Tehetős egyházi személyek is éhen halhattak a középkorban

Tehetős egyházi személyek is éhen halhattak a középkorban

Egy 1317 áprilisában elhunyt, a thorntoni apátságban nyugvó egyházi személy sírját szinte napra pontosan 700 évvel halála után fedezték fel angol régészek, akik különös fejsérülést állapítottak meg nála. A középkor egyik legnagyobb európai éhínsége végén meghalt egyházi személy minden bizonnyal éhhalál következtében, az éhezőket ápolva hagyta itt az árnyékvilágot.

A Sheffieldi Egyetem régészei az 1139-ben alapított, az egyik leggazdagabb észak-angliai rendháznak számító kolostor egykori területén dolgoztak, ahol egy koporsóra bukkantak a föld alatt, számolt be a The Telegraph. A kőkoporsó felirata szerint az elhunyt neve Richard de W’Peton volt (a Wispeton rövidítése, a Lincolnshire-ben található modern Wispington elődje), a név mellett halálának dátuma: 1317. április 17-e, egy palásttal ábrázolt egyházi személyt megjelenítő karcolat volt látható, valamint a következő, Szent Pál filippieknek írt leveléből származó idézet volt olvasható: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban”.

Ami igazán érdekessé tette a régészek számára a leletet, az a tény, hogy a temetkezési helyszín és a tárgyak azt sugallják, hogy az elhunyt tehetős személy volt életében, a csontváz külső jelei azonban teljesen másról árulkodnak. A fogazata alapján elmondható róla, hogy gyermekkorában krónikus alultápláltságban szenvedett, míg a koponyáján egy láthatóan gyógyulásnak indult bemélyedés látható, ami arra enged következtetni, hogy fiatalabb korában súlyos fizikai trauma érhette a fejét. A kutatócsapat nem találta meg a halál pontos okát, ám a csontváz további jelei azt mutatják, hogy nem csupán gyermekkorában kellett nélkülöznie a kiadós táplálkozásokat, hanem élete utolsó hónapjaiban, éveiben is.

1315–1317 között Európa jelentős részén hatalmas éhínség pusztított az 1315. tavaszi és nyári rendkívül pocsék időjárás következtében (amikor szinte megállás nélkül zuhogott az eső), amelynek köszönhetően a termést csupán néhány helyen lehetett rendesen betakarítani. A kontinens legtöbb országát érintő éhínség megakasztotta a 11. századtól tartó prosperitást az öreg kontinensen, ahol kannibalizmus, gyermekgyilkosságok, tömeges éhínségek vetették fel fejüket, a bűnözés pedig ismét újabb virágkorát kezdte élni.

„Habár Richard élete végét minden bizonnyal egyházi személyként élte, korábban kétkezi munkát is végzett, ugyanis a csontváza robosztus izomzat egykori jelenlétét jelezte. Tehát életének egy bizonyos fejezetében a munka kapott főszerepet” – mondta Emma Hook, a Sheffieldi Egyetem doktorandusza, aki megtalálta a sírt. „Nehéz gyermekkort jelez a fogazata, a fogzománcon lévő erőteljes vonalak hipopláziára, vagyis fejlődési rendellenességre utalnak” – tette hozzá.

Hírdetés

A régészcsapat, habár elég rossz minőségben maradtak fenn a csontok, meg tudta állapítani, hogy a férfi 35 és 45 éves kora között hagyta itt az árnyékvilágot. Magassága pedig 162,5 centiméter volt. A háromdimenziós vizsgálat megerősítette a szabad szemmel is látható enyhe benyomódást a koponya hátsó felénél, amely évekkel a halála előtt keletkezhetett, és súlyossága ellenére rendkívül jól gyógyult.

Hugh Willmott, a terület ásatási műveleteiben már 2011 óta résztvevő sheffieldi régész szerint a nagy1315-1317-es éhínség egyik áldozatával van dolgunk. 1317 elejére a széleskörű éhínséggel járó középkori mezőgazdasági válság legnehezebb heteit élték Európában, ahol a thorntoni apátság betegeket és éhezőket gondozó papjai is kivették a részüket a szenvedésből.

„A kolostorok és egyéb egyházi intézmények hagyományosan gondoskodtak a betegekről, nincstelenekről és az éhezőkről, így mikor 1315 tavaszán elkezdődött a pokol, Thorntonban is számos nélkülöző fordult meg. Richard de W’Peton a saját éhhaláláig szolgálta az elesetteket, ugyanis természetesen hamar kiderült, hogy a kolostoroknak sincsen kifogyhatatlan készleteik. Az erőfeszítések ellenére valószínűleg ő sem tehetett mást, mint hogy megadta magát a körülötte kibontakozó tragédiának” – magyarázta a kutató.

„Bár csupán találgatni tudunk halálának pontos okáról, a neki kijutó, a nehéz időszak ellenére rangos és igen gazdag temetkezés arra enged következtetni, hogy az utolsó pillanatokig megbecsülték őt a szegények és éhezők körében végzett, haláláig tartó tevékenysége miatt” – tette hozzá.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »