127 éve, 1896. május 1-jén nyílt meg a millennium lázában égő Budapesten a Vígszínház. A nyitó előadáson Kozma Andor prológusa után Jókai Mór A Barangok, vagy a peoniai vajda című darabja került színre.
A kiegyezés után világvárossá vált, rohamosan fejlődő Budapesten az 1890-es évek elején három magyar nyelvű színház működött: az Astoriánál álló régi Nemzeti Színház, az Erzsébet körúti Népszínház (a későbbi, felrobbantott Nemzeti) és az Operaház.
A polgárság saját igényeinek és ízlésének megfelelő színházat akart, ehhez a döntő lökést az adta, hogy a Gyapjú (ma Báthory) utcai utolsó német színház 1889 végén leégett, és a teátrum új, ingyen telket kért a fővárostól.
Ezen felháborodva Fekete József, a Magyar Salon szerkesztője és Silberstein-Ötvös Adolf színikritikus mozgalmat indított a német színjátszás kiszorítására, új kőszínház felépítésére. Először a mai Royal Szálló helyét foglalták le, de a később megalakult Vígszínház Egylet végül a kiépülő Nagykörúton, a Lipót (ma Szent István) körút északi oldalán, a Margit híd és a Nyugati pályaudvar között vásárolt telket.
Itt sörkert állt, amelyet gőzmalmok, fatelepek, ócskapiacok és lebujok vettek körül, a telek mögötti mocsaras területen bűnözők is bujkáltak. A lapok szerint két héttel a színháznyitás előtt olyan volt a környék, „mint egy amerikai gyarmatváros keletkezése első napjaiban”.
A színházépítés két mentora Keglevich István gróf, a Nemzeti Színház és az Opera korábbi intendánsa és Faludi Gábor színházi jegybizományos lett, akik az ötletadókat félreállítva kerültek a társaság élére. Az egylet politikai okokból évi húsz német előadást vállalt, emiatt viszont az Országgyűlés nem szavazta meg a várt kölcsönt.
Ekkor Keglevich az arisztokráciát, Faludi a pénzvilág képviselőit nyerte meg az ügynek: három bank összesen 400 ezer, Faludi és Szécsi Ferenc 100-100 ezer forintot adott, további 600 ezret részvények kibocsátásával teremtettek elő.
A főváros első jelentős magánszínháza a színházépítésben már hatalmas jártasságot szerzett osztrák Fellner és Helmer cég neobarokk tervei szerint épült a Lipót (ma Szent István) körúton. A munkálatok 1895. április 3-án kezdődtek, az épület szeptember 24-re már el is készült. Közép-Európa egyik legszebb színházi épülete ma 1102 néző befogadására alkalmas, homlokzata hármas tagolású, barokkosan díszített.
Az épület belsejében a díszes földszinti előcsarnokból sugaras megoldással több lépcső vezet a nézőtérre. A nézőtér hármas páholysorral készült, az oszlopokat kariatidák helyettesítik.
Az olvasópróbákat 1896. április 2-án kezdték, a főpróbát április 30-án előkelő közönség előtt rendezték. A másnapi nyitóelőadás nem sikerült fényesen: Jókai műve megbukott, a május 6-i előadást megtisztelő I. Ferenc József is elszunyókált rajta, majd a szünetben távozott.
Egy ideig úgy látszott, hogy a színház is erre a sorsra jut, az első két évet veszteséggel zárták, de Bisson Az államtitkár úr és Potter Trilby című darabja már kasszasiker volt.
A Vígszínház első igazgatója, Ditrói Mór Kolozsvárról jött Pestre, s a vidéki társulatok vezető színészeiből és fiatal tehetségekből az ország egyik legjobb társulatát kovácsolta össze.
Az „Aki szelet vet” című dráma 1960-as előadása a Vígszínházban (akkor a Magyar Néphadsereg Színháza) (Kép forrása: Fortepan / Kotnyek Antal)
A társulatnak később tagja volt többek között Varsányi Irén, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella és Frida, majd Jávor Pál, Darvas Lili, Muráti Lili, Somlay Artúr, Tolnay Klári, Kabos Gyula, Ráday Imre, Ajtay Andor ás Páger Antal. 1921-ben a színház részvénytöbbsége amerikai kézbe került, az igazgató Jób Dániel lett.
A teátrum a magyar színjátszás fontos műhelye lett, itt játszottak először hétköznapi ruhában, természetes hangon és életszerű helyzetekben, de itt született meg a modern magyar polgári dráma is. A Vígből indult a világhír felé Molnár Ferenc, itt aratta sikereit darabjaival Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Szép Ernő, Lengyel Menyhért, Herczeg Ferenc, Hunyady Sándor.
A Vígszínház játszott először Csehov-sorozatot és sok fontos külföldi szerzőt: Hauptmannt, Shaw-t, Pirandellót, Maugham-ot, Wilde-ot. Budapest ostroma alatt, 1944-ben az épület megsérült, csak 1951-re építették újjá, és a Magyar Néphadsereg Színházaként nyílt meg újra. Többszöri átszervezés után 1960-ban kapta vissza a Vígszínház nevet, kamaraszínháza, a Pesti Színház 1967-ben nyílt meg a Váci utcában, 1995-től működik Házi Színpad elnevezésű stúdiója.
Az 1974 óta műemléki védettséget élvező Vígszínházat 1993-ban teljesen felújították, a társulat – amely egy évig a Nyugati pályaudvar mellett felállított színházsátorban játszott – 1994. augusztus 22-én tért vissza az épületbe.
A kétmilliárdos felújítás során az épület kívülről és belülről is megújult, a színpad felszerelését a legmodernebb technikával oldották meg, s ismét felfüggesztettek egy hatalmas csillárt a nézőtéren. Az épület két új emelettel és egy 80-100 néző befogadására alkalmas stúdiószínpaddal, illetve teremmel is bővült.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
