát kellene követnie, az Andrée-féle 1897-es sikertelen svéd expedíció győzte meg, amelynek célja az volt, hogy elérjék hőlégballonnal az Északi-sarkot. Kávéültetvényes apjától örökölt vagyona lehetővé tette Santos-Dumont számára, hogy ne csak mint pilóta, hanem mint feltaláló is részt vegyen repülőeszközök fejlesztésében anélkül, hogy befektetők segítségére szorult volna. Rövidesen saját léggömböket, majd léghajókat kezdett építeni. 1900-ban került kapcsolatba a Franciaországi Repülőklubbal (Aéro-Club de France). A klub tehetős tagjai 1903-ban versenyt hirdettek: csillagászati összegű, százezer frankos jutalmat kínáltak fel annak a léghajósnak, aki a Klub Párizs egyik elővárosában, Saint-Cloudban lévő telephelyéről felszállva megkerüli az Eiffel-tornyot, és visszatér a kiindulási pontra. A tizenegy kilométeres távot fél óra alatt kellett teljesíteni.
Santos-Dumont nem habozott, és saját készítésű léghajóival rögtön próbautakba kezdett. Egyik alkalommal a brazil pilóta a Trocadero Szállodába csapódott, s a léggömbje ugyan megsemmisült, de Santos-Dumont-nak nem esett bántódása. A következő próbálkozás már problémamentesen zajlott: az utat épségben és határidőn belül, 29 perc 30 másodperc alatt tette meg. Ám a verseny napján csak 30 perc 40 másodperc alatt volt képes ugyanerre.
A Le Petit Journal címlapja a balesetről (kép forrása: gallica.bnf.fr / BnF)
A versenybiztos és maga Santos-Dumont tiltakozása ellenére azonban a Repülőklub elnöke, Henri Deutsch de la Meurthe és az ünneplő párizsi közönség neki ítélte a díjat. A visszahúzódó brazil feltaláló annyira érdemtelennek találta magát a jutalomra, hogy az elnyert százezer frankot a város szegényei között osztotta szét.
Ugyanazon év végén terjedt el a hír, hogy a Wright-fivérek az Egyesült Államokban motorral hajtott, a levegőnél nehezebb repülőgépükön a magasba emelkedtek, és épségben földet is értek. Bár a nevezetes eseményen szemtanúk is részt vettek, valamint készültek fényképfelvételek, az európai, különösen pedig a francia közvélemény szkeptikus volt az amerikaiak teljesítményével szemben. A zártkörű repülés tényét ugyanis semmilyen testület nem tudta hivatalosan bizonyítani. A New York Herald párizsi kiadása egyenesen szerkesztőségi cikkben adott hangot kétségeinek: „a Wright-fivérek vagy repültek, vagy nem repültek. Vagy birtokukban van egy szerkezet, amely képes repülni, vagy pedig nincs. Ők tulajdonképpen repülhettek is, de akár hazudhattak is. Repülni nehéz. Mondani könnyű.”
Santos-Dumont megkerüli az Eiffel-tornyot
Santos-Dumont már a következő évben találkozott a testvérpárral, és elhatározta, hogy eredményüket Európában elsőként fogja elérni, méghozzá nyilvános, bizonyítható módon. Először siklók és helikopterek fejlesztésébe kezdett, majd több balul elsült próbálkozás után Ragadozómadárnak (Oiseau de Proie) becézett (az általa épített modellek között a „tizennégy és fél” sorszámot viselő) repülőjével 1906 novemberében az első sikeres repülést hajtotta végre a kontinensen.
A brazil pilóta már az Eiffel-torony megkerülésével világhírűvé vált: Coubertin báró, a modern olimpiai játékok alapítója a repülést versenysportággá nyilvánította, és Santos-Dumont-ot olimpiai diplomával jutalmazta. Az óriási siker ellenére azonban a feltalálón mutatkozni kezdtek a depresszió jelei. 1915-ben a világháborús Európából hazaköltözött Brazíliába. Az ország elnökét levelekkel árasztotta el, amelyek szerint Brazíliának repülőtereket kellene építenie, hogy behozza az Európával és az Egysült Államokkal szembeni technológiai lemaradást. Rosszallással szemlélte ugyanakkor a repülőeszközök harci cselekményekben való használatát. 1926-ban a Népszövetséghez fordult a katonai repülők alkalmazásának betiltása érdekében.
Az életrajzírói szerint bipoláris zavarral küzdő Santos-Dumont 1932. július 23-án önkezével vetett véget életének. Bár a szégyen okán a brazil kormány sokáig nem volt hajlandó elismerni az öngyilkosság tényét, szülőhazájában ma is hősként tisztelik, mint a repülés egyik legjelentősebb úttörőjét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
