Demkó: Lehet ebből 1917?
A biztonságpolitikai elemző a Facebook-oldalán írja:
Egészen hihetetlenek a hírek Oroszországból. Először Prigozsin kimondja, hogy a háború okai hazugságok (igen, jórészt azok), aztán a Wagner harckocsijai megindulnak Rosztovba (is).
Ez így, akármit is mond Prigozsin, egy az orosz állam így Putyin elleni direkt támadásnak tűnik. A papírforma szerint nem nyerhet, de ki tudja mekkora támogatása van a hadseregben. Akármi is lesz, ez olyan presztízsveszteség az orosz állam számára, amit a moszkvai Fehér Ház lövetése óta nem láttunk.
Lehet ebből 1917? Nem tudom. De hogy a fronton védekező orosz erőknek ez nem tesz jót, az biztos. Ha az ukránok a következő napokban a még intakt nagyjából 8 dandárukat okosan be tudják vetni, akkor meg is ingathatják az eddig szilárd orosz védelmet.
Az elejétől azt mondom – Oroszország ezt a háborút csak "fejben" veszítheti el. Most látszik, hogy mekkora a probléma az orosz fejekben. A Wagner kiesése, felszámolása (ami a legvalószínűbb forgatókönyv) önmagában is súlyos veszteség az orosz hadigépezet számára – a legjobb támadó ereje porlad el.
És még egyszer ráerősítek, a háború okait illetően Prigozsinnak van igaza. A Kreml-ből hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon – se népirtás, de biolabor, se ukrán NATO csatlakozás nem volt, kisebbségellenes intézkedések, az orosz nyelvű TV-k bezárása és Putyin barátja, Viktor Medvedcsuk elleni durva fellépés volt, de az nem igazol egy háborút. Azért mentek be, mert könnyűnek tűnt Zelenszkij eltávolítása, nem valami közvetlen veszély miatt.
Bendarzsevszkij Anton: ha hazarendelik a harckocsikat, összeomolhat a front
A minszki születésű biztonságpolitikai elemző is bejegyzést közölt az Fb-oldalán:
Miután tegnap este Jevgenyij Prigozsin, a Wagner csoport vezetője váratlanul keresztes hadjáratot hirdetett az orosz katonai vezetők ellen, a Wagner zsoldosok megindultak az ukrán frontról ellenkező irányba – Rosztov-na-Donu felé. A városba kirendelték a Roszgvardiát és a rendőrséget. A jelek szerint hiába: ma reggelre úgy tűnik, hogy a Wagner elfoglalhatta a város kulcsfontosságú pontjait: a déli katonai körzet központi stábját, a rendőrség központját és az FSZB központját. Putyin egyelőre mélyen hallgat.
Lehetnek-e esélyei Prigozsinnak? Azt gondolnám, hogy kevés, de jól láthatóan az akciót régóta tervezte, és ennél már jóval kisebb szikra is okozott pusztító futótüzet az orosz történelemben.
A Wagner csoport most a saját katonai eszközeit használja fel az orosz hatalommal szemben. Ezzel szemben az orosz hadsereg tudna fellépni, de a legjobb alakulatai az ország határain kívül vannak a fronton. Ugye mindenki emlékszik a májusi felvonulás képeire, amelyre egyetlen prezentálható harckocsit sem tudtak küldeni, mert már mind Ukrajnában volt. Ha hazarendelik őket, összeomolhat a front.
Hogy mi ez? Katonai puccskísérlet, amelyből még bármi lehet. Ahogy Igor Girkin (aka Sztrelkov) megfogalmazta, ez egy katonai puccsnak indult, de mára már polgárháború lehet belőle. A képeken Rosztov-na-Donu.
Frissítés: Stier Gábor: A puccsista udvari bolond
A Moszkva tér főszerkesztője délelőtti cikkében próbálta értelmezni a történteket:
A dolog már érlelődött, de azért inkább csak a vágyvezérelt média hitt abban, hogy Jevgenyij Prigozsin felfordulást csinál. A Wagner csoport egyre inkább elszabadult hajóágyúként viselkedő vezetője előbb csak a populista politikusokhoz vagy az udvari bolondokhoz hasonlóan kezdte el osztani a (fél)igazságot, majd végül el is hitte, hogy ő a kiválasztott, és el is indult igazságot tenni, hogy „megállítsa a gonoszt”, azaz olvasatában az orosz katonai vezetést. Ezt másképp úgy hívják, hogy katonai puccs, háborús körülmények között pedig hazaárulás. Úgy tűnik, hogy az orosz vezetés kicsit megkésve észlelte, hogy Prigozsin önértékelési zavarában mértéket vesztett, nélkülözhetetlennek gondolta magát, és már nemcsak dumál, trollkodik, hanem komolyan is gondolja, amit mond. Végül a Kreml lépett, mire a kétségbeesett Prigozsin mindent egy lapra feltéve elszabadult.
Éjszaka van, s ami most Oroszországban történik, azzal kapcsolatban az a bölcsesség jut az eszembe, hogy a reggel mindig bölcsebb az esténél. De nézzük, amit eddig tudunk. A Wagner utóbbi időben egyre szabadszájúbb vezére önmagát is felül- vagy alulmúlva még nap közben a sajtószolgálata által közzétett félórás videó üzenetben emelte a tétet a Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel vívott (szó)csatájában. Már a napokban is arról beszélt, hogy az orosz erők rosszul állnak, és az ukránok jól haladnak előre, és ha így megy tovább, akkor lassan már a Krím a tét.
Mint fogalmazott, Ukrajna nem akarta megtámadni Oroszországot, és szó sem volt 2014 után népirtásról. A háborúra az oligarcháknak volt szüksége, akik már az elmúlt nyolc évben szétlopták a Donbasszt. Aztán szokása szerint féligazságokat durrogtatva szapulta a hadsereget, szidta a katonai vezetést. Sojgut pszichésen beteg embernek nevezte, akinek nem volt annyi vér a p…ban, hogy bevegye Kijevet, a háború pedig azért kell csak neki, hogy marsall lehessen. A legjobb harcosok ezrei vesztek oda a háború első napjaiban, és az ő életük a lelkén szárad. Már rég befejeződött volna a háború, ha három nap alatt megdöntik Zelenszkij rezsimjét, de a világ második legnagyobb hadserege lufiként pukkadt szét. S még folytathatnánk a szitokáradatot.
Később finomított, hogy nem a hadsereg és a katonák az ellenségei, nem is az állam vezetői, hanem a bűnös katonai vezetés. Közben Prigozsin éjjel két órakor bejelentette, elindult az egységeivel Rosztov felé, ahol az ukrajnai különleges katonai műveletek parancsnoksága van, és Sojgu elmenekült a városból, de a vonuló 25 ezres zsoldos sereget nem látta senki. Közben a rendvédelmi szerveket már készültségbe helyezték, Rosztov és Moszkva utcáin páncélozott harci járművek cirkáltak, Rosztovba különleges egységeket röpítettek, a Moszkva felé vezető úton ellenőrző pontokat állítottak fel. Életbe lépett az ilyen helyzetekre érvényes Erőd hadművelet. Aztán a hajnali órákban a Wagner egységei bevonultak Rosztov na Donuba, és körülvették a Déli Hadseregcsoport stábjának épületét. Prigozsin szerint útközben nem ütköztek ellenállásba, a hadsereg 60 tagja állt át hozzájuk. A Wagner ellenőrzése alá vonta a város katonai rendeltetésű épületeit, Prigozsin kijelentette, hogy az épületben a munka folyamatosságát biztosítja, és azt követelte, hogy a hadsereg vezetése a Déli Hadseregcsoport stábjának központjában üljön le vele tárgyalni. A vezérkari főnök helyettese és az egyik miniszterhelyettes ezt meg is tette. A hadsereg közleménye szerint az ukránok a helyzetet kihasználva támadásra készülnek a bahmuti/artyomovszki szárnyakon.
Hasonló vádat fogalmazott meg az ügyészség is, és nem sokkal éjfél után fegyveres lázadás miatt emelt vádat Prigozsin ellen. A Prigozsinnal állítólag jó viszonyt ápoló Szergej Szurovikin hadseregtábornok az FSZB-hez hasonlóan felszólította a wagnerosokat, hogy ne teljesítsenek államellenes parancsot, ne játsszanak az ellenség kezére, és térjenek vissza a körleteikbe, és békés úton rendezzék a nézeteltéréseiket. Reggel az FSZB házkutatást tartott a Wagner szentpétervári központjában, a hadsereg pedig a biztonságot garantálva tárgyalásokra szólította fel a wagnerosokat. Putyin közben egész este hallgatott, csak Dmitrij Peszkov szóvivő szólalt meg, közölve, hogy az elnököt tájékoztatták a Prigozsin körül történtekről. Oroszország még reggel is a Kreml állásfoglalását várta. Végül Putyin reggel 10 órakor rövid felhívással fordult az oroszokhoz, amelyben elismerte, hogy Rosztovban a helyzet nem egyszerű. A lázadás befejezésére szólította fel a megtévesztett wagnerosokat, a rendvédelmi szervezeteket pedig utasította a szervezők semlegesítésére. Mint fogalmazott, a megnövekedett ambíciók vezettek idáig, és 1917 októberéhez hasonlítva árulásként, hátbeszúrásként értékelte a történteket. Megígérte a bűnösök azonnali megbüntetését, mert a széthúzás ilyen helyzetben megengedhetetlen és veszélyes. Jevgenyij Prigozsin nevét Putyin a rövid beszédben egyszer sem említette.
A történtekkel kapcsolatban egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Hogy csak néhányat említsünk, hol van Prigozsin és a 25 ezres serege? A Wagner vezérénél tényleg elgurult a gyógyszer, vagy nagyon is átgondoltan cselekedett, látta, hogy itt a vég, ki akarják vonni a játékból, és az utolsó szalmaszálba kapaszkodva előremenekült? Avagy egy nagy játék zajlik, amelybe Prigozsin is be van avatva? Tényleg komolyan gondolta, hogy egy háború közepette megbuktathatja a katonai vezetést? Miért várt ki a Wagner megregulázásával ennyit a Kreml? Miért engedte idáig fajulni a dolgokat, mert ez már nem Prigozsin és a védelmi minisztérium viszályáról, hanem a hatalomról szól?
Putyint ismerve ez kizárható, de ha mégis így lett volna, akkor előbb logikusan magával Prigozsinnal számol le. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az egyébként tehetséges és jó politikai érzékkel bíró Prigozsin látta, hogy az idő ellene dolgozik. Az orosz hadsereg magára talált, nem esik-kel a fronton, és tanult a hibákból, így egyre kevésbé van a jövőben szükség a túlságosan autonómmá vált Wagner csoportra. Erre utalt az is, hogy Putyin nyilvánosan is Sojgu mellé állt a minisztérium és a Wagner között a betagozódással egyenlő szerződés körül dúló vitában. Az egy idő óta egyre pszichopatább tüneteket mutató Prigozsin inkább utolsó kétségbeesett lépésként fellázadt. Még az sem kizárt, hogy egyeztette ezt a lépést a nyugati és ukrán szervekkel.
A Kreml tűrte a meglehetősen nagy autonómiát, sőt még a szabadszájúságot is, amíg úgy gondolta, hogy ez nem veszélyes a hatalomra, és a Wagner az állam érdekeit szolgálja. Meg hogyan is vette volna ki magát, ha a bahmuti hőst a Kreml csak úgy leveszi a sakktábláról. Ezért nem zárják ki egyesek azt sem, hogy ez az egész csak egy színjáték. Aztán már nem lehetett várni, hiszen Prigozsin kezdte elhinni, hogy politikai tényező, és ehhez a helyzethez bizonyos körülmények között – így a hadicserencse rosszra fordulásával – igazodhattak volna más erőcsoportok is. Prigozsint és a Wagnert le kellett építeni. Úgy tűnik, a Wagner vezérének megtört a felívelő karrierje. Túl messze ment, nem érezte a mértéket. Akár 12-től 20 évet is kaphat – azért nem biztos, mert egy kiskaput azért nyitva hagytak a számára, de eddig nem élt vele, és nem határolódott el a neki tulajdonított kijelentésektől –, de politikai álmokat aligha dédelgethet. Kérdés, hogy ráég-e Putyinra, hogy sokáig engedte futni, és ezzel kockáztatta az ország stabilitását. Az eliten belül most sokan fellélegezhetnek, Prigozsinnak ugyanis sok ellensége volt. (Erről itt írtunk.)
Kivételes tehetség volt, hogy idáig vitte. Aztán egy magasságot elérve megszédült, mert ennek elviseléséhez, kezeléséhez azért már nem volt elegendő intelligenciája. Ennek azonban már nincs jelentősége. Amit Prigozsin tett, az hazaárulás. A legnehezebb helyzetben fordult szembe a saját hazájával. Elfelejtve Balabanov 1997-ben készült kultikus filmjének, a Fivérnek (Brat) az intelmét. A csecsen háborúból visszatérő Danyila Bagrov arra figyelmeztet, hogy az oroszok nem hagyják el a népüket a háborúban. Tegyük hozzá, még a nép nevében sem! A fő kérdés most az, hogy a Kreml milyen gyorsan lesz úrrá a helyzeten. Ha gyorsan leveri Prigozsinék lázadását, akkor megerősíti a pozícióit, és újult erővel folytathatja a háborút. Ha nem, annak beláthatatlan következményei is lehetnek.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
