Mivé lettünk? Hol van az isteni arcunk?
Nagyon nehéz felfogni, hogy Isten az embert a saját képére teremtette. Tudósként könnyebb lehet ezt a ránk hagyott kijelentést vizsgálgatni, ám a hívő emberek, akiknek nem foglalkozásuk, hogy a politika mindennapjaiban elmélyüljenek, de a világ végtelenül erkölcstelen cselekedeteit naponta megtapasztalják, igencsak elgondolkodnak e kijelentés igazságán. Mivé lettünk? Hol van az isteni arcunk? Milyen időket élünk, hogy szinte csak a sátáni cselekedetek uralják a világot? Ki az, aki magyarázatot – hiteles magyarázatot – ad hétköznapjaink borzalmas, embertelen tetteire, ki az, aki útmutatással szolgál, hogyan küzdjünk meg a sátáni erőkkel?
Ezekben a napokban éppen azzal, hogy egy báb, egy sátánbőrbe öltöztetett, undorító s egyszerre szánalmas báb „javaslatával” kellett szembenéznünk. A háborúba ájult Ukrajna első számú vezetője minket, magyarokat is érzékenyen érintő javaslattal állt elő. Javaslattal!! Eszerint fel kellene robbantani a Barátság kőolajvezetéket, mégpedig azzal a célzattal, hogy tönkre tegyék Magyarország – helyesbítek: Orbán – iparát. Hogy miért? Csak. Csak, mert nem vagyunk a háború hívei, mert nem úgy ugrálunk egyelőre, ahogy a világ fura urai elkívánnák, s mert sokak útjában állunk, főképp azoknak, akik ezt a tájékot, amelyen ezredévek óta jelen vagyunk, elirigyelték tőlünk. Az az ember beszél így, aki ez idő tájt Ukrajna első embere, s aki tudomásom szerint eddig nem vette a fáradságot, hogy megköszönje Magyarország humanitárius segítségét, amelyet a hazájából elmenekült ukránoknak nyújtott és nyújt mind a mai napig. Az az ember beszél így, aki bábként nézte, hogy uralják és igazgatják szülőhazáját – bár azt nem tudom, ő hol született – idegen földről jött, hirtelen kettős állampolgársággal rendelkező emberek.
Így nézne ki egy ukrán hazafi? Nos, ez idő tájt így néz ki. S a világ fura urainak nemigen jut eszébe, hogy ezt a bosszúvágytól elvakult bábot mérsékletre kellene inteni. Aki csak arra képes, hogy újból és újból kéregessen, követelgessen, s bájologva fogadja azt az európai „uralkodót”, aki – legalább is nekünk ezt mutatta a televízió – az állítólagos hullazsákok mellett mosolyogva ölelgeti ezt az önértékelési zavarban szenvedő embert.
A mi nagy bajunk, hogy ő is egy tévedés. Európa és az unió nagy tévedése. Egy báb a bábszínházban. S mi, bizony, itt élünk, küzdünk, csodálkozunk, s néha még eszünkbe jut egy-egy okos magyar közmondás, például, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Nos, rég rájöttünk már, hogy a közmondások igazságát sem veszi komolyan az emberiség. Az emlegetett közmondás is hiába igaz, nem ér semmit, mert ha rajta is kapunk egy-egy erkölcstelen senkiházit, hogy hazudik, mint a vízfolyás, következmény nemigen várható. A bűnt sem követi a valódi bűnhődés, ha csak nem egy-két hét egy luxusbörtönben.
No, de térjünk vissza az ukrán báb viselt dolgaihoz! Ezek közül is a legutóbbi fenyegetéséhez, melynek köszönhetően újból a politika középpontjába kerülhettünk – akaratunktól függetlenül. Amikor ezt a cikket írom, még nem lehet a reakciókat összegezni. Mindenesetre az ukrán báb, ahogy mondani szokták „szintet lépett”. Azzal, hogy elfogadhatatlan kijelentést tett, azzal, hogy nyíltan Magyarországnak ártani akar. Ez példátlan. A mai zűrzavaros, felelőtlen és a velejéig romlott világpolitikai légkörben nehéz jósolni. Kiszámíthatatlan és végtelenül aljas a világ. Vesszen mindenki, aki nem hódol be az aljasnak, az embertelennek, a sátáninak. Itt tartunk, ez tagadhatatlan. A világhatalomra törekvők bábokat akarnak „kitenyészteni”. Egyet már sikerült. Még fenyegetődzni is megtanították.
Ideje lenne szembenéznünk a valósággal. Nem lehet hagyni, hogy a gonosz győzzön, vagy ami nekünk szívhez szóló és pontosabb biztatás: „Az nem lehet, hogy ész, erő, / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt.”
Kondor Katalin
A szerző újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
