Április 28-án a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren történt hivatalos fogadtatás után Ferenc pápa kíséretével elindult Budapest belvárosa felé, majd a Várba. A Dózsa György térnél több katolikus iskolából összegyűlt fiatal várta.
A konvoj elhaladt a zászlókkal integető diákok és tanárok sorfala között, miközben a Szentatya a nyitott autóablakon át integetett feléjük, áldást adott, majd a kocsisor felkanyarodott a Palota úton, tovább haladva a Sándor-palota elé.
Az autókonvoj elhaladtával megszólítottuk a Dózsa György térnél gyülekező iskolásokat és tanáraikat. A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola és Óvoda harmadikosai szinte egy szívvel-lélekkel mondták, hogy már nagyon várták a Szentatyát, s a „Kinek jelentett nagy élményt a pápát ilyen közelről látni?” kérdésünkre csak úgy záporoztak a „nekem, nekem, nekem”- ek!
A kilencéves Száva külön megjegyezte: a TV-ben már láttam őt, de élőben most először. S hogy most milyennek látta a Szentatyát? – „Jónak” – hangzott a rövid, keresetlen, lényegre törő válasz.
A Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium tizenkettedik A osztályosai számára is különleges élményt jelentett a Dózsa György téri esemény. Egy hét múlva ballagás, majd érettségi.
„Erőt, bátorítást ad számunkra a pápalátogatás. Hamarosan érettségizünk, ezzel kapcsolatban a Szentatya ittlétét akár jelnek is értelmezhetjük azzal összefüggésben, hogy éppen most érkezünk el életünk egyik fontos mérföldkövéhez” – fogalmazott Boldizsár, aki kissé fáradtnak látta pápát, de mint mondta, éppen ezért
Osztálytársa, Ákos hozzátette: „Nehéz kifejezni, mit érzünk, amikor ilyen közelről látjuk a Szentatyát; számomra felejthetetlen élmény, az biztos! Így volt Csíksomlyón is, ahol szintén találkozhattam vele.”
A tizenkettedik A osztályfőnöke, Pácz Tamás tanár úr kérdésünkre elmondta: „Rövid időre láthattuk csak ilyen közelről a pápát, de számomra felemelő élmény volt, és úgy látom, hogy a diákjaimnak is.
Mosolygós volt a Szentatya, és úgy láttam örült, hogy fiatalok körében érkezhetett meg a Budai Várba” – tette hozzá Pácz Tamás.
Dieráné Makai Magdolna, a Szent Angéla Ferences Általános Iskola 4.-es osztályának osztályfőnöke elmondta: „Amióta tudtuk, hogy jön a Szentatya, lázasan készülünk. Nagy örömmel éltük meg a várakozást: sokat beszélgettünk a Szentatyáról, az ő gondolatairól, enciklikáiról – gyereknyelven. Ő a remény embere, mondtam is a gyerekeknek, hogy ne féljenek, mert mindig van remény.”
A negyedikes gyerekek pillanatok alatt körém gyűltek, és először még csak figyeltek arra, amit Bendegúz mond: „Nekem nagyon jó élmény volt látni a Szentatyát. Öreg volt, de mégis fiatal.
Kedvesen mosolygott, fiatalosan integetett.” A többiek is csatlakoztak Bendegúzhoz, már alig várták, hogy megszólalhassanak: „kedvesnek láttuk, jó kisugárzása volt, jóindulatú, törődött is velünk, mert integetett nekünk”.
– teszi hozzá Zoé, aki ugyancsak 10-11 éves. „Mindenki felvette a zöld sapkát” – mondja egy fiú, majd Dávid magyarázza: „Azért, hogy lássák, csoportban vagyunk. Tudtuk, hogy ez az egyetlen esély ebben az évben, hogy láthassuk őt.”
„A nadrágra is figyeltünk, hogy ne farmert vegyünk fel vagy mackónadrágot” – mondja egy másik tízéves srác.
„Megérte ezt a fél-egy órát várakozni, sosem fogjuk elfelejteni, az életünkben nem biztos, hogy még egyszer történik ilyesmi. Nagyon nagy kiváltság, hogy láthattuk a pápát.”
Egy fiatal anyuka egy nagylánnyal és két kicsi gyerekkel, két babakocsival jött. „Elindultunk a gyerekekkel játszótérre, útközben jöttek szembe a Pannonia Sacra iskola pólóját viselő gyerekek. Már sejtettem, hogy a pápát akarják megnézni. Megkérdeztem a tanító nénit, hova jönnek, mondták, hogy ide, a Dózsa György útra érkezik a pápa egy fél óra múlva. Sarkon fordultunk, és kijöttünk ide” – kezdi Edina, akiről később kiderül, hogy a hat gyermeke van, a többi iskolában és óvodában.
A legnagyobb, Boglárka azért nincs iskolában, mert egy kicsit megfázott, de ő is katolikus iskolába jár, a Szent Gellértbe. Most talán örülhet is, hogy kicsit meghűlt. „Már azt hittem, hogy nem is fogjuk látni – mondja. – A NEK-en láttam távolról őt, jó kisugárzása volt, ahogy most is”. A kis kétéves baba válaszol a kérdésemre: Integettél a pápának? „Iden!” Édesanyja mondja, hogy mondott is neki valamit. – Hát mit lehet az, mit mondtál? – kérdezem tőle. – Azt, hogy „hajrá, pápa!”
A Pannonia Sacra iskola ötödikesei közül főként a lányok gyűlnek körém. Nem kell őket sem unszolni, hogy nyilatkozzanak, egyre másra jelentkeznek, egyszerre mindig vagy hárman, mint az iskolában.
„Arra vártam, hogy végre lássam élőben a pápát és integessen nekünk. Boldogság töltött el, hogy visszaintegett; jó érzés, hogy szereti Magyarországot!” – mondja egyikük. „Nagyon örültem, hogy Novák Katalin meghívta, és így eljött hozzánk másodjára is – teszi hozzá az egyik osztálytárs. – Amellett, hogy sok feladata lehet, még a látogatásoknál is van ereje úgy mutatkozni, mintha semmi gondja nem lenne. Nagyon barátságos. Hiányzott az életemből, hogy ilyen közelről láthassam a pápát. A Szentföldre is el szeretnék majd jutni” – teszi hozzá egy másik kislány.
Majd egy fiú csatlakozik a csapathoz, Benedek: „Nagyon örültem, hogy itt volt és tudtunk neki integetni, de a legnagyobb örömön, hogy a pápai misén fogok ministrálni.”
Morvayné Vigh Viktória, a kísérő tanárnő kifejtette: „Nagyon büszke vagyok, hogy éppen a mi osztályunkat és iskolánkat választották ki arra, hogy itt lehetünk. Minden reggel elimádkoztuk azt az imát, amit a Szentatya érkezéséért is mondtak a miséken. A gyerekek nagyon várták a Szentatya érkezését, hiszen ő Szent Péter utódja, és hogy találkozhatunk vele, ilyen közel lehettünk hozzá. Sugárzott belőle a szentség, amit átad az összes magyarnak.”
Egy másik anyuka a tévében látta, hogy megérkezett Ferenc pápa. Az ablakból hallotta, hogy szirénázva közeledik már a konvoj. Gyorsan fogta a babát, és lerohantak. A bölcsőde helyett odakanyarodtak a térre, hogy láthassák Ferenc pápát.
Szerző: Vámossy Erzsébet – Körössy László
Fotó: Zuggó Zsolt, Bókay László
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
