A Pécsi Egyházmegye és a Diakovári-Eszéki Főegyházmegye közötti, határokon átívelő, gyümölcsöző együttműködés keretében bővült az E-archívumban kutatható plébániák anyaga négy olyan espereskerület plébániájával, melyek egyházi közigazgatásilag 1923-ig a Pécsi Egyházmegyéhez tartoztak.
Éppen 100 éve, hogy 1923-ban négy espereskerület huszonnyolc plébániája és két lelkészsége került át a Pécsi Egyházmegyétől a Szentszék által ideiglenes jelleggel felállított (Dél-)Baranyai és Észak-Szerémi Apostoli Adminisztratúrához, amely adminisztratúrát a diakóvári egyházmegye igazgatta. A szentszéki döntés úgy az apostoli adminisztratúra felállítása, mint az átcsatolások tekintetében alapvetően a trianoni szerződésre vezethető vissza. Ennek egyik következménye, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták többek között a történelmi Baranya vármegye déli részét, az úgynevezett Baranya-háromszöget, ahol két espereskerülete (baranyavári és dárdai) volt az egyházmegyének. A másik két espereskerület (alsómiholjáci és valpói) a szlavóniai Verőce vármegyében feküdt, az egyházmegye itt található plébániái, települései világi közigazgatásilag 1868 óta Horvát-Szlavón-Dalmátországokhoz tartoztak.
A Pécsi Egyházmegye török utáni határai magukban foglalták Baranya és Tolna vármegyék egészét, Somogy, Szerém és Verőce vármegyék egy részét, valamint a szlavón határőrvidéken belül a bródi és péterváradi regimentek területére is benyúltak. A fentebb említett plébániákhoz és lelkészségekhez tehát még a mai Horvátországból és a mai Szerbiából is hozzásorolandó néhány település.
Az Egyházmegye első feltagolására (dismembratio) 1780-ban került sor, amikor az addigi huszonkét plébániát pápai bullával a Pécsi Egyházmegyétől átcsatolták az 1773-ban megalapított diakóvári egyházmegyéhez. A második területcsökkenés már a trianoni szerződéshez kötődik. Az 1923-ban felállított apostoli adminisztratúra egészen 1972-ig létezett, akkor végleg betagozódott a diakóvári egyházmegye területébe. Az apostoli adminisztratúra területéből a köztes időben (1923–1972) a két baranyai espereskerület 1941–1951 között újra a Pécsi Egyházmegye felügyelete alá került. Ennek oka, hogy a Baranya-háromszöget 1941-ben Magyarország visszafoglalta, és bár az 1947-es párizsi szerződés visszaállította a trianoni határokat, tehát ez a terület újra Jugoszláviához került, ennek ellenére mégis egészen 1951-ig egyházi közigazgatásilag a Pécsi Egyházmegye felügyelete alatt maradt a (Dél-)Baranyai Apostoli Adminisztratúra.
A székesegyházi főesperességhez tartozó négy espereskerület 1923-ban Baranya vármegyében a baranyavári és a dárdai, Verőce vármegyében pedig az alsómiholjáci és a valpói. A négy espereskerülethez 1900-ban huszonnyolc plébánia tartozott, amelyek a 20. század első felében további öt lelkészséggel bővültek.
Az anyagok általánosságban 1920-ig érhetőek el mind az anyakönyvek, mind az egyéb források tekintetében. Az anyakönyvi állomány nagy része online is kutatható. A hiányok egy része pótolható az 1895 előtti és 1895 utáni anyakönyvi másodpéldányokkal.
A Pécsi Egyházmegye és a Diakóvári-Eszéki Főegyházmegye főpásztorai, Felföldi László megyéspüspök és Đuro Hranić érsek együttműködésükkel lehetővé tették a nagyszabású levéltári munka elvégzését, továbbá a két kancellária és az eszéki helynökség közreműködése, és az érdekelt plébániákat ellátó atyák segítőkész hozzáállása, valamint a Diakóvári Főegyházmegyei Levéltár vezetőinek és munkatársainak kollegiális együttműködése szakmailag támogatta a munka elvégzését.
A teljes cikk és történeti háttér ITT olvasható.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegyei Levéltár/Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
