Végülis nem azt kell sajnálnunk, hogy a Most-Híd platform néhány politikusa elhagyta a Szövetséget, hanem azt, hogy ezeket a politikusokat az egységben töltött idő alatt nem lehetett meggyőzni arról, hogy mi a fontos a felvidéki magyarok számára. Hogy ezért ki a felelős, az másnapra tartozik. Könnyen lehet, hogy hasztalan lett volna minden próbálkozás, a közelmúlt kötelezte őket a másságra és a kilépésre is.
Távozásuk után az új állomáshelyükön ugyanott fogják folytatni (ami nem kis veszélyt rejt magában), ahol Bugárral együtt az önálló Most-Hídban annak idején abbahagyták. Az értékrendjük azóta semmiben sem változott, a felvidéki magyarság megmaradását egészen máshogy képzelik el, mint a Szövetség többi politikusa.
Egyrészt számukra a megmaradás nem jelenti a magyarsághoz való feltétlen kötődést, hanem tágabb értelemben, európai jóléti polgárként képzelik el a jövőt. Ha pedig ez nem lesz olyan magyaros, nem számít, lényeg, hogy megfeleljen az Európa Uniós elvárásoknak.
Másrészt elutasítják az etnikai politizálást, és kizárólag szlovák párttal való szoros együttműködésben akarnak politizálni. Beolvadni csak lassan, szépen, úgy érdemes. Harmadrészt az anyaországgal, elsősorban az Orbán-kormánnyal való kapcsolatrendszert is egészen másképp értelmezik. Ezért lett volna nagyon izzadtságszagú a további együttlét.
Hogy mennyire külön utas értékrendet képviselnek a távozók, bizonyítja a pártsajtójukban „Mitől magyar” címen megjelenő, Most-Híd 2023 aláírással szignált blogban megjelent programnyilatkozat-szerűségük, amelyet a lazaság mellett, a vegyesség és az elnemzetlenítési szándék jellemez.
„Nem kell az attila, nem kell a kolbász meg a töltött paprika. Nem kell az egyház, sem a hejejhuja, nem kell sarokkal csattintani. Nem kell koszorúzni, avatni, emlékezni, kokárdázni. Magyarok vagyunk. Oszt ennyi. Így is. Úgy is. NINCS MAGYARABB.”
Nem kell emlékezni, nincs szükség a magyar történelemre, oszt annyi! Nem kell avatni és koszorúzni, kokárdázni. Ki kell mosni az agyakat ezektől a csökevényektől! Magyarok vagyunk anélkül is, oszt annyi. De meddig? Nem számít, semmi se számít, a kolbász és töltöttpaprika egy gyékényen az egyházzal, az se! Nincs magyarabb az általuk képviselt magyarságnál! Ha mégis van, felesleges és elsöprendő! Az se számít, ha morzsolom a rózsafüzért, vagy azt mondom, hogy hiszem, ha látom. Hinni másban érdemes! Bennük? Oszt annyi!
Az ő olvasatukban az is európai polgár, aki vastagon szegi a kolbászt és az is, aki vékonyan a prosuttót. Ugyanolyan, ha „beverem” a palinkát, ha forgatom a viszkit, vagy ha gyöngyözik a poharamban a pezsgő. Az Európai Egyesült Államokban ez így lesz, jó lesz!
A magyar is csak jót akar enni, jót akar inni, jó ruhát akar, meg nevető gyereket, úgy, mint az angol, a német, az ukrán, az amerikai vagy az orosz. Legyünk tehát mind egyformák! Így leszünk jobban, így fogunk fejlődni!
Ezt akarják ők, a Szövetségből távozók. Kicsit hátra pillantva, emlékezve, de meg többet előre, hogy mindenki lássa: EZ A JÓ.
Aláírás: MOST-HÍD 2023
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
