A királyságnak, mint intézménynek az egyik legfontosabb szerepe a jogfolytonosság és a stabilitás biztosítása. A középkortól kezdve a mindenkori uralkodók személyükben is egyfajta szakralitással lettek felruházva, ezért a házasságukra különösen oda kellett figyelniük. Az emberi természet és a hatalmi politika azonban gyakran felülírta a szokásjogot, számtalan, ma már szokatlannak ható esettel gyarapítva a királyi dinasztiák történetét. Ez alól a legismertebbnek számító angol monarchia sem volt kivétel.
Hitvalló Eduárd (1042–1066) a Wessex-ház uralkodója volt, aki azonban hagyta, hogy helyette Godwin wessexi gróf, majd a fiai kormányozzanak.
Hogy biztos legyen felőle, feleségül vette Godwin lányát, Ealdgyth-et. A házasságuk gyermektelen maradt, egyes későbbi források szerint azért, mert Eduárd fiatalon cölibátust fogadott.
Mindenesetre amikor Godwin egy rövid időre kiesett a király kegyeiből, Eduárd zárdába küldte a feleségét, de Godwin visszatérésekor kénytelen volt döntését felülvizsgálni. Halála után gazdag adományokban részesítette nejét, ami Anglia leggazdagabb asszonyává tette.
Ealdgyth elvesztette valamennyi bátyját, mikor Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte a trónt, ő maga azonban túlélte a dinasztiaváltást, és később a férje mellé temették el.
Hódító Vilmos (1066–1087) négy fia közül a legkisebb, negyedik fiú, aki a Henrik nevet viselte, apja mindkét trónját megszerezte utóbb. Bátyjának, II. Vilmosnak, akivel egyes források szerint egy fáról visszapattanó nyílvessző végzett, nem volt felesége.
Henriknek azonban szintén nem volt szerencséje: bár több mint húsz törvénytelen gyermekéről tudunk, törvényes örököse egy hajóbalesetben meghalt, így lányára, Matildra maradt az angol trón.
Az utóda végül Blois-i István lett, aki korábban felesküdött arra, hogy Matildot támogatja majd az angol trónon, de Hódító Vilmos lányának fiaként végül jogot formált a trónra.
A Matilddal folyó háborújának az vetett csak véget, hogy örökösei elhunytak, így kiegyezett vele, hogy halála után Henrikre, Matild fiára szálljon a korona.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
