Patkányjogok élharcosai

Patkányjogok élharcosai

Fogjuk be a szánkat, és tanuljunk meg együtt élni a gazzal, a szeméttel, a terrortámadásokkal meg a patkányinvázióval!

 

A mai, úgynevezett baloldali politika egy pszichés tünetegyüttes

Párizs balos-zöld polgármestere, Anne Hidalgo közhírré tétette, hogy a városlakóknak meg kell tanulniuk együtt élni a patkányokkal. Nem vicc, tényleg ezt mondta. A Le Figaro francia napilap beszámolója szerint Párizsban jelenleg nagyjából hatmillió patkány él, vagyis minden fővárosi lakosra három ilyen kártevő állat jut. Hidalgo polgármester asszonyt azonban a jelek szerint nem zavarják a súlyos betegségeket terjesztő rágcsálók, és bejelentette: a többéves sikertelen védekezés után mostantól más megközelítést alkalmaz majd, és megpróbál békésebb együttélést elérni az állatokkal. Elképzelem, amint békekövetséget meneszt hozzájuk, esetleg elénekli nekik az Imagine-t…

Sokak szerint az eddigi védekezés azért sikerült sikertelenre, mert Hidalgo gyakorlatilag elszabotálta az egészet. Tán úgy gondolta, a patkányirtásra szánt eurókat célszerűbb inkább a sleppjére költeni. Éppen úgy, ahogy a mi magas-vékony Hidalgónk, Karigeri is leszereltette a budapesti szemeteskukák egy részét, hogy az így megspórolt pénzből fussa még több prémiumra a haveroknak, s maga mellé vehessen egy negyvenvalahányadik tanácsadót is. Minden bizonnyal ugyanezért nem tartatja rendben a közterületeket, hagyja, hogy a gaz a fejünkre nőjön („méhlegelő”). A végeredményt látjuk: szeméthalmokat, lepusztult köztereket és a mindeközben Colgate-mosollyal önmagát ünneplő biciklis manökent.

Valami különös okból mintha egy kaptafára készülnének ezek a baloldali városvezetők, politikusok. Ott van például London munkáspárti főpolgármestere, a pakisztáni származású Sadiq Khan, aki a 2016. szep­tember 22-i New York-i robbantások után arról győzködte a népet: a terrortámadások a nagyvárosok életének természetes részei, ezekkel együtt kell élnünk, slussz.

Similis simili gaudet, azaz: hasonló a hasonlónak örül. Karácsony Gergely pár éve eljutott Londonba (nem biciklivel), majd vidáman bejelentette: követendő példaként tekint Londonra, Budapest majmolni óhajtja az angol fővárost. Gondolom, irigyli az új keletű „brit” néphagyományokat, a késeléses gyilkosságokat (például 2019 első nyolc hónapjában hatvan halálos késelés volt Londonban, a megelőző évben pedig Angliában és Walesben mindösszesen 43 ezer késes támadás), csoportos erőszakolásokat, bandaháborúkat, terrortámadásokat. Meg hogy őslakosokat már alig látni a fővárosban – aki tehette, elmenekült a külvárosokba vagy vidékre a bábeli zűrzavarból.

Szóval fogjuk be a szánkat, és tanuljunk meg együtt élni a gazzal, a szeméttel, a terrortámadásokkal meg a patkányinvázióval! – üzeni a nemzetközi baloldal.

Eközben a patkányokkal béketárgyalásokat kezdeményező Anne Hidalgo párizsi főpolgármester munkacsoportot hozott létre, amely azt vizsgálja majd, hogyan lehet együtt élni a rágcsálókkal és más „fertőzés- és betegségvektorokkal”. Továbbá próbálnak olyan patkányirtási módszert keresni, amely „nem elviselhetetlen” a párizsiaknak. Mert amit idáig ímmel-ámmal alkalmaztak, azt a helyiek (egy állítólagos felmérés szerint) túl erőszakosnak tartják. Kérdés: ha az agresszív módszer semmit sem használt, és már eső helyett is patkányok potyognak az égből, a kevésbé erőszakos mitől használna? Ezzel egyidejűleg a párizsi főpolgármesteri hivatal a Pasteur Intézettel, a ­Sorbonne Egyetemmel és a Természettudományi Múzeummal közösen kutatási projektet indított, hogy segítsen „az előítéletek leküzdésében”, hogy „a párizsiak jobban együtt tudjanak élni a patkányokkal”.

Hírdetés

A jó öreg előítéletek, édes Istenem. Hiszen nem a patkányokkal meg az általuk terjesztett dögvésszel, pestissel és egyebekkel van baj, dehogy, hanem veled, mert előítéletes, tehát gonosz vagy. Csúnyákat gondolsz a patkányról anélkül, hogy előbb elbeszélgettél volna vele, alaposabban megismerted volna, holott ő is ugyanúgy a Jóistenke teremtménye, mint te. E logikával ezentúl a szúnyogokat sem szabad irtani, és minden lakóházba lódarázsfészkeket kéne telepíteni. Csupán azt furcsállom, Anne Hidalgo miért másoknak ajánlgatja az együttélést, ha az annyira frankó, miért nem jár elöl jó példával? Miért nem költözik össze máris, mondjuk, egy hiénakolóniával, esetleg egy krokodilcsaláddal? Utána, ha még aktuális, beszámolhatna az élményeiről.

Duska Markovic „környezetvédő”, aki a Le Figaro híradása szerint jelen volt a városházán (Hidalgo beengedte), azt mondta: a patkányok valójában „hasznosak” az ökoszisztémában. Sőt továbbment: ostorozta azokat a párizsiakat, akik valamiért „abnormális, indokolatlan félelmet” táplálnak a rágcsálókkal szemben.

Itt tartunk. A patkányok hasznosak, együtt kell élni velük, és az az abnormális, aki rágalmazza szegényeket. Ezt hirdeti az Ady által egykoron csodált Párizs balos-zöld polgármestere meg az ő sleppje. És ugyanezen a szellemi magaslaton álló zöld klímabolsevikok vezetik újabban az Európai Uniót – bele egyenesen a szakadékba.

Tudniillik nemcsak a fű zöld, hanem a rothadás is…

És ha azt képzelték, ennél nincs lejjebb, jelentem, van. Mindig van. A francia fővárosban a patkányok jobblétéért küzdő civil szervezet is alakult. Paris Animaux Zoo­polis (PAZ) a nevük, és fő céljuknak tartják, hogy a városlakók és a rágcsálók békésen együtt éljenek. „Milyen jogon akarunk kiirtani egy velünk együtt élő fajt? A városok csupán az embereké, itt nem élnek állatok? Ez egy meghaladott, emberközpontú nézet. A nem háziasított, de nem is vad egyedeknek is joguk van arra, hogy velünk éljenek” – mennydörögte a PAZ közleménye, amelyből márciusban a Mandiner idézett. A PAZ szerint a patkány okos, tanulékony társas lény, aktív szociális élettel, tele érzelmekkel. Meglehet. Fölteszem, a ­PAZ-osoknál biztosan több eszük van.

Az ilyenkor szokásos folyamatábra szerint először a patkányirtást fogják betiltani, aztán súlyos börtönévekre ítélni, aki lecsap egy rágcsálót vagy akár csak csúnyán beszél róluk. Utána következik, hogy ünnepelni kell őket. Meg befogadni. Majd mindezt előírják az egész unióban. S amelyik nagyváros ellenáll, az nem kap rétest estére. Persze Karigeri nem állna ellen (ha, ne adja az ég, akkor is ő ülne a nyakunkon), hanem állva tapsolna. Ünnepelné a patkányjogokat, a sokszínűséget. Ez így viccesen hangzik. Ám pár évtizede a Monty Pythonon is röhögtünk – ma meg kapkodjuk a fejünket, hogy a legabszurdabb, legőrültebb poénjukat is halálos komolysággal megvalósítják a fősodratú Bidenek, Hidalgók, Karácsony Gergelyek. Egyre kevésbé van kedvünk nevetni.

– Sohasem volt ennyi patkány Franciaországban – nyilatkozta a Le Figarónak egy orvos, aki az állatok által terjesztett betegségekből diplomázott. – Párizsban, Mar­seille-ben, Lyonban, Bordeaux-ban és Nantes-ban a vegyszeres beavatkozások száma 35 százalékkal csökkent az előző évihez képest. Ott, ahol „környezetvédők” adják a polgármestert – az állatvédők nyomására –, egyszerűen felteszik a kezüket, hogy nincs mit tennünk – magyarázta az orvos.

Ugye milyen ismerős? Ha baj van, virtigli baloldali politikus egyből fölteszi a kezét, megadja magát. Nincs mit tenni, együtt kell élni a patkányokkal, a terrorizmussal, a bűnözéssel, a füledig érő gyomokkal. (Egyedüli kivételt az emberpalánták képeznek: ellenük nyugodtan föl lehet lépni, őket lehet irtani, éljenek az „abortuszjogok”! Ifjabb Soros is bejelentette: ez az egyik fő életcélja.) És nem szabad kerítést építeni, mert a migrációt úgysem lehet megállítani. Továbbá teret kell nyitni minden elmezavarnak: aki férfi létére nőnek vagy kakukkos órának képzeli magát, nem kezeltetni kell, hanem ünnepelni. És így tovább.

A mai, úgynevezett baloldali politika egy pszichés tünetegyüttes.

Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »