Folytatódik Hősök nyomában című sorozatunk, amelyben ezúttal a kuruc korba látogatunk, és Bezerédj Imrével ismerkedünk meg.
Bezerédj Imre Vámoscsaládon született 1679. december 9-én, dunántúli, ősrégi katolikus nemes család gyermekeként, és kalandos élete ellenére mindösszesen 29 év adatott meg neki a földi létből. Apja Bezerédy Zsigmond, anyja béri Balogh Klára.
Imre – mint oly sokan mások a korszakban – már fiatalon hadi pályára lépett, és több sorstársához hasonlóan komoly tapasztalatokra tett szert nyugaton (harcolt a franciák ellen a spanyol örökösödési háborúban), amit a Rákóczi-szabadságharc során kamatoztatni tudott.
1704 nyarán csatlakozott a kurucokhoz, s kezdetben „kisebbik hazájában”, Vas vármegyében kezdett toborzásba. A nyugati végeken, Kőszeg és Alsó-Ausztria környékén portyázni szeretett a leginkább, fiatalos hevületéhez ez a hadi módszer illett. 1705 decemberében részt vett a szentgotthárdi csata harmadik felvonásában. Hadi sikereit honorálva, Rákóczi brigadérossá (parancsnokká) léptette elő 1706 nyarán.
Minden elszántságot felülírandó, a Rákóczi-szabadságharc több okból (geopolitikai helyzet, hazai viszonyok, hadsereg állapota stb.) sem tudott tartós győzelmeket kivívni, s látva ezt a nehéz helyzetet, több felső vezető is tárgyalásokba bocsátkozott a császáriakkal. Ilyen volt Bezerédj is, aki 1707 végén szánta el magát erre a lépésre, igaz, céljuk elérése érdekében a császáriak elfogták a brigadéros feleségét is. Mindezek ellenére konkrétumokra csak a trencséni csata (1708. augusztus 3.) után szánta el magát, amely katasztrofális vereséget hozott Rákócziék számára. Az átállási kísérlet azonban lelepleződött, és 1708. szeptember 5-én Kőszegen több társával együtt letartóztatták.
Az 1708. november 28-án kezdődő sárospataki országgyűlés a Rákóczi-szabadságharc utolsó országgyűlése volt, ekkorra a helyzet már kritikussá vált a császáriak előrenyomulása, a szabadságharcosok körében tapasztalható zendülések, a járványok stb. miatt. Itt hirdette ki Rákóczi, hogy az a jobbágy, aki fegyvert fog az ügyükért, felszabadul – ebből is látszik, mekkora volt már a baj. Viszont itt határoztak arról is – a megszaporodó átállások miatt –, hogy az árulásokat haladéktalanul megtorolják, így egyfajta példastatuálásként Bezerédj Imrét és több társát a kuruc hadbíróság halálra ítélte, majd 1708. december 17-én Sárospatakon kivégezte. A lefejezés inkább volt elrettentés, semmint hosszasan mérlegelt döntés, ugyanis a kvázi hűtlenség dacára Bezerédj ténylegesen – többekkel ellentétben – sosem cselekedett Rákóczi ellen.
Sőt, annak ellenére, hogy a Rákóczi-szabadságharc alkonyán hűtlen volt a fejedelem ügyéhez, legendás harcos hírében állt, ezt a tényt pedig a kivégzése sem árnyékolta be. Mindezt sok történet is bizonyítja, Thaly Kálmán, a kuruc korszak legendás kutatója is lejegyzett egy Bezerédjel kapcsolatos párviadalt, ahol egy rác (szerb) kapitányt győzött le.
Bezerédj Imre a kuruc korszak híres, vitéz, ám ellentmondásos alakja, aki egyszerre megtestesítője a magyar harci virtusnak és a sajnálatos átállásnak is. Utóbbival kapcsolatban motivációi széles körűek voltak, hadi-politikai és magánjellegű indokok (feleségének elfogása) egyaránt közrejátszottak. Bezerédj pontos sírhelye nincs meg, azonban, ahogy azt egy 2020-as publicisztika is taglalja, 1808-ban szülőhelyén, Vámoscsaládon alakítottak ki neki emlékhelyet. Dédunokaöccse két hársfát is ültetett ott emlékére, mindkettő állt még 2020-ban, igaz, rendkívül rossz állapotban. A kastély is sokáig állt, ahol Bezerédj született, az utolsó időkben méltatlan módon magtár lett belőle, majd 1987-ben elbontották.
A magyar történelem bővelkedik az ellentmondásos személyiségekben, Bezerédj is ezt a halmazt gyarapítja, azonban a körülmények és a vitézsége miatt helyet érdemel a rovatban.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
A korábbi részek:
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
