Lubics Szilvia az elmúlt héten a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezésében négy erdélyi városban vett részt közösségi futáson – Sepsiszentgyörgyön a Fitness Tribe Egyesülettel – és tartott előadást. Először a háromszéki megyeszékhelyre látogatott, majd következett Csíkszereda, Marosvásárhely és Kolozsvár. Zsúfolásig megtelt a sepsiszentgyörgyi Fidelitas Hotel konferenciaterme, ahol többek között arról beszélt, mi motivál egy háromgyermekes fogorvost a világ legnehezebb ultraversenyein. A 49 éves magyar sportoló négyszer lett az év ultrafutója Magyarországon, 2016-ban megkapta a Magyar Becsület Rendet. Idén sem lassít, augusztusban Skóciában a Race Across Scotland (346 km), majd novemberben Jordániában a Racing The Planet (250 km) megmérettetésen teszi próbára magát.
Több mint száz ultraverseny
Lubics Szilvia úgy tapasztalta, a célba érkezés után a szenvedés egyik pillanatról a másikra átalakul boldogsággá. Az ultraversenyek teljesítése után határtalan örömet érez. Úgy gondolja, azok életünk legértékesebb pillanatai, amelyekért megdolgozunk. Fizikai vagy szellemi teljesítményünket megfeszített akarattal a végsőkig fokozzuk azért, hogy megvalósítsunk egy nehéz, viszont számunkra fontos célt.
17 évesen tudta, hogy fogorvos szeretne lenni, ennek érdekében pedig rengeteget tanult. Már fiatalként rájött, hogy a gondolatokkal képesek vagyunk varázsolni: ha van egy álmunk, célunk, és mindennap szorgalmasan dolgozunk érte, az valóra is válik. A hivatása mellett élete legsikeresebb és legfontosabb szerepe, hogy három fiú édesanyja lehet, akik mindannyian felnőttek, a legkisebb is elmúlt 18 éves. Úgy fogalmazott, ők a legnagyobb büszkeségei, fantasztikus gyerekek, és rendkívül örül, hogy járják az utat a saját céljaik felé.
Lubics Szilvia elmondta, a futás véletlenszerűen jött az életébe. Amikor elkezdte, akkor még két kisgyerek mellett szüksége volt a kikapcsolódásra, így kiment futni. 2003-ban kezdte el a futást, fél évre rá lefutotta az első maratonját, aztán három héttel később az első ultraversenyét teljesítette, 2014-ben pedig a világ harmadik legjobb ultrafutójának választották. Ebben az időszakban egyre nagyobb álmai voltak, amelyekért egyre többet dolgozott.
A 49 éves ultrafutó az elmúlt húsz évben több mint száz ultraversenyt teljesített sikeresen, tűzforró sivatagokban és az Antarktiszon egyaránt. Ezek között voltak 24 órás megmérettetések, teljesítette az UltraMilano Sanremo 297 kilométerét, a Lavaredo 6000, a Transgrancanaria 8000 méteres szintkülönbségét. A versenyzés mellett hatalmas örömöt okoz számára, ha más embereket is motivál abban, hogy elérjék a célkitűzéseiket.
Lépni kell még egyet
Lubics Szilvia szerint a Spartathlon-versenyek miatt vált ismertebbé a futóközösségben. A résztvevőkre 246 kilométer vár Athén és Spárta között, ezt a távot 36 óra alatt kell teljesíteniük. Hetvenkét kontrollpont van, ahová meghatározott időre oda kell érniük, ha ez nem teljesül, kizárják a versenyből. Már a nevezéshez kvalifikációs viadalokat kell teljesíteni, ehhez pedig hosszú évek munkája szükséges. A magyar ultrafutó rengeteget készült, hetente 160 kilométert futott, emellett erősítő edzéseket végzett. Némi idő kellett volna a regenerációra, viszont három kisgyerek és a fogorvosi állás mellett mindig erre jutott a legkevesebb idő.
A görögországi viadalon a futók egyik legnagyobb ellensége a meleg, a verseny alatt csak körülbelül húsz kilométer a sík szakasz. A Parthenio-hegy jelenti a legnagyobb kihívást, 160 kilométer megtétele után érkeznek oda, ami komoly vízválasztó, hiszen 1200 méter emelkedőt kell megmászni a sötétben, amelyet egy szakadék is veszélyessé tesz. A vége felé már túl van több holtponton és rosszulléten, mindig fáj valamelyik testrésze, viszont egyedül a hegyen végig lehet gondolni, hogy miért ment oda, és mit kell tennie azért, hogy célba érjen. Lépni kell még egyet, amikor az ember fáradt és kimerült, ez a titok. Fontos, hogy fejben is felkészüljön ezekre a versenyekre, amelyeken mantrákat mormolva képes túljutni a nehézségeken. A Spartathlon-viadalon hétszer indult, mindig teljesítette, háromszor megnyerte, 2014-ben ráadásul megfutotta a női pályacsúcsot.
A Spartathlon sosem adta könnyen magát, mindig volt olyan helyzet, amikor azt gondolta, hogy ez már embertelen. Ilyenkor az segített neki, ha arra gondolt, rajta kívül ezen a versenyen előbb-utóbb mindenki így érzi magát, csak az számít, hogy ki az, aki továbbmegy. Kötött egy egyezséget magával: teljesen mindegy, hogy milyen lassan, de ha nem futott ki a szintidőből, megteszi mindig a következő lépést. Emiatt átélhette azt, hogy milyen az, amikor újra erőt kap, mert aki kiszáll, az sosem tapasztalja meg, mire képes az ember. Szerinte az ultrafutás egyik legnagyobb vonzereje, hogy minden helyzetből fel lehet állni.
Új kihívásokat keresett
2017-ben eltervezte, hogy kijut a Badwater Ultramarathonra, amely a világ legkeményebb aszfalton zajló versenye. A 217 kilométer hosszú próbatételt Kaliforniában a Halál-völgyben rendezik, éjszaka 40, nappal több mint 50 fok fölött van a hőmérséklet, így olyan, mintha egy hőlégkeveréses sütőben futnának, mivel az aszfalt 90 fokra felmelegszik. Lubics úgy fogalmazott, erre az extrém erőpróbára extrém felkészüléssel hangolt, ugyanis szaunában futott. Látni akarta, hogy abban a hőmérsékletben egy óra alatt mennyit izzad, hogy tudja majd, mennyi vizet kell meginnia.
A verseny alatt 75 liter folyadékot fogyasztott, ami a testtömege másfélszerese. A szervezetét rettentően megterhelte, viszont a fő mantrája – mindig lesz jobb – ezúttal is segített. Viccesen megjegyezte, az első holtpont 24 órán át tartott, ugyanakkor utólag hatalmas élménynek tartja, ráadásul a negyedik helyen ért célba. Mindezek ellenére nem szeretett bele ebbe a versenybe, sőt, elgondolkodott, hogy abbahagyja a versenyzést, mert nem látott semmi olyat, ami megdobogtatta volna a szívét. Ekkor már több országos bajnoki címet szerzett, országos csúcsok fűződtek a nevéhez, többször teljesítette az UltraBalaton versenyt (212 km).
Keresett egy új kihívást, talált egy sivatagi sorozatot, amely során hat napig leszaladnak egy maratont, egy alkalommal ráadásul kétszer. Nehezítő körülmény, hogy a szervezőktől csak napi tíz liter vizet kapnak, így a teljes heti élelmet és mindazt, ami szükséges, a hátizsákban vitte, amely hálózsákkal együtt 15 kilogramm volt. Az emberpróbáló viadalra egy évet készült, tudta, hogy napközben hőségben szalad, aztán éjjel fagyban alszik. Minden este azt érezte, hogy másnap nem tud felkelni, erre mégis rácáfolt, tovább futott, így fantasztikus tapasztalatot szerzett az emberi test lehetőségeiről. Egyedül maradt a gondolataival, reggelente ellátta a vízhólyagokat a lábán, majd pár nap után észrevette, hogy igazán él.
Megtalálta az Ultra Gobi versenyt, amely 400 kilométert foglal magában a sivatagban kijelöletlen útvonalon a Tibeti-fennsíkon. Rengeteget gyakorolt, végül három nappal a rajt előtt üzenetet kaptak, hogy a kínai hatóságok nemzetbiztonsági veszélyként tekintenek a külföldi futókra, így nem mehetnek oda. Keresett egy másik megmérettetést, így következhetett az Egyesült Államokban a Bigfoot, ahol 330 kilométert futottak 15 ezer méter szintemelkedés mellett. Kegyetlen volt, azonban sikerült véghezvinnie, ám a repülőtérre tolószékben vitték, ezt követően egy hónapig regenerálódott.
Egy szelet a saját álmokról
Tavaly részt vett a 483 kilométer hosszú Moab 240 versenyen, élete legcsodálatosabb futása volt. Saját maga rakta össze az edzéstervet, csak az volt a célja, úgy fejezze be, hogy egyben maradjon, ne tegye tönkre magát. Sivatagban, kanyonban, hálás volt, hogy jelen lehetett. Gyönyörű időszak volt az életében, sokat kapott a versenytől. A távot felosztotta szakaszokra, minden részcél után megdicsérte magát, mert ez rendkívül fontos.
Öt héttel később az óceánon hánykódó hajón találta magát, úton az Antarktisz felé, ahol egy eszméletlen nehéz megmérettetésen állt rajthoz, a hidegben 200 kilométert teljesített. Minden lépés küzdelmes volt, nagyon akarta a győzelmet, végül a mentális erejének köszönhetően megnyerte. Fontos, hogy az ember életében legyen egy kis szelet, amely csak a saját álmáról szól. Mindegy a cél, csak legyen valami, ami mindennap erőt ad.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
