Június 18-án nyolcvanéves Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend és a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze, akit születésnapján gálakoncerttel köszönt a Magyar Állami Operaház.
Budapesten született, gyerekkorát a Bakáts utcában töltötte. A közelükben lakott Udvardy Tibor tenorista, akinek gyakorlása csodálattal töltötte el az akkor még a táncban jeleskedő kislányt. Későbbi színpadi „állóképességét” a sportolásnak köszönheti, fiatalon magas szinten röplabdázott is.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma: Egyetem) 1968-ban szerzett operaénekesi és énektanári diplomát, ezután ösztöndíjasként az Operaházhoz került, a következő évben kapott szerződést.
Debütálása prózai szerep, Szokolay Sándor Hamlet című operájának Színészkirálynője volt, énekhangját a közönség először Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájában, beugróként hallhatta. 1972-ben Christoph von Dohnányi német karmester hívta Frankfurtba, miután Freiaként hallotta Wagner Ringjében, az ottani operában a Grófnőként mutatkozott be a Figaro házasságában. A következő évben a bécsi Staatsoperben a Toscát énekelte, a szerepet összesen 225 alkalommal formálta meg.
Nemzetközi pályafutása Firenzében Rossini Tell Vilmosának Matildájával indult. Hamarosan a világ összes nagy színpadát meghódította, a legnagyobb énekesekkel és rendezőkkel dolgozott együtt.
A New York-i Metropolitanben 1976-ban A nürnbergi mesterdalnokok Évájaként debütált, 1981-ben kiugró sikere volt Strauss Az árnyék nélküli asszony császárnéjaként. Három évvel később a Lohengrinben Ortrudot énekelte, ez volt az első alkalom a Met történetében, hogy a közönség tombolása miatt meg kellett szakítani egy Wagner-operát. 1978-ban a milánói Scalában hatalmas sikert aratott egyik kedvenc szerepében, Juditként Bartók A kékszakállú herceg vára című operájában.
Az olasz dalszínház két évszázados története során Melis Györggyel ők énekelték először magyarul a darabot, az előadást a magyar születésű Giorgio Pressburger rendezte és Peskó Zoltán dirigálta.
Az operaénekesek közül Marton Éváé az egyik legnagyobb repertoár, középpontban Mozart, Verdi, Wagner, Puccini és Richard Strauss műveivel, gyakran énekelt verista (Mascagni, Ponchielli) operákban is. Egy nyilatkozata szerint mindig az a szerep állt hozzá a legközelebb, amelyet éppen énekelt. Mintegy 30 komplett operafelvétele, számos ária és koncertfelvétele, videó-, és DVD-felvétele van. Az ének mellett nagyon fontosnak tartja a színészi játékot, sőt a jelmezt és a kellékeket is a színpadon, az operát összművészeti alkotásnak tekinti.
Pályája elején lírai szoprán szerepeket énekelt, később a világ egyik legnagyobb drámai szopránja lett.
Puccini Turandotját, pályafutása egyik kulcsszerepét 1983-ban énekelte először a bécsi operaházban Lorin Maazel dirigálásával, a következő évben az opera egyik áriájával ő nyitotta meg a százéves Metropolitan nyolcórás gálakoncertjét, 1987-ben ebben a szerepben debütált a londoni Covent Gardenben. Pályafutása 25. évfordulóján, 1993-ban az Operaházban volt először a Bánk bán Gertrúdja, a szerepet énekelte az opera nagyszabású filmváltozatában (ennek digitálisan felújított változatát idén mutatták be) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Négy évtizedes pályafutása végén, 2011-ben az Operaházban a Bánk bán ősváltozatának Gertrúdjaként búcsúzott el az operaszínpadtól.
Marton Éva, aki 1980 óta szabadúszó énekes, 2002 és 2007 között a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti vezetője volt.
Mesterkurzusokat tart itthon és külföldön, számtalan énekverseny zsűrijének elnöke. 2005-től 2013-ig vezette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékét, 2007-ben egyetemi tanárnak nevezték ki, 2013-tól professor emerita. 2014-ben hirdették meg először a nevét viselő nemzetközi énekversenyt, amelynek ő a zsűrielnöke, a versenyt tavaly ötödik alkalommal tartották meg a Zeneakadémia rendezésében.
2014-ben jelent meg Batta András Marton Éva: A mennyei hang című könyve.
Az énekesnőt számtalan kitüntetéssel ismerték el. A The New York Times többször az év művészének választotta, 1991-ben a bécsi operaház örökös tagja lett, 2009-ben megkapta a barcelonai Liceu operaház aranyérmét, a következő évben a grazi operaház életműdíját. 1991-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki, 1997-ben megkapta a Magyarság Hírnevéért Díjat. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. 2008-ban Miskolc, 2015-ben Budapest díszpolgárává választották, emellett Ferencváros és Józsefváros díszpolgára is. 2013-ban Hazám-díjjal és Prima Primissima Díjjal tüntették ki, 2014-ben a nemzet művésze lett.
1997-ben művészi munkája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki,
2012 óta a Corvin-lánc birtokosa, a Magyar Corvin-lánc Testület alelnöke. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, 2013-2014-ben az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője, 2014 és 2017 között az MMA elnökségi tagja volt. 2016-ban a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át. 2018 óta a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. 2019-ben a Kennedy Center Művészeti Arany Medáljával (Gold Medal in the Arts) tüntették ki.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
