Ma Magyarországon a gyermekgondozási szabadságok rendszerét és a gyermekgondozással kapcsolatos szülői döntéseket egy olyan nemi alapon diszkriminatív nézőpont határozza meg, ami az apára csupán másodlagos, legfeljebb kisegítő szerepet betöltő szülőként tekint. Ahhoz, hogy ez változzon, alapvetően fontos lenne, hogy bevezetésre kerüljenek apahónapok hazánkban is. Norvégiában három évtizede vezették be át nem ruházható apakvótát, az azóta szerzett tapasztalatok egyértelműen mutatják pozitív hatásait és kiemelkedő jelentőségét.
A férfiak alapvető emberi jogait sérti az, hogy kevesebb gyermekgondozási szabadságra jogosultak, mint a nők
Magyarországon a gyermekgondozási szabadságok (jelenleg CSED, GYED és GYES) bevezetésétől kezdve a rendszer az apákat hátrányosan megkülönbözteti nemi alapon. A GYES 1967-es bevezetésekor juttatás az apának egyáltalán nem volt lehetősége azt igénybe venni. Később lehetővé vált, hogy az apa elmenjen GYES-re, ugyanakkor létrejöttek más formái a gyermekgondozási szabadságoknak, amelyek továbbra is hátrányosan megkülönböztették az apákat. Jelenleg a GYES, GYED nem tesz nemi alapon különbséget, a 180 napos (Anya-)CSED-re viszont csak a nő jogosult és nincs ugyanilyen időtartamú (féléves) szabadság kimondottan az apa számára, csak 10 nap apaszabadság. A nemek közötti egyenlőség a legalapvetőbb szintje, a törvény előtti egyenjogúság is sérül ez által, az állam/családpolitika ezzel maga is egy olyan normarendszert közvetít a társadalom számára, hogy kevésbé fontos az apa jelenléte a gyermek életében, mint az anyáé.
Mozgalmunk régóta küzd, hogy felszámolásra kerüljön az apák diszkriminációja. Ennek érdekében korábban egy petíciónkban indítványoztuk apahónapok bevezetését, melyet eljuttattunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma számára. A konkrét javaslatunk az volt, hogy az anyának alanyi jogon járó 6 hónapos időtartamú (Anya-)CSED-hez hasonlóan, kerüljön bevezetésre 6 hónapos gyermekgondozási szabadság (továbbiakban Apa-CSED) is, ami alanyi jogon az apát illeti meg.
Ezzel kapcsolatos állásfoglalásunkra a minisztérium válasza – a szülők szabad döntéshez való jogára hivatkozva – az volt, hogy nem tervezik az intézkedést bevezetni. Ez a válasz azonban nincs összhangban azzal, hogy az Anya-CSED jelenleg sem szabadon felhasználható, hanem kizárólag az anya számára áll rendelkezésre. Felvetődik a kérdés, hogy ha a specifikusan apáknak járó gyermekgondozási szabadságot a szülők szabad döntési jogának korlátozásaként értékeli a kormányzat, akkor ez miért nem igaz a kimondottan anyáknak járó (Anya-)CSED esetére? A választ alighanem tudjuk: azért, mert az apa társadalmilag alárendelt szerepben van, a közgondolkodásban éppúgy mint a kormányzati politikában.
Az apák társadalmi egyenlősége érdekében szükség van Apa-CSED-re
Az apák társadalmi egyenlősége érdekében rendkívül fontos, hogy a gyermekgondozási szabadságok döntő része fel legyen osztva az anya és az apa között. Ennek oka az, hogy Magyarországon van egy olyan hagyományosan fennálló társadalmi hierarchia az anya és az apa között, ami miatt a szabadon felhasználható gyermekgondozási szabadságok döntő hányadát a nő veszi igénybe. A GYED-re például mindkét szülő jogosult a jelenlegi rendszerben is, ennek ellenére az apák kevesebb, mint egytizede marad otthon. Ennek oka, hogy az anyát inkább kompetensnek és fontosabbnak tartják a gyermeke gondozása tekintetében, az anyától inkább el is várják ezt. Az emberek jelentős része nem látja, hogy milyen hátrányokkal jár ez a tradicionális felfogás, egyszerűen követik azokat a mintákat, amiket szüleiktől láttak, vagy a saját környezetükben tapasztalnak. Szerepe van ebben továbbá a társadalmi megítélésnek (stigmát jelent az anya számára, ha nincs a gyereke mellett, az apának hogy nem dolgozik), illetve pénzügyileg racionális döntéseknek (jellemzően a férfiak kereste magasabb). Ezért a gyermekgondozási szabadságok rendszerét úgy kell kialakítani, ami azt ösztönzi és jutalmazza, ha a szülők egyenlő időt töltenek otthon gyermekükkel.
Az, hogy az apák kevesebb időt töltenek otthon a gyermekükkel gyermekgondozási szabadságon számos egyéb hátránnyal jár együtt az apák és férfiak számára. Minél kevesebb időt tölt az apa a gyermekével, annál kevésbé van lehetősége szoros kötődést kialakítani vele. Az, hogy a férfiak kevésbé vannak jelen a gyermekgondozással összefüggő szerepekben erősíti azokat a nézeteket, melyek szerint az apák nem annyira kompetensek a kisgyermekgondozásban és ez nagyban hozzájárul az apák társadalmi megbecsültségének hiányához is, aminek pedig következménye az apák jogi és társadalmi szintű diszkriminációja is (ami minden apát hátrányosan érint, nemcsak azokat, akik ténylegesen nem vesznek részt olyan aktívan a gyermekeik életében, mint az anya). A kormányzat rendszerint azzal legitimálja az apákat, férfiakat diszkrimináló törvényeket (például nyugdíjtörvény, vagy olyan családtámogatási juttatások, melyekre kizárólag az anya jogosult), hogy ezzel a nők gyermeknevelésben betöltött szerepét szeretné “jutalmazni”. Az élet számos területén találkozhatunk az apák hasonló okokra visszavehethető megkülönböztetésével, például, hogy gyermekelhelyezés során miként állapodnak meg a felek, vagy milyen bírósági döntés születik, abban is szerepe van ezeknek azoknak a szerepeknek és sztereotípiáknak, amiket a gyermekgondozási szabadság egyenlőtlen megosztása erősít.
A nemek közötti egyenlőség más területein is javulást hozna az Apa-CSED
Ahhoz, hogy rendszerszintű változást tudjunk elérni a nemek közötti egyenlőség kérdésében, szükséges azonosítani a rendszer azon elemeit, amik legnagyobb hatást gyakorolják a társadalmi egyenlőtlenségek létrejöttére. Az, hogy a gyermek születését követően jellemzően az anya marad otthon a gyerekkel, ezek közül az egyik legmeghatározóbb. Ennek az apák leértékelésén és háttérbe szorításán túl a férfiakra vonatkozóan egy olyan káros hatása is van, hogy rendkívül erősíti a férfiak munkaerőpiaci terheit. Amikor a megszületik a gyerek, nem csak hogy az jellemző, hogy a férfiak kisebb arányban maradnak otthon vele, mint a nők, de az is hogy a férfiak még kevesebb időt töltenek otthon mint korábban, hiszen az anya keresetének kiesése és a gyermek születését követő kiadási többlet miatt gyakran még több munkát vállalnak.
Ez az elsődleges kereső szerepét erősíti a férfiaknak, ami pedig több más szempontból is probléma: az ezzel a szereppel járó előnytelen munka-magánélet egyensúly egészségkárosító hatású, hozzájárul a férfiak kedvezőtlen várható élettartamához, illetve fenntart a férfiakkal szemben olyan tradicionális elvárásokat (keressen jól, tartsa el a családját, legyen jó egzisztenciális helyzete). A nők esetében hasonló problémákat okoz a munkaerőpiaci előmenetelük terén: ha a férfi munkavállalók nem maradnak otthon a gyermekük születésekor, a női munkavállalók pedig igen, akkor a nők kisebb eséllyel kapnak jutnak előre a ranglétrán, mint velük minden más szempontból azonos helyzetű férfitársaik.
Külföldi tapasztalatok egyértelműen mutatják az Apa-CSED jelentős pozitív hatását
A petíciónkban megfogalmazott Apa-CSED, más országokban (például Norvégiában, Izlandon, Dániában és Svédországban) ma is kiválóan működik. 30 évvel ezelőtt Norvégia volt az első ország a világon, ahol bevezették az át nem ruházható apakvótát. Norvégiában jelenleg 16 hét szülő szabadságot kap az anya, 16 hétet az apa és 16 hét szabadon felosztható a szülők között. Az elmúlt 3 évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy az intézkedés számos szempontból rendkívül pozitív hatású volt, elősegítette az apák egyenlőségét, segítette a nők munkaerőpiaci lehetőségeinek javulását, az ország nemek közötti egyenlőség területén tevékenykedő szereplői szinte egyhangúan kiállnák a rendszer mellett és a szülők többségének támogatását is élvezi.
Hogy ez mennyire jelentős hatású intézkedés volt, azt jól mutatja, hogy míg Magyarországon az apáknak mindössze 8 százaléka megy el gyedre (és mivel a GYED mellett lehet dolgozni is, így a ténylegesen otthon maradó apák aránya ennél is alacsonyabb), addig Norvégiában az apák több, mint háromnegyede veszi igénybe CSED-nek/GYED-nek megfeleltethető az apakvótát. A feminista szemléletű Stiftelsen Kvinneuniversitetet (Női Egyetem Alapítvány) által működötetett Likestillingssenteret (Nemek közötti egyenlőség központ) szerint az apakvóta “történelmileg a legfontosabb esélyegyenlőségi eszköz” abban, hogy otthon és a munkaerőpiacon egyenlőség legyen:
“A megosztott gyermekgondozási szabadság történelmileg a legfontosabb esélyegyenlőségi eszköz, amellyel minden nem számára egyenlő esélyeket biztosítunk az otthon és a munkavállalás területén. Ez az oka annak is, hogy az állam évente 22 milliárdot költ gyermekgondozási szabadságra. Amikor 2014-ben az apák kvótáját 14 hétről 10 hétre csökkentették, az apáknak ennek megfelelően csökkent a gyermekekkel otthon töltött ideje is. Túl kevés apának van olyan munkaadója, aki arra ösztönzi őket, hogy több hetet vegyenek ki. Sok anya pedig „övének” tekinti azt a közös időszakot, amely nem kötelezően felosztott, és az apák nem vehetik igénybe. A gyermegondozási szabadság szabad elosztása könnyen azt eredményezné, hogy több nő maradna otthon, míg a férfiak a munkában maradnának. A társadalom jelenleg nem eléggé egyenlő, nem eléggé mentes a sztereotip nemi szerepektől, hogy ezt maga szabályozza. A nemek közötti egyenlőség nem jön létre magától. A gyermekgondozási szabadság folyamatos háromoldalúsága ezért fontos a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők munkában való részvételhez való joga és lehetősége szempontjából.” – írják állásfoglalásukban.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
