Több mint egy hete festette az Amnesty International Ferencváros egyik Tompa utcai padját szivárványszínűre, állításuk szerint a befogadást hirdetve ezáltal. Nos, néhány nappal később a Fradi ultrák a Fradi színeire festette át a faszerkezetet. Azonban a polgármester asszony sem hagyta annyiban, ismét visszafesttette. Újból a Fradi jött, majd ismeretlenek eredeti barnára mázolták, és ráírták, hogy lényegében legyen béke és nyugalom immár. Nem így gondolta az Amnesty, amely szervezet beleállt a harcba, és most megint szivárványos a pad. Kérdés meddig?
Az eset több kérdést is felvet. Mennyire a tolerancia és elfogadás jele, ha pozitívan diszkriminálunk egy alapvetően elfogadott csoportot Magyarországon? A kivételezés, az előbbre helyezés mióta az elfogadás jele? Hiszen az LMBTQ személyek eddig is bármelyik padra leülhettek. Mennyivel inkább provokáció már megint a hagyományos,heteroszexuális társadalom felé mindez. Hiszen aki a padra leül, az minden bizonnyal szimpatizál is az LMBTQ mainstreammel, annak mondandójával.
Amely mondandó mindig úgy kezdődik, hogy az egyenlőségért küzdenek, de valójában a homoszexualitás gyerekek közti terjesztésében, és az LMBTQ emberek piedesztálra emeléséért küzdenek. Ennek jele, hogy nyugaton már nem Pride menet, hanem Pride hónap van, és szóba került a Pride évszak bevezetése is. Az is vésztjosló jel, hogy nőnek öltözött férfiak – drag queen-ek – járják nyugaton az óvodákat, és visszataszító külsővel, gyakran botrányosan viselkedve (négykézláb üvöltve, vagy a seggrázást tanítva, esertleg óriási műpénisszel a derekukon) “oktatják” a gyerekeket arra, hogy a homoszexuális szerelem milyen szép is. Lehet, hogy szép nekik, nem bánom De Canadában két hetero kisfiú, akik jóbarátok voltak, egy ilyen érzékenyítő óra után egymásra sem mertek nézni, mert attól féltek, hogy a barátságuk tulajdonképpen homoszerxuális vonzalom. Na most, ez felvilágosítás? Érzékenyítés? Ráadásul a szülőket szinte mindig kihagyva a történetből, hátulról mellbe közelítve.
Visszatérve Ferencvárosra, hány nagycsaládos, vagy heteroszexuálisoknak adott pad van ott? Az nem válasz, hogy az összes, hisz az éppúgy a homokosoké is. Kifejezetten nekik címkézett mennyi van? Mert az adott eset után ők is megérdemelnek legalább egyet, bár ha népességarnyosan nézzük, inkább tizenkilencet. (5% körüli az LMBTQ emberek aránya a mi társadalmunkban.)
És még a gyerekeket tévutra vezető, visszafordíthatatlan beavatkozások felé terelgető hatásokról nem is beszéltem, amelyek szintén ezen LMBTQ propagandára jellemző. Egy Istentelen dolog, amit most csinálnak. Lehetne mindezt jól is végezni? Igen. Normálisan felöltözve, őszintén beszélni az LMBTQ emberek életéről, hogy pl. nehezebb párt találni, mert kevesebben vannak, és mert rengetegen közülük nagyon hűtlenek – nem ritka az évi ezres szám körüli partnerváltások gyakorisága köreikben. Ezt is el kellene mondani. Ahogy azt is, hogy állandóan erőszakosan és megbotránkoztató módon követelik a szeretetünket, miközben annak valódi elnyeréséért szinte semmit sem tesznek. Lefasisztáznak minket, heterókat; Bécsben, az ottani Schwullhause-on volt olvasható több hétig ez a felirat, abban a városban, ahol világszinten elismert báljuk van minden tavasszal, a Life bal.
Normálisan kellene viselkedni, beilleszkedni a társadalomba, nem pedig gyűlölködve az orrunk alá dörgölni, hogy ők jajj, de mások. És gusztustalanul mások, mert más szót nem tudok a meztelenkedő, bdsm ruhákba öltözött felvonulókra.
Ismerek keresztény homoszexuálist, akivel egy imacsoportba járok. Adrian teljesen átlagos küllemű férfi, segít a keresztény LMBTQ tagoknak együtt élni a természetükkel és a közösséggel. Mert keresztényéknél lehet bárki homár, de nem élhet úgy. Nagy elszánás kell ehhez és sok segítség, ima. De meg lehet tenni. Hozzáteszem, a normálisabb hívő közösség senkit nem zár ki a sorai közül, ha homi, de nem akar úgy élni. Akkor se, ha gyengesége miatt homoszexuális életvitelt folytat. Kivárjuk míg megerősödik a tisztasághoz. És amúgy heterók sem élhetnek házasságon kívül szexuális életet, még pornózni se pornózhatnak. A szexuális korlátozások mindenkire érvényesek. Nincs kivételezés a szexuális orientáció miatt. Nehéz? Az, de a közösség és az ima erejével megoldható. A tiszta , Bibliára alapozott lelkiismeret szerintem megér ennyit.
Visszatérve a padhoz: a szülőkkel kellene értelmes párbeszédet folytatni, vagyis nem mindig áldozatszerepben tetszelegve, hanem igenis beismerni, ha nem üldözi a homi párokat senki. Mert Magyarországon általában ma ez a helyzet.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
