Az idei győri Könnyező Szűzanya-búcsú március 19-i, vasárnapi szentmiséjének szónoka Michael Duignan, a kegyképet egykor a városba hozó Walter Lynch ír püspök hivatali utódja volt. Veres András megyéspüspök meghívására érkezett a városba; szívügyének tekinti a győri kegykép írországi kultuszának ápolását. Az alábbiakban a vele készült interjút közöljük.
– Püspök Úr! Néhány hét telt el azóta, hogy első alkalommal meglátogatta Győrött a Könnyező Szűzanya kegyképét, vagy ahogy Önöknél nevezik, az Ír Madonnát. Milyen emlékeket őriz a látogatásról?
– Mindenekelőtt mély lelki élményt jelentett számomra, hogy személyesen imádkozhattam az Ír Madonna-kegykép előtt, melyről már oly sokat hallottam és olvastam. Ez a kép rendkívüli szakrális értékkel bír az írországi clonferti és galwayi egyházmegyék számára, melyeknek főpásztora vagyok. Amikor megérkeztünk Győrbe, első utunk a bazilikába vezetett, hogy köszöntsük a Szűzanyát. A barokk oltár, amelyen a festményt őrzik, a valóságban még fenségesebb, mint azt a képek alapján korábban gondoltam. Örömet jelentett számomra, hogy delegációnk ír imádságokkal, énekekkel köszönthette az Ír Madonnát. A bazilikától gyalog mentünk át a szállásunkra, s mély érzelmeket keltett bennem, hogy azokon a köveken járhatok, amelyeken egykori elődöm, Walter Lynch is sétált. Öröm volt látni a búcsúra érkező zarándokokat, híveket, megtapasztalni azt a tiszteletet, melyet a Szűzanya iránt táplálnak. Arra gondoltam, hogy a magyarok hagyományos Mária-tisztelete biztosan szerepet játszott abban, hogy három évszázaddal ezelőtt befogadták a menekülő és hontalanná vált ír püspököt. Abban a pár napban, amit Győrben töltöttünk – nem tudom ezt másképp megfogalmazni –, szinte tapintható volt számunkra a történelem.
– A kegykép búcsújára érkeztek, s Ön volt a vasárnapi ünnepi szentmise szónoka. Milyen hatással volt Önre az itteni Szűzanya-kultusz megtapasztalása?
– Amikor csak lehetőségem nyílt ebben a pár napban, bementem a kegyképhez imádkozni. Örömmel láttam, hogy a kegyoltár környékén mindig voltak imádkozó, éneklő hívek, zarándokcsoportok. Nyilvánvaló, hogy élő Mária-tiszteletről van szó, mely a búcsú környékén talán még erősebben megmutatkozott. Nagyon sokan vettek rész a vasárnapi szentmisén, s számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy szólhattam a hívekhez, s nemcsak a templomban lévőkhöz, hanem azokhoz is, akik a televízión keresztül az egész országban követték a szentmisét. Megbizonyosodtam arról, hogy a Szűzanya-tisztelet a legmélyebb szakrális kapcsolatot jelenti Írország és Magyarország között. Ugyanakkor a látogatásom óta a felelősséget is jobban érzem arra vonatkozóan, hogy e több évszázados kapcsolat megőrzése kötelességünk, sőt, ha lehet, még mélyítenünk is kell azt az egyházmegyéink között.
– Milyen fogadtatásban részesült Győrött?
– Minden várakozást felülmúlt! Veres András püspök úr és munkatársai úgy fogadtak minket, ahogy egykor Lynch püspököt fogadhatták a kortársak. Többször volt alkalmunk leülni a püspök úrral, általában egy szépen megterített asztalhoz, s megosztani egymással a gondolatainkat. Érdekes beszélgetéseket folytattunk a magyar és az ír egyház helyzetéről, arról, hogy milyen pozitív vagy éppen negatív társadalmi folyamatok zajlanak az egyes országokban. Azt gondolom, mindkét fél számára tanulságos eszmecserék voltak ezek az alkalmak, amelyekből mindannyian csak tanulhattunk.
– Miben látja Ön a győri kegykép szakrális jelentőségét?
– Számomra a kép titulusai közül a „Szomorúak Vigasztalója” elnevezés a legmegragadóbb. Már csak azért is, mert a könnyezés éppen Szent Patrik, Írország védőszentje ünnepén történt. Ráadásul egy olyan történelmi helyzetben, amikor mindkét ország sokat szenvedett. Itt a törökök pusztítottak, Írországban pedig az angolok próbálták fegyverrel és elfogadhatatlan törvényekkel rábírni az íreket, hogy adják fel katolikus hitüket. A Szűzanya könnyezése számomra elsősorban az együttérzés jele, illetve annak az üzenetnek a közvetítése, hogy a gondviselő Isten megsegíti a szenvedőt, a megszomorodottat, s mindazokat, akik különféle válságos helyzetekben élnek. Ha a mai korra tekintünk, azt mondhatjuk, ez az üzenet semmit sem vesztett aktualitásából. Hiszen mindannyian hordozzuk a keresztünket, de válságban van a társadalom is, és több sebből vérzik az egész modern világ. Ugyanolyan nagy szükségünk van ma is Isten gondviselő szeretetére, mint három évszázaddal ezelőtt. Biztos vagyok benne, hogy a Szűzanya ma is könnyezik a szenvedőkért.
Szöveg: Kiss Tamás
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti, Ács Tamás/Győrplusz; Horváth Gábor/Győri Egyházmegye Sajtóiroda
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
