Komoly bel- és külpolitikai botrány lett abból, hogy egy Ukrajnából származó búzaszállítmányban olyan vegyszer nyomait találták meg a megengedettnél nagyobb koncentrációban, amelynek alkalmazása Szlovákiában és az Európai Unióban is tilos. Cikkünkben a történet két olyan aspektusát világítjuk meg, amelyekről eddig méltatlanul kevés szó esett.
Lassan két hete robbant a „búzabomba”. A gútai malomban talált „mérgező”, sőt néhány sajtótermékben egyenesen „mérgezett” ukrán gabona foglalta el a címlapokat, miközben a közösségi oldalakon háziasszonyok százai értekeztek arról, a mostanában vásárolt liszttől valahogy nem olyan az íze a piskótának, nem úgy kel a tészta és morzsalékos lesz a pogácsa. Az persze érthető, hogy egy ilyen alapvető élelmiszer-biztonsági kérdés óriási indulatokat vált ki, de a hisztériakeltés helyett (mellett?) talán célszerű tájékozódni is. Ehhez nyújtunk most segítséget!
A klórpirifosz históriája
Lássuk az alapvető tényeket! Az ország legnagyobb malma, a jórészt családi tulajdonban lévő gútai malom egy 1500 tonnás, Ukrajnából származó búzatételében egy véletlenszerű laborvizsgálat a megengedett határértéknél nagyobb mennyiségben találta meg a klórpirifosz nevű rovarirtószer maradványait. Az érvényes 0,010 mg/kg-os határérték helyett 0,026 mg/kg-nyi vegyszert találtak a mintában. A gútaiak hiába védekeztek azzal, hogy a klórpirifoszt alig pár éve tiltotta be az EU, a korábbi határérték pedig 0,050 mg/kg volt; ráadásul egy megismételt vizsgálat már megfelelő eredményt adott, a szellemet már nem lehetett visszatuszkolni a palackba, az ukrán gabonabotrány súlyos károkat okozott a vállalkozásnak. Vásárlók tízezrei nézik meg, hogy a boltban vásárolt rétesliszt vajon melyik malomból érkezik, pedig a gútai malom vezetősége nem győzi hangsúlyozni, kiskereskedelmi forgalomba került lisztet kizárólag hazai, vagy ritkábban cseh és magyar gabonából állítanak elő.
Az indulatok kezelésében nem segített a szlovák politikum reakciója sem.
Eduard Heger kormányfő egy tévévitában melldöngetve bizonygatta, a kormány nem hagyja annyiban a dolgot. Megbüntetik azokat, akik illegálisan értékesítettek vagy vásároltak olyan ukrán gabonát, amelynek nem lett volna helye a szlovákiai malmokban, holott nagyon úgy fest, a történet minden szereplője törvényesen járt el.
Tudtuk, hogy baj lesz…
Sőt, meg is írtuk! Már 2022 augusztusában! A Gabonatermesztők Egyesülete tavaly nyáron figyelmeztetett, óriási problémák lehetnek abból, ha az ukrán gabona ellenőrizetlenül ömlik az európai piacokra. A mezőgazdasági tárca ugyan egyeztetésre hívta a szakmabelieket, született is néhány semmitmondó nyilatkozat és állásfoglalás, de a problémát, és ez a gútai búzabotrány egyik legfontosabb tanulsága, nem kezelték. Pedig a figyelmeztetés időben jött! Először a keleti országrészben, az ukrán határ mentén gazdálkodók jelezték, tonnaszámra érkezik az ellenőrizetlen, évekig ukrajnai raktárakban porosodó gabona az Unióba, miután Brüsszel, a háborúra és a várható élelmiszerválságra való tekintettel, enyhített az ukrán importtilalmi intézkedéseken. Kiderült az is, a határ közelében található gabonatárolók jelentős része már ukrán kézbe került.
Ezen a ponton talán felesleges is magyarázni, mekkora veszélyt jelentett a tonnaszámra Szlovákiába áramló ukrajnai gabona.
Tavaly augusztusban írtuk ezt: „(…) az EU által számtalan minőségbiztosítási eljárással ellenőrzött hazai helyett olcsó, de ismeretlen minőségű ukrán gabona mindenféle védővám és szigorú minőségbiztosítás nélkül árasztja el a szlovákiai malmokat. Talán felesleges részletezni, milyen komoly egészségügyi kockázatokat jelent mindez.” Utólag már látjuk, mégis érdemes lett volna részletezni…
A gútai eset ugyanakkor csak az érem egyik oldala. Az élelmiszer-biztonsági szempontok mellett van a dolognak egy másik, máshogy, de legalább annyira fontos aspektusa, mégpedig a gazdasági következmények. Az olcsó ukrán gabona a tönk szélére sodorta az Ukrajnával határos államok mezőgazdászait. A felvásárlás egészen elképesztő méreteket öltött. A 2020-as és 2021-es évben szinte semmit, de 2022-ben már 116 millió dollár(!) értékben vásároltak Ukrajnából gabonát a szlovákiai piac szereplői. Érdemes röviden tisztázni azt is, milyen gazdasági folyamatoknak köszönhető mindez. Nagyon leegyszerűsítve a forgatókönyv a következő: a világjárványra áremelkedéssel reagáltak az élelmiszerpiacok. Az inputárak (műtrágya, vegyszer, vetőmag stb.) emelkedése óhatatlanul a búza árának emelkedését is hozta. Az európai kereskedők rá is játszottak erre, voltak időszakok, amikor nagyon nehéz volt gabonát vásárolni, mert senki nem akart eladni, vártak a megfelelő árakra és alkalomra. A malmoknak viszont őrölni kellett, az ukrán gabona meg jött, tonnaszámra. Az egyébként hazai, esetleg cseh vagy magyar gabonával dolgozó gútaiak is vettek vagy 16 ezer tonnát az elmúlt egy évben.
A szolidaritás, az vajon mi?!
Az egész gabonaügy másik legérdekesebb szelete az uniós tagállamok és Brüsszel reakciója. A szlovákiai gabonapánik hírére előbb Lengyelország, majd Magyarország, végül Szlovákia is piac- és fogyasztóvédő intézkedésekkel reagált. Június 30-ig Varsó és Budapest is betiltotta az ukrán termények értékesítését, az ukrán búza, repce, kukorica és napraforgó legfeljebb tranzitszállítás céljából lépheti át a határt. Később öt tagállam, a magyarok, a szlovákok és a lengyelek mellett Bulgária és Románia is sürgős beavatkozásra kérte az Európai Bizottságot, bár Bukarest, jó román szokás szerint, csak szóban mert fellépni Brüsszellel szemben, konkrét intézkedéseket nem hozott.
Talán nekik volt igazuk, hiszen az eredmény borítékolható volt. Az Ursula von der Leyen vezette gittegylet ahelyett, hogy szolidaritást vállalt volna a piacukat és állampolgáraik egészségét féltő tagállamokkal, még kötelezettségszegési eljárással is megfenyegette őket. Az indok? Nem járja, hogy uniós tagállamok Brüsszel nélkül piacszabályozó döntéseket hozzanak.
A Bizottság megígérte, kártérítési alapot hoz létre a nehéz helyzetbe került gazdáknak, csakhogy a 100 millió eurós szépségtapasz a problémát biztosan nem oldja meg, a tüneti kezelés viszont nem elég!
Az ukrán gabona ugyanis nem pusztán a közép-európai jelenlétével okoz problémát. Amíg Nyugat-Európa vígan vásárolja a fekete-tengeri kikötőkből az olcsó ukrán búzát a „drága” szlovákiai, magyar vagy román búza helyett, addig a helyzetre nincs jó megoldás. Az EU-s szolidaritás szükségét hangoztatni körülbelül annyi ér, mintha ráolvasással próbálnánk meg gyógyítani a lábtörést, vagy teszem azt, a klórpirifosz-mérgezést.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2023/17-es számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
