A globalista elit propagandistái és uszítói a normalitást támadják.
Az ellenzék nemcsak a tüntető diákokra könnygázt fújó rendőröket, hanem az egész kormányt azzal vádolja, hogy bántja a fiatalokat. Sőt nemcsak bántja, támadja őket, hanem komplett hadjáratot folytat ellenük. De ki is bántja valójában a fiatalokat?
A véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve az utcai demonstrációkat, alapvető demokratikus jog. Az ezzel szemben fellépő karhatalmi erőszakot mindig kritizáljuk, elítéljük – jogosan. Akkor pedig különösen, ha ez az erőszak nem reakció volt, nem úgynevezett kiprovokálatlan fizikai agresszió a karhatalom (rendőrség, katonaság) részéről. A 2006-os események során alkalmazott terror – a rendőrfőnökök (Gergényi Péter, Bene László) utasítására, ami nyilvánvalóan nem történhetett volna meg Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök aktív jóváhagyása nélkül – tipikusan ilyen eset volt. A békés, jogszerűen demonstráló tömegre rárontottak a rendőrök, kardlapozni kezdték őket, gumilövedékkel lőtték az embereket (egyeseknek a szemét is kilőtték), jött a könnygáz és a vízágyú is. Még egyszer: békésen demonstráló emberekre, köztük nyugdíjasokra és rengeteg fiatalra támadtak rá, lőtték, ütötték-vágták őket.
Igen, ezután valóban adok-kapok alakult ki a rendőrök és a tüntetők egy része között. És igen, voltak néhányan, akik eleve a balhé, a bunyó szándékával mentek ki az utcákra. De a békésen demonstráló sok tízezer embernek semmi köze nem volt ehhez. Ők nem mentek neki a rendfenntartóknak. A maszkos, felismerhetetlen, azonosító nélküli rendőrök (vagy rendőri egyenruhába beöltöztetett ki tudja, kik) egyértelműen rátámadtak a békés állampolgárokra. És a cél is egyértelmű volt: a megfélemlítés, a hatalom demonstrálása.
Mi történt ehhez képest a budai Várban, a Momentum sokadik „kordonbontó” (valójában építési kerítést szerszámokkal, kesztyűben szétszerelő) tüntetésén, amire ezúttal rászerveztek néhány száz, állítólag a pedagógusok érdekében tüntető diákot?
Az történt, hogy a tüntetés élén álló, illetve azt szervező politikusok és álcivil szervezetek szépen felhergelték, és nekivezették a rendőröknek a sokszor még a 18. életévüket sem betöltött fiatalokat. Ők maguk persze egy lépéssel mögöttük maradtak, nehogy őket is elnáspángolják.
Szóval akkor ki is bántja a fiatalokat? Ki veszélyezteti a testi épségüket? Ki az, aki az utolsó diákig harcol a „diktatúra” ellen? Kik azok, akik az utolsó pofonig végignézik, ahogy (helyettük) verekszenek?
De ne tegyünk úgy, mintha nem lennének tisztában vele, hogy miért csinálták. Mindenáron kellett nekik egy olyan fotó, ahol „Orbán rendőrei verik a fiatalokat”, hogy aztán ezt mutogathassák a nyugati sajtóban. Nem számít, hogy Németországban tényleg hülyére verik a békés tüntetőket, Franciaországban szintén, Hollandiában éleslőszerrel lőnek a demonstráló gazdákra. Nálunk van a diktatúra meg a rendőrállam. Mindenáron ezt a látszatot kellett kelteni. És ehhez lehetett kiválóan felhasználni szerencsétlen fiatalokat. Ami nagyon-nagyon aljas dolog. De van még egy céljuk ezzel, amiről eddig nem annyira esett szó.
A 2006-os tüntetéseken rengeteg fiatal vett részt. És akik nem voltak kint az utcán, azoknak is meghatározó-megrázó élmény volt, ahogy a kortársaikat veri a hatalom. Ezért az akkori huszonévesek körében Gyurcsány Ferenc neve örökre szitokszó lett: „Az ember, aki rálövetett a haverjainkra.”
Minden látszat ellenére a magyarországi baloldal azért nem teljesen hülye. Illetve, ha önálló gondolataik nincsenek is, azért megpróbálnak tanulni az okosabbtól. Na jó, ha tanulni nem is, de legalább papagájként utánozni. Akár az ellenfelet is, de leginkább az Alinsky-kézikönyvet. Most épp a teljes fiatalságot próbálják a Fidesz ellen lázítani. Persze nem sikerül, a fiatalság nem jelent ugyanis azonnal debilitást. Ahogy a mondás is szól: az ember nem butának születik, csak tudatlannak. Butává az iskola teszi. Ahol viszont nem neomarxista, tanárnak álcázott mozgalmárok hülyítik a gyerekeket, és/vagy elég erős alapokat adnak otthon, ott nem lesznek agymosott tömegek – akiket bármikor neki lehet vezetni a rendőröknek.
De itt még nincs vége a sztorinak – és a cikknek sem. Mert van még egy-két nagyon aljas módszer, amivel a baloldal támadja, zaklatja a fiatalokat. Főleg, ha nem az ő doktrínáik szerint gondolkodnak. Ha jobboldaliak, keresztények mernek lenni. Ha egyszerűen csak megmaradnak a normalitásnál.
Még a Pesti TV-s korszakban volt egy vendégünk a Politikai Hobbistában, egy nagyon aranyos, jó fej, 14 éves srác. Valamiért már fiatalon érdekelte a politika, és bár eleinte őt is a balos tartalmak érték el, mégis hamar rátalált a műsorainkra, anno még a Keménymagra, később pedig a Hobbistára. És rájött, hogy pontosan azokkal a dolgokkal ért egyet, amit mi mondunk. Szó nincs elfogultságról, agymosásról; látta-hallotta azt is, amit a másik oldal mond, de már 14 évesen is érezte, hogy mi a valóság. És erről is mesélt nekünk a műsorban. Meg saját magáról, arról, hogy hogyan éli egy teljesen normális, átlagos tinédzser életét.
Na, amit szegény ezért kapott… Először a Fókuszcsoport nevű szennycsatorna gúnyolódott rajta, amit persze fölkaptak a csatornát követő droidok, és a többi hasonszőrű szereplő a balos hálózatban. Így persze egy-két osztálytársa is: ne becsüljük alá, micsoda beágyazottsággal, beszervezettséggel rendelkeznek a neomarxisták az iskolások körében. Egyfolytában cikizték. Teljesen érthető, ha egy fiatalnak ilyenkor elmegy a kedve. A politikától általában, de főleg a hangos jobboldali kiállástól, politizálástól. És pontosan ez a cél. A verbális lincselés pontosan ezt szolgálja. Elvenni a kedvét mindenkinek, aki az uralkodó kánonnal szemben meg mer szólalni. Akár a Facebookon, Twitteren és hasonló felületeken, akár a tévében, akár az iskolában… És mivel az adott buborékban, mikrokörnyezetben az ő aktivistáik a leghangosabbak, képesek azt az érzetet kelteni a többiekben, hogy ők a többség, veszélyes és hiábavaló velük szembeszállni.
És ugyanezt, a jobboldali fiatalok elkedvetlenítését, degradálását mutatta be a minap Pottyondy Edina is. Egy Facebook-posztban beszámolt arról, hogy elment Jordan Peterson fellépésére a Budapest Sportarénában. A professzor előadásába nyilván nemigen tudott volna belekötni, legfeljebb a szokásos, legunalmasabb, legalja woke-szlogenekkel tudta volna támadni, ennél azért Pottyondy jóval okosabb. Ezért egy ügyes, „most nem is Petersonról akarok beszélni” tereléssel le is tudta. Helyette a közönséget vette górcső alá. „A brit arisztokráciát utánzó NER-utánpótlásnak”, „Orbán Ráhel bababoltjának leendő törzsvásárlóinak” nevezte őket.
Azta, milyen vicces, hahaha… de ne gondoljuk, hogy ez valami öncélú rosszmájúskodás. Hogy csak a saját frusztrációit éli ki azzal, hogy másokat, teljesen hétköznapi fiatalokat fikáz. Persze, azt is. De itt is egy alantas feladatot hajt végre.
Ezek a fiatalok, akik elmentek meghallgatni Jordan Petersont, nagy valószínűséggel konzervatívak, jobboldaliak, nemzeti gondolkodásúak vagy legalábbis ebbe az irányba hajlanak. És mindenképp a normalitás talaján állnak.
Elutasítják azokat a dekonstrukciós, woke-progresszív elmebajokat (genderizmus, klímapánik, kritikai fajelmélet, stb.), amikkel Peterson is harcol. Ezeket a fiatalokat meg kell alázni. Gúny tárgyává kell tenni őket mások szemében. El kell venni a kedvüket nemcsak Jordan Petersontól, hanem attól is, hogy ilyen rendezvényekre járjanak. Akik pedig nem voltak ott, de ismerik Peterson munkásságát, vagy akár most hallanak róla először, nekik pedig azt kell sugallni, hogy ez az egész konzervatív gondolkodás, a jobboldali közeg ciki. Még véletlenül se akarjanak odatartozni, eszükbe se jusson. Nehogy őket is kiröhögjék.
Más kérdés, hogy ha valakit az ilyen Potytyondy-félék röhögik ki, akkor egészen biztos lehet benne, hogy jó úton jár. De ezt a fiatalok még nem látják át feltétlenül. Nekik Pottyondy vicces. Egyébként néha tényleg az, amikor ki tud lépni a beteges Orbán- és NER-fóbiájából, és fröcsögés helyett képes valódi poénokat elsütni. De ez sajnos egyre ritkább. Az ilyen sablonos, olcsó, álintellektuális szómenései a legkevésbé sem viccesek: „A fiúk Vilmos herceg smart casualnak öltöztek az elmaradhatatlan díszsebkendővel, a lányok Zimány Lindának stylingolva ünnepelték, hogy nekik nem kell dubajozniuk. Az aranyásást megcsinálta anyu, amikor a mátészalkai Fidelitas-táborban felszedte aput, Áder János általános iskolai barátját. Bár apu még zsírral eszi a pörköltöt, bunkofónon intézi az uniós pályázati pénzek lenyúlását, a kölyök már Lexington tizenkettedik hercegének a padtársa Cambridge-ben. Ha ilyen gyors a fejlődés, a következő generáció már puskával fog vadászni a hajléktalanokra.”
Hú, de mérhetetlenül gyenge. De persze, ahogy a kétnaponta „kordonbontó” momentumos hülyegyerekeknek, úgy Pottyondynak is szuverén joga, hogy a 13 évnyi Fidesz-kormányzás által okozott obszesszív-kompulzív viselkedészavarát humor helyett megállás nélkül ócska, primitív, ugyanakkor végtelenül modoros, NER-ező epeömlésekben élje ki.
De ahogy az LMBTUJIOKQ-lobbi érzékenyítő aktivistáinak, úgy a különböző fedőfoglalkozásokkal (pedagógus, politikus, humorista, újságíró, stb.) álcázott aktivistáknak, agitátoroknak és ügynököknek, a globalista elit különböző kitartottjainak, propagandistáinak és uszítóinak is szól az üzenet: a gyerekeket, fiatalokat hagyjátok békén!
Jeszenszky Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
