Az élelmiszereknél két könnyen felcserélhető kifejezéssel találkozhatunk: a minőség-megőrzési idővel és a fogyaszthatósági idővel.
A minőség-megőrzési idő azt a dátumot jelzi, ameddig az élelmiszernek meg kellene őriznie a minőségét. Leggyakrabban a szárított, fagyasztott, konzervált és egyéb tartós élelmiszereknél tüntetik fel. A minőség-megőrzési idő letelte után akkor fogyaszthatja az élelmiszereket, ha a csomagoláson ajánlott módon tárolta és a csomagolás sértetlen. Lehetséges, hogy a minőség-megőrzési idő dátuma után az élelmiszer elveszti ízét, illatát, szerkezetét.
Az eladónak azonban ezeket az árukat a többitől elkülönítve kell kínálnia, és figyelmeztetnie kell a fogyasztót, hogy már lejárt a minimális eltarthatósági idő” – hangsúlyozza Eduarda Hekšová, a dTest fogyasztóvédelmi szervezet igazgatója.
Természetesen fontos észben tartani, hogy minden élelmiszernek eltérő lejárati dátuma lehet.
Nem javasoljuk a zabpehely tárolását két hónapnál tovább a minimális eltarthatósági idő lejárta után. Másrészt a tészta, a liszt vagy a rizs akár egy évig is eltartható a minimális eltarthatósági idő lejárta után anélkül, hogy az egészségre veszélyt jelentene”
– kommentálja Eduarda Hekšová. A minimális eltarthatósági idő a hűtött termékekre is vonatkozik. Ha elfelejti a joghurtot a hűtőszekrényben, akkor a minimális eltarthatósági idő lejárta után öt nappal is fogyaszthatja anélkül, hogy aggódnia kellene egészsége miatt.
A fogyaszthatósági idő azt az időpontot jelöli, ameddig az élelmiszer biztonságosan fogyasztható. Rendszerint a friss és a gyorsan romló élelmiszereket jelölik így. Az olyan élelmiszereket, melyek fogyaszthatósági időpontja letelt, már nem szabad fogyasztani, még akkor sem, ha megfelelően volt tárolva.
Az olyan élelmiszerek felnyitásakor, melyeken fel van tüntetve a fogyaszthatósági idő, tartsa be a tárolási előírásokat és a felbontás utáni fogyasztási utasítást, mely napokban van meghatározva.
Egyes élelmiszerfajtáknál viszont hiába keresi a dátumot.
Főleg friss zöldségekre és gyümölcsökre vonatkozik, de borra, sóra vagy ecetre is. „Ezen élelmiszerek esetében a gyártó nem köteles korlátozni a lejárati időt. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a termék nem romolhat meg, ezért jó, ha saját érzékszervekkel ellenőrizzük az áru minőségét” – zárja Eduarda Hekšová.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
