Eva Kaili újra kaphat fizetést és szavazhat, ha megjelenik a parlamentben
„Az EU első számú bohóca szerint az a baj az Orbán-kormánnyal, hogy demokratikusan nem elszámoltatható. Nos, magyarázzuk el halkan, de ugyanakkor nagyon határozottan ennek a politikai terroristának, hogy a rendszeres időközönként megtartott országgyűlési választások töltik be ezt a szerepet hazánkban, amikor alternatívák, a világról, a jó életről vallott elképzelések között választhat a polgár. Persze lehet, hogy a »zöldség« úrnak ez valami új, mivel a nyugati elit ugyanazt a woke-mantrát ismételgeti, és valós alternatívák híján végül is mindegy, hogy ki van kormányon, hiszen a médián keresztül úgy is más, rejtett erők tematizálják és narrálják a közbeszédet, csapnak le a másként gondolkodókra.”
(Kötter Tamás)
Svájcban már létezik a tökéletes, a végleges megoldás: állatorvosok (rohadt, szemét sintérek) műtéti úton átvágják a kutyák hangszalagját, hogy ne tudjanak ugatni. Másutt még középkor van ebben az ügyben. Kanadában, Németországban még mindig ott tartanak, hogy a gazdát sújtják pénzbírsággal, ha a kutya ugat. Pedig lássuk be: a szike sokkal hatékonyabb.
Addig is, ameddig az összes „fejlett civilizáció” eljut a végső megoldásig, szögezzük le: mi ebben élünk. Ez a mi korunk tökéletes szimbóluma (az ánuszában pingponglabdával, női fürdőruhában, maszturbálás közben, áramütés következtében elhunyt harmincéves cseh „férfi” mellett, aki amúgy az anyukájánál lakott). A mi korunk az a kor, amikor nagyon szeretjük a kutyákat, a mi kis házi kedvenceinket, mindenféle törvényekkel védjük a jogaikat, felháborodunk, ha bántják őket, cuki kis frizurákat csináltatunk nekik, az igazán haladó vegánok megtanítják őket zöldségen élni – csak ne ugassanak. Csak ne legyenek kutyák. És akkor minden rendben lesz.
Nem szabad ugatni. Mert az zavaró. És ez a parancs nem csak a kutyákra vonatkozik. Senki ne ugasson!
Senki ne legyen önmaga, ne legyen önazonos, senkinek ne legyen egyénisége – ó, el ne felejtsük, a divat is az a hóbort, amely mindig új egyformaságot szül. Ez lett az EU lényege is.
Csak ne ugass, és ne legyél az, ami vagy. Ne legyen múltad, ne legyen jövőd, csak jelened legyen.
Az idei március 15-i nemzeti ünnepünkön egy vietnami származású fiatalember, Ninh Duc Hoang Long énekelte a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Bánk bán áriáját, a „Hazám hazám”-at, csodálatosan és megindítóan. Korhű ruhában, a márciusi ifjak hajdani öltözékében, körülötte pedig szintén korhű ruhába öltözött táncosnők, honleányok. Látta ezt Kim Lane Scheppele, és az ő varangyperspektívájából kommentálta is az egészet, imigyen: „Most már tudjuk, hogy néz ki a patriotizmus Magyarországon! A férfiak 1930-as évekbeli (sic!) katonai ruhát viselnek, a hölgyek pedig úgy öltöznek, mint A szolgálólány meséjében!”
Ó, mennyire tökéletes ez így, csiszolt műgyémánt a hulladéklerakóból, Kim Lane Scheppele. Ja, hogy ő amerikai? Hát persze. Ahogy az EU is „amerikai”. Várj csak, ezt is összefoglalom, méghozzá Tarantino mesterművével, a Ponyvaregénnyel (hamarosan majd betiltják, mert nem túl PC). Szóval Tarantino már 1994-ben tökéletesen összefoglalta az egészet, a lényeget, belesűrítve Jules Winnfield és Vincent Vega ikonikus párbeszédébe Európa esszenciáját, imigyen:
„– Tudod öreg, k…rvára élveznéd! És tudod, mi az érdekes Európában?
– Mi?
– A kis különbségek. Ugyanaz a sz…r van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más.
– Például?
– Például Amszterdamban bemész egy moziba és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban b…sszák oda, hanem üvegpohárban! Párizsban pedig a McDonald’s-ban is kapni sört!”
Helló, Vincent, riadóztasd Mr. Wolfot, a problémamegoldót, mert ma már itt is műanyag pohárban b…sszák oda… Odalettek a kis különbségek, drága barátom, mert a sz…r tökéletesen szétterül
De ha nem ugatsz, minden rendben van. Ha megtagadod önmagad, ha nem vagy önazonos, akkor házi kedvenc lehetsz. Kapsz enni, meg is simogatnak. Ám ha nem, akkor megnézheted magad!
Akkor jön majd Vera Jourová, akit egyszer már letartóztattak korrupció miatt hazája (ah! haza! hol van az már?!) repterén, aztán kiengedték, s azóta nagyon érti ám a csíziót, olyannyira, hogy ő lett az Európai Bizottság – figyelem! – politikai értékek és átláthatóságügyi biztosa. És ez komoly, ő az átláthatóság felügyelője például Ursula von der Leyen mellett, aki sms-ben rendelt vakcinákat a Pfizertől, amelyek meg is jöttek, csak az sms-ek tűntek el Ursula telefonjáról, a nagyobb átláthatóság miatt. És Vera kollégája az a ciprusi Stella Kyriakides, aki – figyelem! – egészségügyi biztos, és mit ad Isten, a pandémia kellős közepén, mindjárt azután, hogy aláírta a vakcinabeszerzésekről szóló papírosokat, megjelent a számláján négymillió euró, nagyjából egymilliárd forint, de Stella azt mondta, fogalma sincs, hogyan került oda, ha nem értenénk, akkor mondom, ez a nagyobb átláthatóság. Amit Vera felügyel és óv, aki így szólt a minap: továbbra is fennáll az európai értékek szisztematikus megsértésének veszélye Magyarországon.
Ó, az európai értékek!
Az európai értékeket ma már műanyag pohárban tolják eléd, és olyan alakok vizsgálják, mint Daniel Freund.
Hajdan volt Kohl kancellár. Ma Scholz van, Robert Habeck van (neki hányingere van, ha a hazaszeretet szót hallja, és nem tud mit kezdeni azzal, hogy Németország), meg Daniel Freund van. Kőszikla versus kicsi, büdös excrementumok. Így csúcsosodnak ki az európai értékek. S jön Daniel Freund, és szaglászik. Az európai értékek után.
Ahol nemzeti érdeket szagol, korrupciót kiált. Ahol nemzeti érzést szagol, ott a jogállamiság lebontását kiáltozza. Ahol normalitást szagol, ott az európai értékek veszélyeztetettségét ordítozza. S ahol ugatást hall, ott diktatúrát üvölt.
És a legkisebb normalitást is kiszagolja, de ki ám, s az ugatást is meghallja, abban hiba nincs. Ezért kapja a pénzét a vén gazembertől, akit az ördög sem akar elvinni, mert attól tart, mindjárt lesz a pokolban egy rakás emberjogi szervezet meg NGO, s azok mind a mennyországgal azonos bánásmódot és körülményeket fognak követelni.
Velünk pedig az a baj, hogy ugatunk, továbbá nem értjük kristálytisztán ezeket a csodálatos európai értékeket. De ha kicsit még várunk, majd jön az Eva Kaili, és ő is megpróbálja elmagyarázni.
Apucija már hazahúzta a gurulós bőröndöt, benne a pénzt, s most Eván a sor. Figyelem, mutatom! „Eva Kaili, az Európai Parlament korábbi szocialista alelnöke, aki a korrupciós és befolyásszerzési botrány egyik fő gyanúsítottja, hamarosan a házi őrizetének a feloldását fogja kérni, ugyanis újra európai parlamenti képviselőként szeretne dolgozni – közölték ügyvédei a Politico brüsszeli hírportállal. Mint arra a cikk is felhívta a figyelmet az EP sajtóosztályának közleménye alapján, erre azért van lehetősége, mert a meggyanúsított képviselők az EP tagjai maradtak, a tisztséggel járó valamennyi joggal. Ami azt jelenti, hogy mindannyian az EU költségvetéséből kapnak fizetést, és továbbra is szavazhatnak, ha megjelennek a parlamentben.”
Mondom én, mindjárt jön, vádlón ránk emeli majd az ujját, és félteni fogja Európát és az európai értékeket mitőlünk, a mi korrupciónktól, a mi diktatúránktól, a mi ugatásunktól. Csak ki kell várnunk.
Komolyan kérdezem: kivárjuk?
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
