Az élsport pszichológiája, a sportdiplomácia, a sport és a politika kapcsolata, valamint a sport identitásformáló szerepe volt a témája a Ma7 sátrának utolsó pénteki panelbeszélgetésén a Gombaszögi Nyári Táborban.
A témáról médiacsaládunk munkatársa, Pomichal Krisztián kérdezte Hajdú Andrást, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkárát és Sárkány Dominikot, az MCC Pszichológiai Műhelyének kutatóját.
Hajdú András a modern sportélet megalakulását a 19. századra vezette vissza, amikor az európai társadalom és gazdaság is gyökeres változásokon ment át. Tulajdonképpen három elemből fejlődik ki: az egyik a katonai képzés világa (mivel az ügyességi és fizikai teljesítmény fokozására végzett fejlesztési gyakorlatok nagyon sok sportágban visszaköszönnek), a második a gyermek- vagy népi játékok világa (például a kötélhúzás, amely még az olimpián is szerepelt, mint csapatjáték) és a harmadik a nemesi, városi középosztályi réteg bizonyos szórakozási formái (mint például a lövész ünnepek).
Pomichal Krisztián, a beszélgetés moderátora felvetette, hogy egyes nézetek szerint a sport tulajdonképpen a háború folytatása békés keretek között. A csatamező helyett azonban egyes sportágakban mérik össze erejüket a nemzetek.
Sárkány Dominik rámutatott, hogy társadalmi szinten sokkal inkább elfogadott a sport, mint a háborúskodás. A nemzetek a saját értékeiket megmutathatják a sporton keresztül, s a sporteredményeknek diplomáciai céljai is lehetnek: segíthet az egyes országok közti összeköttetés megteremtésében, például ilyen volt az amerikai-kínai pingpongdiplomácia. A sport zseniális tulajdonsága, hogy szavak nélkül is megértjük egymást, mivel ilyenkor nem az ellentétekre, hanem a közös dolgokra összpontosítunk.
Hajdú András hozzátette, hogy az aktuális politikai folyamatok nagyon mélyen átjárják a sport világát és tükröződnek annak keretei között. Az angolszász országokban az elit iskolák sportversenyeit (evezés, tenisz) kísérte kiemelt figyelem. A kommunizmus évei alatt a szláv országokban a szpartakiádok lettek népszerű sportesemények.
A munkásosztály sportjának nevezett labdarúgás megjelenésével pedig kialakult a passzív sport, vagyis a szurkolás. A sport szakosodása, a csapatsportok kialakulása aztán sportsikerekben mérhető hivatásokat eredményezett, fizetős szurkolókat, növekvő médiaérdeklődést. A sikeres klubok márkává váltak, a sportból élők száma is jelentősen kibővült.
A beszélgetés végén szó volt sportfejlesztésekről és támogatásokról is. Elhangzott, hogy az állami szerepvállalás a sportot eszköznek tekinti – az állam a sporton keresztül ugyanis közpolitikai célok megvalósítását tudja elősegíteni, mint a társadalmi integráció, vagy a településfejlesztési tervek, mindezeknek pedig egyéni és össztársadalmi aspektusai is vannak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
