Képernyőhöz tapadt a kamasz. Mit tegyek? – Szécsi Judit az internetfüggőség jeleiről

Képernyőhöz tapadt a kamasz. Mit tegyek? – Szécsi Judit az internetfüggőség jeleiről

Vízpart, fagyi, biciklizések, olvasás a nagy diófa alatt – az online világ előtt nagyjából ehhez hasonló élményeket szereztek nyáron a kamaszok. Ma viszont sokkal nagyobb részben töltik online a vakációt. Mennyi kütyüzés fér bele? Mik azok a jelek, amik már függőség kialakulására utalnak? – Szécsi Judit egyetemi adjunktussal Sisák Zita beszélgetett.

Szécsi Judit, az ELTE egyetemi oktatójaként szociális munkás hallgatóknak tart elméleti és gyakorlati kurzusokat a különböző függőségek természetéről és a segítés lehetőségeiről, valamint kutatja is a témát. Ezúttal a kamaszkori internethasználat és a függőség kérdéseit járta körbe. 

A vizsgálatok alapján internethasználaton belül is a videojátékok használata a leginkább problémás. Ebben jobban érintettek a fiúk, ők hajlamosak elmerülni ezekben a stratégiai, sokszor csapatokban játszható online játékokban, míg a lányok inkább a csevegős alkalmazásokat használják. A jelekhez még hozzátenném, hogy függőségről beszélhetünk, amikor már megjelennek elvonási tünetek is, ha egy nap nem játszhat: nem érez ugyan fizikai rosszullétet, mint egy szer esetében, de nyugtalan, feszült, pokróc, csapkod. Még fontos intő jel – s erre nagyon érdemes figyelni az amúgy is épp önmagukat kereső kamaszoknál –, hogyha ő az interneten másnak adja ki magát. Ott az ismeretlenség mögé el lehet bújni, ezért sokszor azok a szorongó gyerekek, akik nem elégedettek magukkal, vagy szeretnének egy vonzóbb szerepet, ők ott teljesen másnak mutatják magukat. Tehát ha a profiljuk, a személyiségük, amivel megjelennek egy játékban vagy a chat felületeken, az nagyon más, mint a valóságban, akkor az is egy jele lehet annak, hogy itt valami nincs rendben.

Hírdetés

Az internethasználat kapcsán mindenképp fontos beszélni a kamaszokkal például a biztonságról, hogy figyeljen arra, mennyire adja ki magát. A fiatalok sokszor naivak még, ha kérik, akkor megmondja a címét, vagy megírja, mikor megy nyaralni, küld egy fotót magáról melltartóban, mert azt kérte az a helyes profilú fiú – aki mögött ki tudja, ki van. A másik a bullying, mert az is nagyon káros, hogy egymást bántják. Meg kell érteniük, hogy semmi nem vicces, ami a másik kárára történik. Nem oszthat meg senkiről semmilyen fotót, mert az soha nem tűnik el az internetről, nem tudjuk szabályozni, hogy ki hova teszi fel, mit kezd vele, s ezzel súlyos fájdalmakat okozhatunk. Sokszor nem rosszindulat vezérli őket, csak a kíváncsiság, de tudniuk kell, hogy ezek a tettek komoly következménnyel járnak. Aztán ott vannak a miértek: Ha valamit nem engedtem letölteni, mert mondjuk 18 karikás, akkor erről kicsit beszélgessünk, hogy az miért nem neki való. Egyrészt azért, mert nem értené úgy, nincs hozzá annyi ismerete, másrészt egy csomó mindent ráér megtapasztalni. Beszélni róla viszont szerintem fontos, hogy ez ne legyen csak egy tiltott élvezet, amire vágyik, hanem a helyén tudja kezelni. Az viszont nem alku tárgya, amikor letiltom őt egy szexfelületről, vagy letiltom a bombakészítés meg az ISIS lefejezési videóját. Az épp olyan, mint a kicsiknél a tiltás, hogy ne nyúlj a konnektorba. Azon nem vitatkozik az ember, hanem elhozza onnan a gyereket. 

A teljes interjú ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Újvárosonline.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »