Május 11-én este, a vértanúhalált halt Boldog Salkaházi Sára testvér liturgikus emléknapján az Egyetemi Kisboldogasszony-templomban kezdődött meg az 1923-ban Slachta Margit által alapított Szociális testvérek Társasága centenáriumi ünnepségsorozata. A koncelebrált szentmisét, melyet megemlékezés és imaest követett, Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke mutatta be.
Az Egyetemi templom volt az egyik olyan hely, ahol az illegalitásban titokban találkoztak a testvérek a szentmisén, feltűnésmentesen. A társaság megalapításának 100. évfordulója előestéjén, éppen Salkaházi Sára vértanú liturgikus emléknapján megtelt a templom a testvérekkel, akik közül többen külföldről érkeztek, és az örömükben osztozó hívekkel.
A szentély előtt a vértanú képe volt látható, nem messze Boldog Brenner János portréjától, virágokkal feldíszítve; ereklyéje pedig ki volt helyezve a szembemiséző oltár elé.
A szentmise elején felcsendült az Egyetemi templom Don Bosco Ének- és Zenekarának hálaadó éneke, amely alatt bevonult az asszisztencia, Mohos Gábor püspök és a társaság pap barátai: Csépányi Gábor, Tomka Ferenc, Kránitz Mihály, Száraz László, Császár István, Puskás Attila, Lovassy Attila és Halmos Ábel OSB.
„Hálával a szívünkben vagyunk itt az esti szentmisében. Hálát adunk Salkaházi Sára testvér emléknapján és ezekben a napokban a Szociális Testvérek Társasága elmúlt száz évéért, azért a kegyelmi ajándékért, amelyet Isten ezen a közösségen és tagjain keresztül az Egyháznak és társadalmunknak adott – mondta a püspök a szentmise bevezetésében. – A háladás mindig öröm, visszatekintés, ugyanakkor nem nosztaligiázás, hanem a saját identitásunkban való megerősödés. Bátorságot ad, hogy előre nézzünk a jövőbe, és tevékenyen folytassuk mindazt, amit elődeink az elmúlt száz évben tettek.”
Mint ahogyan a Kossuth téri pápai szentmisén, most is Kodály Zoltán Magyar miséjének tételei szólaltak meg a szentmise állandó részeiként.
A Szentíráson keresztül Isten mindig élő igéjével szól hozzánk és tanít bennünket – kezdte beszédét Mohos Gábor, majd az elhangzó szentírási szakasz magyarázatára tért rá. – Az Apostolok cselekedetei részlete megvilágítja számunkra, hogy az Egyház nem pusztán egy valamikor leírt könyvből – mint egy kottából – újból és újból ugyanazt valósítja meg. A jézusi közösség élő valóság. A Szentlélek mindent eszünkbe juttat, amit Jézus mondott, és segít mindig a saját helyzetünkben aktualizálni az evangéliumot. Az Apostolok cselekedeteinek felolvasott részében éppen ez történik: Jézus szavai nem mutattak egyértelmű irányt, hogy a pogányságból megtértekre vonatkozik-e az ószövetségi törvény, vagy sem. A kérdést a vezetők elé viszik, Jézus választottjai elé. Amikor Péter elmondja beszédét, az egész gyülekezet lecsillapodik, hiszen
Jakab, akit tiszteltek az ószövetségi zsidóság tagjai is, Péter tanítását megerősítette.
Az Egyház ma is így működik – hangsúlyozta a püspök. – Élő közösség vagyunk. A mai változó világ körülöttünk sok olyan kérdést vet fel, amire nem biztos, hogy az evangéliumban egy az egyben találunk választ, de a lelkületében, iránymutatásában igen. Ezért van szükségünk Péter apostol utódjára, a Szentatyára, és olyan személyekre, akik eligazítanak ezekben a kérdésekben.
Mohos Gábor püspök figyelmeztetett: jó lenne, ha a helyes irányban mi is meg tudnánk nyugodni, mint ahogy az első hívő közösség is megnyugodott annak felismerésben, hogy Isten a keresztény közösségtől nem várja el, hogy az Ószövetség minden törvényét betartsa, hanem hogy annak a lényegét vigye tovább. Ma sem könnyű meglátni, mi az, ami a lényeghez tartozik, ami nélkül nem vagyunk azok, akik; és mi a járulékos forma, körülmény, amelyet elengedhetünk, mint ahogy az Egyház is elengedett az Ószövetségből.
– folytatta a püspök.
Istennek szüksége van lánglelkű munkatársakra. Slachta Margit, Salkaházi Sára meghatározók voltak, de mindig voltak olyan testvérek, akik az Istennek ezt a lángoló vágyát magukévá tették, és arra ráhangolódva elszántsággal, kreativitással keresték a módját, hogy az adott történelmi körülmények között mit tudnak tenni az evangéliumért abban a világban, amely más elvek, ideológiák mentén szerveződött, és gyakran ellenséges volt a jézusi tanítással és hittel szemben.
A közösség megalakulásakor Slachta Margit mellett voltak testvérek, akik szerették volna megőrizni a missziótársulat belső lényegét, karizmáját. Akárhogy változott a világ, akármilyen nehézségek voltak, a közösség tudott alkalmazkodni, de nem úgy, hogy feladja önmagát. Isten különleges oltalma segítette, hogy átélje a több évtizedes üldöztetést, az állami jogrendszer szerinti nem legális létet – mondta az esztergom-budapesti segédpüspök.
Mohos Gábor felidézte Ferenc pápa szavait, amelyet a Szent István-bazilikában mondott: „nektek sziklaszilárd hitetek van”, majd hozzáfűzte: „Ő, a szikla, Péter apostol utódja, ő mondta ezt:
A püspök arra buzdított, hogy a sziklaszilárd hit örökségét magunkban fedezzük fel, és vigyük tovább a következő nemzedékekre. Akármilyenek körülöttünk a körülmények, ha bízunk a Szentlélek Úristen vezetésében, mindig meg fogjuk kapni a válaszokat és iránymutatásokat, amikor szükségünk lesz rá – bátorított. – Hagyatkozzunk rá a Szentlélekre, mint egy vak ember a segítőjére. A Szentlélek vezet, amikor szükséges, segít, meg fogja mutatni, merre menjünk, mikor álljunk meg, mikor haladjunk.
A püspök arra is figyelmeztetett, hogy az Istennel való élet értékét, hogy mennyire felelünk meg a hivatásunknak, soha nem lehet lemérni földi eszközeinkkel, számokkal, eredményességgel, kézzelfogható gyümölcsökkel.
Nem a mi dolgunk, hogy ezeket a mélységében átlássuk. Az elődök öröksége az is, hogy bíztak olyan időkben, amikor földi látásmód szerint nem igen volt sok remény arra, hogy a körülmények megváltoznak és kedvezőbbek lesznek. Mégis eljött ez az idő.
Mohos Gábor beszédét az evangéliumi szakaszban hallottakkal folytatta. Jézus azt mondja: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” Majd hozzáfűzte: az Isten belső szeretetközösségébe hív meg minket, amelyben megmaradunk, ha megtartjuk a parancsait. A világban a szabályok állandóan változnak, nincsenek biztos pontok, a természet rendjéből adódó szabályok is megváltozni látszanak. Az evangélium, Jézus parancsa nem tud változni, mert tiszta, örök, tökéletes igazság. Ha ezt komolyan vesszük, és megtartjuk a parancsokat, akkor maradunk meg a szeretetében, és ennek lesz gyümölcse – biztatott.
Ferenc pápa tanítása is hirdeti: ha az evangéliumban tudok élni, az a belső öröm ajándékát hozza el számunkra. Ez nem jelenti azt, hogy nincsen kihívás, nehézség vagy kereszt.
Nem tudunk minden kérdésre választ adni, nem is a mi dolgunk. Isten gondoskodik. A mi dolgunk, hogy a saját helyünkön tegyük egyre mélyebbé az evangélium értékeit.
Kérjük, hogy mi is tudjuk az egész életünket feltenni arra a hivatásra, amit Istentől kaptunk, és ezt meg tudjuk valósítani – zárta homíliáját a püspök.
Németh Emma, a Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója a szentmise végén köszönetet mondott Kővári Magdolna általános elöljárónak, a szomszéd országokból és az óceánon túlról, Los Angelesből érkezetteknek, a Szociális Missziótársulat nővéreinek, az egyházközségi nővéreknek, a zenekarnak, a kórusnak, a jelen lévő atyáknak és az esztergom-budapesti segédpüspöknek. Kiemelte, hogy Mohos Gábor a Szent István-bazilika plébánosa, ahol Salkaházi Sárát boldoggá avatták, és ahol látható az az oltár, amely a Bokréta utcában volt akkor, amikor Sára testvért elhurcolták, és amely előtt leborulva indult el a vértanúság útjára.
A szentmise után Németh Emma beszédet mondott az öröm és szenvedés kapcsolatáról, Salkaházi Sára testvér életpéldáját, szavait a középpontba állítva, aki önkéntes vértanú lett, megmentve ezzel mások életét. A kerületi elöljáró kiemelte: Sára testvér áldozata nem csak a testvérek életére volt hatással. 2006. szeptember 17-én, éppen a boldoggá avatása napján lepleződött le az egész ország életét mérgező rendszerszintű hazugság. Németh Emma végül a vértanú közbenjárását kérte a világszerte élő szociális testvérekért.
A szociális testvérek százéves történetét egy vetített előadással mutatták be; majd közbenjáró imaest következett, a második világháború idején életét felajánló és az üldözöttek menekítése miatt vértanúhalált halt Salkaházi Sára testvért kérve.
A hálaadás, imádság alatt továbbra is szolgált a Don Bosco Ének- és Zenekar, valamint elhangzottak szentírási részletek, Sára testvér gondolatai és tanúságtételek a vértanúval kapcsolatos imameghallgatásokról.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
