A Papp László Sportarénát április 29-én délután tizenegyezer magyar fiatal tölti majd meg a határon innen és túlról, hogy a Forráspont nyújtotta keretek között találkozzon Ferenc pápával. Az ünnepi alkalomból Rúzsa Magdi is énekelni fog, akit hitéről, életének nehéz pillanatairól és a pápalátogatásról kérdeztünk.
– Hogyan fogadta a felkérést, hogy a Forrásponton, melynek keretében Ferenc pápa magyarországi látogatásán a fiatalokkal találkozik, énekeljen? Katolikusként hogyan tekint a Szentatyára?
– Igazán megtisztelő a felkérés. Egy kicsi katolikus vajdasági faluból indulva különösen fontos ez, és hatalmas dolog, hisz minket, a közösséget, azt a parányi magyarságot a vasárnapi misék erősítettek és tartottak össze. A hit, mindenen átívelően, ott volt mindig bennünk. Lehetett háború, béke vagy mélyszegénység.
Ferenc pápának énekelni és közben megérinteni ennyi fiatal lelkét nekem olyan, mint a legmagasabb kitüntetés. Annak idején, kamaszként egy hasonló eseményen érintett meg engem is igazán hitünk mélysége. A felkérés nekem azt üzeni, a Jóisten méltónak talált, egyébként nem jött volna utamba ez a hatalmas lehetőség és megtiszteltetés.
– A Budapest Arénában a Domine című dalát fogja elénekelni, mely a YouTube-on már átlépte az egymillió megtekintést. A dal megjelenésekor közösségi oldalán vallott arról, hogy a mű drámai pillanatban született meg. Megosztja velünk akkori érzéseit és azt, ahogyan most visszatekint erre a nehéz időszakra?
– Amikor a dalt írtam, nagyon fájt a lelkem. Váratlanul nagy veszteség ért. Értetlenkedtem, vádaskodtam, haragudtam, szerettem, hittem és hitetlenkedtem. Kavarogtak bennem az érzések, és csak azt éreztem, vannak dolgok, amik egy olyan embernek, mint én, talán nem adathatnak meg.
Aztán nem egész egy évvel később megmutatta az Úr, hogy nagyobb dolgot szánt nekem. Eszembe is jutottak édesanyám szavai: „Ne kételkedj, bízzad a dolgaidat a Jóistenre.”
– A dal eléneklésekor a videoklipben hármasikreket hordott a szíve alatt, akik azóta megszülettek, elnyerték a keresztséget. A refrénben azt énekli: „Porta me Domine”, azaz „Hordozz engem, Uram” Hogyan éli meg a mindennapjaiban, hogy a Jóisten a tenyerén hordozza Önt, a családját, az emberiséget?
– Amikor megérint Isten, és te végre észreveszed, nem lesz annál nagyobb kapaszkodó az életedben. Amikor érzed a tanítást, amit nap mint nap küld feléd. Amikor olyan mélyen hiszel, hogy szinte beszélgetsz Istennel, tudod, hogy nyílik meg a lelked felé bármikor, akkor megérzed, mit jelent a tenyerében ülni, és rábízni magad, akkor elszállnak a félelmek, és csak hagyod a dolgokat haladni az útjukon, ahogy a folyó halad a mederben. Ennél nagyobb biztonság és áldás nem nagyon van.
– Hogyan készül a Ferenc pápával való találkozásra? Ha lesz rá alkalma, mit szeretne megosztani vele?
– Erre nem igazán tudok készülni, szerintem nem lehet. Elég, ha az ember örül úgy igazán a teljes lényével. Csupán mélységes tiszteletemet fejezném ki a Szentatya felé.
Fotó: Merényi Zita
– Ferenc pápa apostoli látogatásának a hivatalos dala és mottója is arra hív bennünket, hogy Krisztus a jövőnk. Hogy látja, hogyan tudja munkássága révén, a zene nyelvén ezt a reményt közvetíteni az Istenhez közelebb és távolabb lévőkhöz?
– Minden koncertemen beszélek Istenről és a hitemről, néha burkoltabban fogalmazok, néha nagyon egyértelműen. Dalokat írok Istenről, vagy neki. Megszólítom, mert szerintem sokan nem merik ezt megtenni. Pedig Ő várja, hogy megszólítsuk, válaszoljunk neki.
Mindig elmondom, se nem vagyok szent, se angyal, de igyekszem a magam hibáival, mindennapi dolgaival is jobb emberré válni és azt az utat választani, ami nem hagyja, hogy begyaluljon az a világ, ami az istentelenség felé vinne.
Szerző: Kuzmányi István
Fotó: Rúzsa Magdi közösségi oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
