Az Index kérdésére Lattmann Tamás nemzetközi jogász a genfi egyezményrendszerre hivatkozott. Az 1949-ben aláírt harmadik genfi egyezmény 12. cikke ugyanis lehetővé teszi, hogy úgymond „megőrzésre átszállítsanak” hadifoglyokat harmadik ország területére. Ez csak akkor jogszerű, ha mindhárom állam aláírta az 1949-es egyezményt.
Esetünkben – magyarázza a nemzetközi jogász – Magyarország és az akkori Szovjetunió aláírta. Abban az időben ugyan Ukrajna még nem létezett önálló államként, de a Szovjetunió 1991-es széthullása után létrejött ukrán állam jogutódként viselkedik, és a korábban aláírt nemzetközi szerződésekben vállaltakat magára nézve továbbra is kötelezőnek tartja.
Lattmann ugyanakkor hangsúlyozta,
Más szakértők a genfi konvenció egy másik cikkére hivatkozva állították, hogy egy ilyen lépéshez szükséges Ukrajna hozzájárulása. Lattmann szerint a rövid polémia végül is az ő álláspontjának elfogadásával zárult, mert az idézett 111. cikk a hadifoglyok elengedéséről a szolgálatból, hazaszállításukról szól. Viszont ebben az esetben arról van szó, hogy Magyarország úgymond besegít a fogvatartó államnak őrizni a hadifoglyokat, méghozzá a genfi konvencióban foglaltak alapján.
Az eddig napvilágra került értesülések szerint egyházi keretek között zajlott tehát az akció. Az Index megkeresésére a Magyar Máltai Szeretetszolgálat csak az alábbi szűkszavú közleményt adta ki:
Nem érti az egyházak szerepét Tóth Norbert, az NKE nemzetközi jogásza. Mint az Indexnek elmondta, államok megállapodhatnak egymással hadifoglyok semleges országba szállításáról, de nem ismerjük – ha volt ilyen – ennek az államközi megállapodásnak a részleteit. Azt sem tudni, már ahogyan írta közleményében a kezdeményező Orosz Ortodox Egyház, hogy vajon kapott-e állami felhatalmazást. Ha igen, és csak nem került eddig nyilvánosságra, akkor minden rendben. Ha nem kapott, akkor az már bajosabb, mert egy ilyen helyzetben az egyház csak közvetítő szerepben léphet fel.
Tóth Norbert elmondta, hogy a hadifoglyoknak két kategóriája van.
Az elsőbe azok tartoznak, akik megsebesültek, betegek, gyógyulásuk egy éven túl biztos csak. Ha ebbe a kategóriába tartozik az az állítólag 11, az ukránok oldalán harcolt és fogságba esett kárpátaljai, akkor esetükben államközi megállapodás sem kell, mert a foglyul ejtő állam átadja harmadik, semleges félnek, éppen azért, mert ott vélhetően jobb ellátásban részesülnek, mint a saját hadifogolytáboraikban. Mivel hadifoglyok, ezért átszállításuk ügyében nem kell értesíteni Ukrajnát.
A második kategóriába tartoznak az „able bodied” hadifoglyok, vagyis azok a katonák, akik épek, szabadulásuk esetén a harctérre bármikor visszarendelhetők. Esetleges semleges, harmadik országba szállításuk esetén szükség van államközi megállapodásra. Az viszont már vita tárgya, hogy ilyen esetben a foglyul ejtő államnak, vagyis Oroszországnak, kell-e kérni a hadifoglyok saját államától, vagyis Ukrajnától hozzájárulást az akcióhoz. Egyesek azt mondják, nem szükséges ilyen esetben hozzájárulást kérni, Kijev viszont azzal érvel, hogy igenis szükséges ilyen esetben is értesíteni Ukrajnát – zárta magyarázatát a nemzetközi jogász.
Hadifoglyok vagy sem?
A hadifoglyok státuszáról, a velük való bánásmódról az 1949-es harmadik genfi egyezmény rendelkezik. Oroszország ugyan nem ismeri el, hogy háborút folytat Ukrajna ellen, az egyezmény azonban kifejezetten fegyveres konfliktus esetére vonatkozik, hangsúlyozva, hogy ez akkor is érvényes, ha a harcoló felek bármelyike nem ismerné el, hogy közöttük háború zajlik. A fegyveres konfliktus tényét értelemszerűen Oroszország sem vitatja, de ez sem volna előfeltétel – írja cikkében a szintén szakértőhöz forduló Telex..
Az érintettek tehát elfogásuk pillanatában hadifoglyok voltak, akikre az említett genfi egyezmény vonatkozik.
„Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a konfliktusban érintett országok egy harmadik országnak adják át a hadifoglyokat. Alapesetben a megállapodás szerint az átadás után a harmadik országban továbbra is fogva kell tartani a hadifoglyokat” – adta meg a megállapodás általános jogi hátterét Hoffmann Tamás nemzetközi jogász.
A Corvinus Egyetem docense kiemelte, hogy ebben az esetben tehát a befogadó fél nem is küldheti vissza az érintetteket állampolgárságuk szerinti hazájukba. „Az a nemzetközi egyezmény megsértése lenne.”
Amennyiben hadifoglyokként vette át az ukrán állampolgárokat Oroszországtól a magyar fél – a másik jogi lehetőségre később kitérünk –, akkor kérdés az is, hogyan kerültek magyar területre. Közvetlen repülőjárattal ez nem lehetséges, miután orosz gép az EU területére nem szállhat, és ez fordítva is érvényes. Ebben az esetben az átadás folyamatába be kell vonni az átadáshoz a harmadik felet, ahol ez az átadás megtörténhet – mondta Hoffmann.
Kézenfekvően ez a harmadik fél Törökország vagy Szerbia lehet, ahová repülhetnek orosz gépek. Az átvétel után közvetlen repülővel, de Szerbiából akár szárazföldön is Magyarországra juthattak a hadifoglyok.
Ebben az esetben azonban, még mindig a harmadik genfi egyezmény alapján mind a magyar, mind az orosz félnek értesítenie kellett Ukrajnát, valamint a Vöröskeresztet, amelynek feladata van a foglyok egészségügyi állapotának és a velük való megfelelő bánásmódnak az ellenőrzésével. Már csak azért is, mert
Ez alól nem jelentene kibúvót az sem, ha magyar állampolgárságot kapnának – hívta fel a figyelmet Hoffmann, megjegyezve, hogy ezt egyébként nem tiltja az egyezmény.
A konkrét esetben azonban elképzelhető, hogy Oroszország a magyar féllel megállapodva nem hadifoglyokat adott át, hanem olyan fegyveres konfliktusban részt vevő személyeket, akiket lényegében szabadon engedett. Ebben az esetben Magyarországon már nem kell fogva tartani az érintetteket, sőt, az átadásba nem is kell bevonni harmadik országot: ők így lényegében civilként érkeztek Magyarországra. (Bár ez is kérdéseket vet fel, hiszen ebben az esetben nem világos, mi kötelezte volna az elengedetteket arra, hogy egészen Magyarországig jöjjenek.)
Amennyiben nem hadifoglyok, úgy is kell azonban értesíteni Vöröskeresztet, de akkor csupán arról, hogy a hadifoglyokat elengedték. De a továbbiakban a harmadik genfi egyezmény már nem illetékes az ügyükben.
Ekkor is megvan azonban a magyar félnek az értesítési kötelezettsége Ukrajna felé. Hoffmann szerint ebben az esetben Magyarországnak Ukrajnába kell küldenie a területére engedett ukrán állampolgárokat.
Beszédes, hogy Semjén sem ejtette ki a hadifoglyok szót, „emberekről” beszélt az ATV-nek adott nyilatkozatában – ebben az esetben tehát nem a harmadik genfi egyezmény a mérvadó minden, fent részletezett kötelezettséggel együtt. Könnyen lehet tehát, hogy az orosz fél ezt a jogi kiskaput választotta, és formálisan kiengedte az érintetteket a hadifogságból.
Erre utal az, hogy az RPC közleménye sem hivatkozik a genfi egyezményre, nemzetközi együttműködésről beszél, és nem hadifoglyokat említ, hanem „fegyveres konfliktusban részt vevő személyeket”.
A hírrel kapcsolatban a lap kérdéseket küldött a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak és a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak is. Az egyházi szervezet írásban reagált megkeresésükre, ugyanazt, mint az Indexnek
Az, hogy ebbe a folyamatba nem a Vöröskereszt volt bevonva, szintén azt jelzi, hogy hivatalosan már nem hadifoglyokként érkeztek az érintettek Magyaországra. (Bár nem következik egyértelműen az általauk megkérdezett nemzetközi jogász szavaiból, ellenben a Nemzetközi Vöröskeresztet szerinte mindkét esetben értesíteni kellett volna – a szerk.)
A minisztérium is csak annyit közölt a lappal: nem áll módjukban annál többet közölni, mint amennyi Semjén Zsolttól elhangzott.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
