A világra szóló giccsparádé Juhász Katalin2023. 05. 15., h – 08:47
Jelentem: böcsülettel végignéztem az Eurovíziós Dalfesztivál szombati döntőjét, egy sokkal csábítóbb programot lemondva – bár ennél még az is csábítóbbnak tűnt, hogy végre kialudjam magam.
A ČT2-re kapcsoltam, mivel Csehország részt vett a megmérettetésen, Szlovákia és Magyarország viszont idén is kihagyta a lehetőséget, úgyhogy nem is közvetítették a versenyt. Svédország győzött, Finnország lett a második, pedig a közönségnek a finn produkció tetszett jobban. A nemzetközi zsűrinek viszont vagy nincs humorérzéke, vagy ragaszkodik a hagyományokhoz.
Azért beszélek országokról, nem pedig dalokról, mert ez a verseny olyan, mint az olimpia, a résztvevők hazájukat képviselik – bár akadt pár kivétel az évek során (Karel Gott anno Ausztria színeiben lépett színpadra, Celine Dion pedig svájciként). A közönségszavazás furán zajlik, a szomszédos országok támogatják egymást, ha már nem voksolhatnak saját indulójukra. A versenydal max. 3 perces lehet, hatnál többen nem mehetnek színpadra, és öt nagy európai ország automatikusan a döntőbe jut. Egy időben mindenki csak az országa hivatalos nyelvén énekelhetett, de ezt a szabályt már eltörölték. Azóta az angol dívik, bár a Vesna nevű cseh lánycsapat idén kiaknázta a nyelvi lehetőségeket: bolgárul rappeltek, ukránul, csehül és angolul énekeltek, és nem is volt rossz az a dal, bár a zenei tényezők itt vajmi keveset számítanak. Ha számítanának, akkor Nagy-Britannia pop-rock nagyhatalomként simán nyerné a viadalt minden évben, de az angolok jó ideje viccnek veszik az egészet – nagyon helyesen. Idei indulójuk az utolsó előtti lett a döntőben.
Liverpool azért persze kitett magáért, ha már ölükbe hullt a lehetőség. Szemkápráztató volt a show, aki kicsit is ért a színpadtechnikához, tátott szájjal figyelhette, mi minden lehetséges, ha van pénz és vizuális kreativitás. Pedig ezeket a dalokat hamar el fogjuk felejteni, nem lesznek hatással a popzene alakulására. (Hallgassák csak meg őket a hozzáadott látvány nélkül). Kivéve talán a finn Käärijä dalát, amely annyira giccses, hogy már szinte jó, és kiválóan mutatja a lakossági szórakoztatás közeljövőjének szintjét, betöltve azt az űrt, amit a Scooter hagyott maga után.
A dalverseny geopolitikai és társadalmi vonatkozásait a holnapi Vélemény rovatban fogom elemezni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
