A radikális programok igazi maratonja kezdődik az ENSZ-nél és a WHO-nál. Mindegyikük célja, hogy a szabadon választott kormányok feje fölött, ezek akarata ellenére, beleegyezésük kikérése nélkül megváltoztassák a hétköznapi emberek életét szerte a világon.
un flag
Szeptemberben az ENSZ megvitatja a gyermekek hozzáférését a „népességi problémákkal” kapcsolatos oktatáshoz, mint például az abortusz és a fogamzásgátlás. A Gender Transzformatív Oktatás a „gender-semleges” magatartásformák megvalósításához és az LMBT szubkultúra népszerűsítéséhez vezet majd már az óvodától kezdve.
A radikálisok már régóta próbálják beépíteni az emberi jogok védelmének rendszerébe az „igény szerinti” abortusz legalizálásának, a gyermekek vulgáris szexuális nevelésének vagy a homo-örökbefogadásnak a posztulátumait. Most egy, az ENSZ-ügynökségek által támogatott s a kormányoknak szóló útmutatót használnak, amelyet a Nemzetközi Jogi Bizottság készített, és amely 21 elvet tartalmaz a „szexuális, szaporodási, kábítószer-használattal, HIV-vel, hajléktalansággal és szegénységgel kapcsolatos magatartás” büntetőjogi megközelítésére vonatkozóan. Ebben szorgalmazzák az abortusz dekriminalizálását, és azt is, hogy ne érvényesítsék azt a büntetőjogot, amely bizonyos helyzetekben védi a kiskorúakat a szexuális bűncselekményektől. Kifejezetten kimondják, hogy „a beleegyezési korhatár alatti személyek szexuális viselkedése ténylegesen beleegyezéses lehet”, de nem határoznak meg alsó korhatárt. Olyan jogszabályok bevezetését javasolják, amelyek végül számos pedofília esetet legalizálnának, mert ez a „kivétel” nemcsak a 17 évesekre, hanem a 10 évesekre és a fiatalabb gyermekekre is vonatkozhat.
Aggaszt minket a WHO igazgatójának, Thedros Adhanom Ghebreyesusnak a közelmúltban tett nyilatkozata, amely a következő világjárványra való felkészülésről szól. A leküzdésben a kulcsszerepet a WHO-nál több hónapig tárgyalt szerződés játssza. Hasonlóan nyilatkozott a WHO egyik legnagyobb szponzora, Bill Gates is, aki globális eszközök létrehozását szorgalmazta a járványok leküzdésére.
Az amerikai Johns Hopkins Egyetem és a svéd Lund Egyetem tudósainak közelmúltbeli publikációja, amelyek csaknem 20 000, a Covid-19 világjárvány leküzdésére vonatkozó kutatás eredményeit elemezte, ellentmond a WHO intézkedéseinek hatékonyságának. Rámutat arra, hogy a WHO által támogatott korlátozások bevezetése „elhanyagolható hatással volt” a halálozás csökkentésére, és hogy a politika előnyei „egy csepp a vödörben a sokkoló költségű mellékhatásokhoz képest”.
pngwing
Szakértőink figyelemmel kísérték a WHO Kormányközi Tárgyaló Testületének legutóbbi ülését, amely a vitatott szerződés kidolgozásáért felelős. Az országok delegációi támogatták az elkészített dokumentumot és a WHO befolyásának növelését, ami jól tükrözi a reflexió hiányát részükről. Hasonló volt a helyzet egy évvel ezelőtt is, amikor a WHO kegyvesztett igazgatóját újraválasztották, és Észak-Korea kapott helyet a WHO Végrehajtó Tanácsában. Ezért a nyilvános konzultációkon hangsúlyoztuk, hogy a Szerződés nem vezethet az államok szuverenitásának korlátozásához és a hatáskörök WHO tisztviselőire való átruházásához.
A dokumentum új tervezetét június elején tették közzé. Bár továbbra is azt mondja ki, hogy a WHO-nak „a nemzetközi egészségügyi erőfeszítések irányító és koordináló testületeként központi szerepe van”, és hogy a WHO főigazgatója dönt arról, hogy világjárvány lesz-e kihirdetve, az a szakasz, amely közvetlenül érintheti az aláíró felek szuverenitását, törölve lett. Az is le lett szögezve, hogy a nemzeti kormányoknak „szuverén joguk van arra, hogy egészségügyi politikájuk végrehajtásához jogszabályokat alkossanak és hajtsanak végre”. Sajnos az „infodémia”, vagyis a túl sok információ elleni küzdelemről is veszélyes előírások kerültek be. Ez felhasználható a globális cenzúra és korlátozások bevezetésére is.
Óriási veszélyt jelent az államok szuverenitására, az élet, a házasság vagy a család védelmére az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti megállapodástervezet is, amellyel az EU radikális politikusai kényszeríteni szeretnék a szegény országokat az abortusz, a vulgáris szexuális nevelés és a gender-ideológia támogatására.
A pénzügyi zsarolás eszközét az EU pénzügyi támogatása képezi.
A megállapodás jelenlegi formájában 79 afrikai, karibi és csendes-óceáni országot kötelez arra, hogy a radikálisok uralta Európai Unióval együtt szavazzon az ENSZ-ben.
Ezzel a brüsszeli tisztviselők „befolyásoló részesedést” kapnának az ENSZ Közgyűlésében, és meg tudnák akadályozni az életpárti koalíciók felépítését. Az Ordo Iuris ügyvédei számos elemzést készítettek a megállapodásról, amelyeket megküldtek az uniós országok vezetőinek. Rámutattunk a dokumentum posztgyarmati jellegére, amely visszaél az Európai Unió helyzetével, és más országok kultúrájával és hagyományaival ellentétben áll. Felhívtuk a figyelmet a nemzetközi joggal való összeegyeztethetetlenségére is. Tevékenységünk hozzájárult ahhoz, hogy májusban a lengyel kormány megakadályozta eme veszélyes dokumentum ratifikálását.
Szintén az emberiség elleni bűnökről szóló új szerződés esetében a lengyel ENSZ-küldöttség New Yorkban olyan érveket terjesztett elő, amelyek összhangban állnak az általunk közölt érvekkel, és ellenezte e dokumentum elfogadását. A radikálisok megpróbálják fegyverként használni a „homofóbia” elleni küzdelemben.
Szakértőink elemzést készítenek az úgynevezett reproduktív és szexuális jogok koncepciójáról, amelyeket a radikálisok arra használnak, hogy az abortuszt „emberi jognak” nyilvánítsák. Megmutatjuk ennek a koncepciónak a forrásait, és megvitatjuk megvalósításának hatásait is, különös tekintettel az ártatlan és védtelen, még meg nem született gyermekek megölésének megkönnyítésére, és hogy ez nem okoz valódi javulást a nők egészségügyi ellátásának színvonalát tekintve.
Ezzel egy időben befejezzük az ENSZ és az Európa Tanács hat nemzetközi bizottsága hatáskörének elemzését, amelyek az emberi jogok betartását figyelik a világban.
Az elemzés majd kimutatja, hogy a bizottságok hatásköre többnyire az egyes országokra vonatkozó információk összegyűjtésére és véleményezésére korlátozódik.
Egyiküknek sincs joga olyan kötelező erejű ítéletek kibocsátására, amelyek a szuverén államokat konkrét intézkedések megtételére kötelezik.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
