A korrupciós bűncselekményeket etikai vétséggé akarja szelídíteni az EU-szélsőség, és a politikai bűnözőket ki akarja vonni az igazságszolgáltatás jogállami hatása alól. Egyelőre nem látszik az az erő, amely ezt az alattomos kísérletet meghiúsíthatná.
Korrupt politikusok ülhetnek és szavazhatnak benne – wikipedia
Az Európai Parlament álláspontja szerint „nem kielégítő” az Európai Bizottságnak az uniós etikai testület létrehozására és működésére vonatkozó javaslata, a testületnek szigorúbbnak és teljes körűen képesnek kell lennie az etikai szabályok feltételezett megsértésének kivizsgálására − tájékoztatott az uniós parlament szerdán. Az álláspontot a korrupciós botrányba keveredett EP-képviselők Eva Kaili és Marc Tarabella is megszavazták. Bánó Attila publicistát kérdezte a Gondola.
– Szerkesztő úr, bohózatba illik, hogy etikai ügyekben olyan képviselők is szavazhatnak, akik ellen bűncselekmény miatt rendőrségi eljárás folyik, korábban hónapokig letartóztatásban voltak, be sem lett volna szabad engedni őket az Európai Parlament épületébe. Ez a mozzanat a teljes Európai Uniót nevetségessé teszi. Az úgynevezett „uniós elitet” miért nem zavarja ez?
– Az EU felső vezetését régóta nem zavarják a döntéseiből fakadó ellentmondások. Ezeket az embereket nem zavarja, ha látványosan megszegik a testület saját szabályait, ha a tagországokat érintő fontos ügyekben kettős mércét alkalmaznak, ha jogi megítélést igénylő kérdésekben politikai szempontok alapján döntenek. Még az sem zavarja őket, hogy szakmai alkalmatlanságuk miatt nem egyszer nevetségessé válnak. A korrupción rajtakapott, letartóztatott, majd szabadlábra helyezett tisztségviselők visszaengedése munkahelyükre, az Európai Parlament épületébe már önmagában is a botrány hatványozódása, ám még ezt is felülmúlja az, hogy a főszereplő hölgy és úr szavazhatott az etikai vétségeket kivizsgáló uniós testület felállításáról. Ez már tényleg a bohózat kategóriája. Mindez miért nem zavarja az uniós elitet? Amióta a balliberális oldal uralkodik a nyugati világ nagyobbik részében, azóta sajnos megszokhattuk, hogy szinte mindent az erő pozíciójából intéznek, és fütyülnek a jogos bírálatokra. A szocialista Eva Kaili, Marc Tarabella és hasonszőrű társaik csalhatnak, lophatnak, semmibe vehetik a törvényeket, semmi bajuk nem lesz, ha az üléseken például Magyarország vagy Lengyelország elleni javaslatok mellett szavaznak. Az „elit” számára ugyanis ez az értékmérő.
– Az EP tájékoztatása szerint „a közelmúltbeli korrupciós vádak alapján úgy tűnik, hogy a civil szervezeteket külföldi beavatkozásra használták fel”, ezért − mint írták − a vonatkozó szabályozások sürgős felülvizsgálatára, és a civil szervezetekkel való kapcsolattartás átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tételére van szükség. E zavaros megfogalmazás szerint nem a korrupt politikusokkal van baj, hanem a civil szervezetekkel. Hogyan hozhat létre etikai testületet olyan garnitúra, amely már maga is teljesen erkölcstelen?
– Annak megállapítása, hogy civil szervezeteket külföldi befolyást szolgáló célokra használták, már önmagában arról árulkodik, hogy az unió élén olyan tisztségviselők ülnek, akik igen ostobák, ha csak most jöttek rá, mivel foglalkozik a civil szervezetek jelentős része. Senki előtt nem titok, hogy például a Soros György hálózata által támogatott úgynevezett civilek mekkora munkát fektetnek egyes országok belpolitikájának befolyásolására annak érdekében, hogy a dollármilliárdos eszement világmegváltó víziója valóra váljon. Az efféle szervezetek lobbytevékenysége, az ebből eredő korrupció annyira átszőtte az uniót, hogy valamit lépni kellett. Ez a lépés pedig – ismerve a baloldal mentalitását − borítékolható volt, hiszen ez nem az uniótól független, hanem annak hatáskörébe tartozó testület. Vagyis az unió maga fogja vizsgálni a saját – etikainak minősített − disznóságait. Erről Cyrano de Bergerac monológjának e részlete jut eszembe: „Magamat kigúnyolom, ha kell,/De hogy más mondja, azt nem tűröm el!” Hozzáteszem, hogy a hasonlat annyiban sántít, hogy az uniós elitnek nem szándéka az öngúny, mivel az önkritikát sem ismeri.
Bánó Attila
– A baj az, hogy a két megnevezett politikus nem etikai vétséget, hanem bűncselekményt követett el. Eszerint a most felállítandó testület feladata az lesz, hogy minden korrupciós bűncselekményt etikai vétséggé szelídítsen, és kivonja az igazságszolgáltatás alól a korrupt bűnözőket. Mi az az erő, amely ezt az alattomos tervet meg tudja hiúsítani?
– Ez az erő egyelőre nem látszik. Az európai jobboldal még nincs abban a helyzetben, hogy gátat vessen az ilyen trükköknek, mint ahogy az unió súlyosan elhibázott politikai lépéseit sem volt képes megakadályozni. Reméljük, hogy a jövő évi választások változtatnak a jelenlegi erőviszonyokon, de azt látni kell, hogy félelmetes és mindenre képes erővel állunk szemben.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
