Találtam két régi levelet… Mindkettőt megboldogult apám írta. Az elsőt életében, szerelemből, a másodikat halála után, általam…
Találtam két régi levelet… Mindkettőt megboldogult apám írta. Az elsőt életében, szerelemből, a másodikat halála után, általam…
Mindkettő Édesanyámhoz szól. Az elsőben Apám a kezét kéri meg, a másodikban születésnapján köszönti, mintha ő is élne: egyik kezében bor és virág, a másikban az írás, amelyek jó ízlése szerint elválaszthatatlanok voltak egymástól.
Azt mondják, akik elmentek, azoknak a hangját veszítjük el leghamarabb… Igaz lehet, de a belső hang az más, az kitörölhetetlen, az megmásíthatatlan. Az bennünk él, formál, alakít és leginkább kötelez. Arra, amit mi még megtehetünk… Így próbáltam újfent szóra bírni Apámat, és a két levelet büszke fejfájára tűzöm és Nektek is ajánlom.
Az első levél:
„Ugye eljössz hozzám!
Ugye eljössz hozzám! Rózsákkal szórom be az utad,
Érző szívem leterítem, hogy meg ne üsd magad…
Kezembe fogom hófehér kezed… Mesélek tündérszép mesét…
Hogyan, hogy a hold csókolja arcod… S ezüstözze Rád fényes köntösét…
Elviszlek emléktavakra… Ott ring majd élet csónakunk…
Csodára várunk, szent csodára… Míg kipirul lázas ajakunk.
S az évek múlásán, – halkan… Elhull a sok virágszirom,
Mi élünk megbékélve… Míg eltemet a vég! A tarka virágos ravatalon…
Mi újból álmodunk egy még szebb életet…
Ugye eljössz hozzám!Lengyel, 1957. április 6.
Józsi”
„Ím újra eljöttem Hozzád… Rózsákkal hintettem egykor az utad,
Átölelve fogtam kezed, hogy meg ne üsd magad…
Kati!
Nehezen kezdem az írást… Legelőbb: Jó Isten éltessen sokáig! Őszintén gratulálok… Büszke vagyok Rád és magamra is, hogy minden adott ezekben a napokban.
Hetven év – negyvennyolc év, személyedben milyen szépen sok, és kettőnknek mily szomorúan kevés…
Váralja, Lengyel, Mórágy és Siófok, sok-sok küzdés, munka, gyerekek… Félelmek, fájdalmak, örömök. Meríthettünk mindenből érdemünk szerint. Én jártam elől, mégis Te vezettél. Önzőnek tűntem, mégis mindig Rád tekintettem. Fontos voltál, a legfontosabb. Ezt tudtad tőlem, hisz ez nem volt titok…
Margit-sziget. Az esti Budapest, a mecseki csavargások, a siófoki kaland…, s minden más megérte. München, Barcelona, Párizs – öröm, hogy én mutathattam meg Neked. Kezdhetnénk holnap elölről. Amit másként tennék? Többet adnék magamból Neked, abból az elrejtett békésből, amit szerettél bennem. Amire mindig is vágytál…
A gyerekek? Adtak jót is, mást is… Azért az előbbiből talán többet. A rosszért Te meg úgyis könnyen megbocsátasz. Volt példám nekem is belőle.
Így tovább, Katikám! Nincs mitől tarts, higgy, remélj és szeress!Siófok, 2006. november 17.
Józsi”
Dr. Vicze Zoltán – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
