Fehér foltok még ma is akadnak jócskán a történelmünkben, amelyek eltüntetése minden bizonnyal nagy kihívást jelent a történészek számára. Egy ilyen agyonhallgatott eseménysor feltárására vállalkozott Varga Endre László a Két jóbarát – Források és iratok a magyar–lengyel politikai és katonai kapcsolatokhoz 1918–1920 című terjedelmes dokumentumkötetében is.
Az első világháború befejeztével Lengyelország elkeseredett önvédelmi háborút folytatott a szovjet–orosz Vörös Hadsereggel.
Ebben a küzdelemben riasztóan kevesen voltak a segítségére, de a támogatók között voltak az akkori magyar kormányok, és a Magyarországról érkező hadianyag-szállítmányoknak döntő szerepük volt abban, hogy a lengyel haderő útját állhatta a bolsevik fenyegetésnek. Ezzel nemcsak saját államukat, hanem áttételesen Európa keleti felét is megóvták”
– olvasható a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent, kis híján 800 oldalas kötet fülszövegében, s azt hiszem, sokak nevében állíthatom, minderről a közvélemény vajmi keveset tudott eddig.
A szerző ezzel összefüggő diplomáciai leveleket, katonai jelentéseket, újságcikkeket és egyéb iratokat – szám szerint 668 különböző keltezésű dokumentumot gyűjtött össze és dolgozott fel a mintegy húsz évig íródott kötetében.
A célja az volt ezzel, hogy „megvilágítsa a háború utáni zavaros idők kapcsolatépítési kísérleteit, politikai tapogatódzásait, együttműködési szándékait, de aknamunkáját és propagandáját is.”
Bepillantás egy viharos korszak történelmébe
A könyv hosszas várakozás utáni megjelenése Magyarországon egy több mint negyvenéves hatás és véletlenek szerencsés sorozatának a következménye
– fogalmazott Varga E. László legújabb kori történész, történelemtanár, a lengyel történelem kutatója, kötete pozsonyi bemutatóján, amelyre a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének szervezésében került sor. A könyvet először lengyel nyelven adták ki 2016-ban, a magyar változat, amelynek nagy részét Varga E. László fordította, a varsói csata évfordulója alkalmából jelent meg 2018-ban.
A szerző szerint a téma kutatásával 2000-ben kezdett el foglalkozni, amikor a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemre került.
A rendszerváltás után a fennmaradt levéltári dokumentumoknak köszönhetően el lehetett kezdeni az addig betiltott vagy eltitkolt témák kutatását. Akkortájt kezdtem el foglalkozni az 1918–1920 közötti lengyel–magyar politikai és katonai kapcsolatokkal is. Nagyon szerettem volna valami olyat csinálni, amit eddig még senki sem csinált, és a magyar történelemben büszkék lehetünk rá, és 1918–1920 időszaka kétségkívül ilyen. Mi összeomlottunk Károlyi, majd a vörös forradalom miatt, a lengyelek meg Közép-Európát átrendezve akkor születtek újjá
– mondta a történész hozzátéve, folyt a harc a határokért, a Vörös Hadsereg Varsón keresztül akart egészen Berlinig menni, s ha odáig eljut, akkor már Franciaország sem lett volna akadály. Nagyon erős volt ugyanis a vörös propaganda Németországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, sőt még Amerikában is.
Háromszor is segítettek a magyarok
A lengyelek pedig nagyon nehezen jutottak fegyverhez és lőszerekhez. 1918 végén a kassai magyar hadianyagraktárból először küldött Magyarország a lengyeleknek Krakkóba lőszert, aminek köszönhetően az ukránok elleni galíciai harcokban meg tudták védeni Lemberget. Erről dokumentumok vannak, de maguk a lengyelek se nagyon tudnak róla
– fogalmazott a történész. Mint mondta, különböző levéltári forrásokból és a korabeli sajtóból kiderül, hogy Magyarország az 1918 és 1920 közötti döntő pillanatokban háromszor is segítséget nyújtott Lengyelországnak puska- és tüzérségi lőszer, valamint más hadianyag szállításával.
A csehszlovák kormány viszont „Lengyelország függetlenségének visszaszerzése óta egészen 1922-ig a legkülönbözőbb okokra hivatkozva rendszeresen megnehezítette a tranzitszállítást a saját területén keresztül” – olvasható a szerző lengyel kiadáshoz írt előszavában. A cseh és morva vasutasokat arra buzdították, hogy a szállítmányokat fordítsák vissza Magyarország és Ausztria felé, még az antant közbenjárása sem segített. Persze a csehszlovák kormány, benne Edvard Beneš külügyminiszterrel, ezúttal sem volt egyenes, a csehszlovák–lengyel tárgyalások során ugyanis azzal magyarázták a helyzetet, hogy ez a vasutasok kezdeményezése, s nekik nincs befolyásuk, sem eszközeik erre.
A kötetből sokat megtudhatunk Magyarország és Lengyelország „társadalmának hasonlóságairól, különbségeiről, valamint politikai, hadi és gazdasági viszonyairól. Számos olyan forrást találhatunk, amelyek a politikai, magán-, illetve katonaélet kapcsolatait mutatják be.
S hogy miért támogatta Magyarország Lengyelországot 1918 és 1920 között? Elsősorban talán azért, mert Magyarország a Tanácsköztársaság idején a saját bőrén tapasztalta, milyen borzalmas következményekkel jár egy bolsevik forradalom.
Ezenkívül a magyarok arra számítottak, hogy a lengyeleknek nyújtott katonai segítségért cserébe az Antant engedélyezi országhatáraik módosítását. Ez ügyben 1920 áprilisától október elejéig titkos tárgyalások is folytak Párizsban
– mondta Varga E. László hozzátéve, az sem mellékes szempont, hogy a lengyel katonai megrendelések hatással voltak a magyar gazdaság ideiglenes fellendülésére. Bár a jelenlegi történések nem ezt mutatják, az előszót írt lengyel történész szerint a magyarok 1918–1920-ban nyújtott segítsége ezért „felbecsülhetetlen és örökké élni fog a lengyel nemzet emlékezetében”.
A könyvben bemutatott iratanyag alátámasztja a lengyelek akkori, csodával határos teljesítményét, és kétségkívül azt is igazolja, hogy a magyar hadiszállítmányok jelentős mértékben hozzájárultak az elért eredményekhez.
A kötetet a lengyel szakma is elismerte, Varga E. Lászlót történészi munkásságáért a Lengyel Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki Andrzej Duda lengyel elnök, 2018-ban pedig megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is a magyar államtól a 20. századi magyar–lengyel történelmi, politikai és katonai kapcsolatok kutatása és megismertetése terén kifejtett több évtizedes értékes történészi munkájáért, ami a két nép barátságának megerősítését is szolgálta.
Megjelent a MAGYAR7 21. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
