Ezek bizony nagyon kemény szavak!
Nekünk, magyaroknak mindenképpen ki kell maradnunk a háborúból
Az életben vannak fontos és kevésbé fontos dolgok. A kevésbé fontos dolgok közé soroljuk, ha mondjuk a szokásosnál hidegebb napra ébredünk, ha a mosógépfantom megeszi a fél pár zokninkat vagy ha hirtelen áramszünet lesz. Ezek időnként előfordulnak, bosszantóak ugyan, de alapvetően együtt tudunk élni velük. Kivéve a mosogatógépfantom, mert a lény igenis létezik, és egyszerűen felháborító, hogy amióta okos emberek gépesítették a koszos ruhák megtisztítását, azóta szabadon garázdálkodhat.
De a viccet félretéve: a nem fontos dolgoknak nem igazán vannak hírértékük, nem kíváncsi rájuk a kutya sem, nem adnak el több újságot, nem is növelik a kattintásszámokat sem. Azonban ha egy politikus élő adásban teszi közhírré, hogy meglátása szerint háborúban állunk egy atomhatalommal, az igen fontos dolog. Ne kerülgessük a forró kását, merjük bátran kimondani; hírértéke van.
Amikor Karácsony Gergely a közelmúltban egy tévéműsorban egymás után kétszer is kijelentette, hogy Magyarország háborúban áll Oroszországgal, az aznap minden túlzás nélkül a legfontosabb történés volt. Valamint másnap, harmadnap, negyednap is. Fél év múlva is az lesz. Mert mit is jelent a városvezetéssel megbízott közszereplő kijelentése? Röviden: magát a földi poklot. Kicsit hosszabban: vért, hullákat, romba dőlt házakat, lerombolt városokat, bombákat, megerőszakolt nőket, meggyilkolt gyerekeket és több százezer halottat. Olyan elképzelhetetlen pusztítást, ami leírhatatlan. Magát a poklot.
A Telex, a 444 és a többi külföldről finanszírozott ellenzéki, balliberális sajtóorgánum viszont az üggyel összefüggésben hallgatásba burkolózott, ami a gyakorlott médiafogyasztókat cseppet sem lepte meg, hiszen tudvalevő, hogy Gyuri bácsi újságírói valósággal szerelmesek Budapest főpolgármesterébe. Rajongva lesik minden mozdulatát, halk sikkantások közepette szokták kémlelni, mit tesz, mit ír vagy mit mond.
A szerelem persze kölcsönös, Karácsony is lelkesen osztja meg a 444 vagy a Telex írásait, elsősorban természetesen azokat, amelyekben a médiamunkások neki vallanak szerelmet vagy amelyekben a védelmére kelnek.
Ez utóbbira a kelleténél kicsit többször van szükség, hiszen szegény Gergő meglehetősen sokat hibázik, valamint az is igen gyakran megesik vele, hogy belebonyolódik a saját maga és a stábja által gyártott hazugságokba. Se szeri, se száma ezeknek.
Ott van például az angolnyelv-tudásáról szőtt meséje. Karácsony hol azt hazudta, hogy középfokon beszéli az angolt, hol azt, hogy nem igazán tudna már megszólalni angolul, hiszen egy teljesen speciális, csak általa beszélt hiperpasszív angolja van, de a valóság az, hogy minden külföldi partnerével folytatott tárgyalásához tolmács segítséget veszi igénybe.
Akkor is így tett, amikor két orosz humorista átverésének áldozatává vált. Egy alkalommal videóhívást kezdeményezett vele egy úr, aki azt állította magáról, hogy Kijev polgármestere – nem volt az –, és hosszan elbeszélgetett Karácsonnyal az élet fontos dolgairól. A humoristák egyébként több nyugat-európai politikust is sikeresen átvertek, majd miután ezek a csínytevések kiderültek, Gergőnk egy Facebook-posztban jelentette be büszkén, hogy az ő hatalmas eszén bizony nem tudtak túljárni, gyorsan átlátott a szitán, és bontotta a vonalat.
A posztot persze a balos propagandasajtó gyorsan át is vette, és csak úgy ontották magukból a rafinált, csavaros észjárású főpolgármesterről szóló írásokat. Azonban miután a humoristák nyilvánosságra hozták a felvételt, villámgyorsan kiderült, hogy Karácsony megint hazudott, hiszen a társalgás majdnem húsz percig tartott. Magyarán szó sem volt arról, hogy Gergő percek alatt felismerte, hogy megpróbálták átverni.
De ott van az a bizonyos villamos is, amely úgy ütötte el Karácsony Gergelyt, hogy ki sem mozdult a garázsból. Gondolom, minden olvasónk emlékszik rá, milyen durcásan mondta a rettenthetetlen főpolgármester, hogy egyszerűen nincs olyan opció, hogy ő visszalépjen a miniszterelnök-jelöltségtől. Ilyet kizárólag akkor tudna elképzelni, ha elütné egy csilingelő villamos. Nos, a sárga jármű semmilyen kárt nem tett benne, mindössze Márki-Zay Péter hipnotizálta úgy egy órán keresztül, hogy mégis visszalépett a jelöltségtől.
Végül, de közel sem utolsósorban Karácsony Gergely a kerékpározási munkába járási szokásairól is előszeretettel szokott hazudozni. Megválasztása előtt, ha csak meglátott egy ipari kamerát, azonnal bringára pattant, a haladó sajtó pedig nem győzte megírni a több száz píárcikket, amelyek középpontjában Gergő, a fiatalos, progresszív és zöld politikus állt, aki reggeltől estig úgy fáradozik bolygónk megmentésén, hogy autó helyett bringával jár a munkahelyére.
Nyilván erről is kiderült, hogy hatalmas füllentés volt, Gergő hol az időjárásra – túl hideg, illetve túl meleg van –, hol az állítólagos gerincsérvére szokott hivatkozni, miután napvilágra került, hogy a munkahelyét a szolgálati autója hátsó ülésen szunyókálva szokta megközelíteni.
A belé szerelmes baloldali propagandasajtó egyik hazugsága után sem írt egy megveszekedett sort sem, pedig ha egy politikusnak a hazudozás a hobbija, az bizony a nyilvánosságra tartozik. Lám, Gyurcsány Ferencre is ez égett rá annyira, hogy lassan már mindenki – a DK tagságán kívül – szabadulna tőle. Gergő pedig ebben a tekintetben simán túlnőtt mesterén, kis túlzással nincs olyan hét, hogy ne bukjon le egy újabb hazugsággal. Ez viszont olyan személyiség- és jellemtorzulásra utal, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy kétmillió ember életéről döntsön.
De az igazán elképesztő mégiscsak az, hogy Karácsony Gergő háborúra vonatkozó mondatai egyetlen aprócska, szóra sem érdemes hullámot sem vetettek a dollármédiában.
Pedig ez az ember egy szomszédunkban dúló véres, több százezer ember halálát követelő fegyveres konfliktus árnyékában mondta, hogy háborúban állunk egy atomhatalommal. Amelyről persze nyugati politikusok, meg fekete öves háborús uszító újságírók nyugodtan állíthatják, hogy le lehet győzni, csak attól, mert ezt mondják, még nem lesz igaz.
Ha ugyanis a háború átlép egy szintet, mondjuk a NATO addig tömi fegyverekkel, drónokkal és nagy hatótávolságú rakétákkal az ukránokat, hogy azok vérszemet kapva egyre többször fognak orosz célpontokra támadni, akkor Putyin egyszer csak megnyomhatja azt a bizonyos piros gombot, és valószínűleg azok az országok lesznek a célpontjai, amelyek deklarálják, hogy háborúban állnak az oroszokkal.
Amikor Karácsony nagy nyilvánosság előtt ilyen veszélyes ostobaságot állít, akkor a fenti dolgokat kockáztatja. Világos persze, hogy miért teszi: négymilliárd forintnyi dollár fejében próbálja hazánkat belesodorni a háborúba. Az amerikai baloldal és Gyuri bácsi nem szűkmarkú, ha a háborús uszítók bérezéséről van szó…
Nekünk, magyaroknak viszont mindenképpen ki kell maradnunk a háborúból.
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
