Egy 1317 áprilisában elhunyt, a thorntoni apátságban nyugvó egyházi személy sírját szinte napra pontosan 700 évvel halála után fedezték fel angol régészek, akik különös fejsérülést állapítottak meg nála. A középkor egyik legnagyobb európai éhínsége végén meghalt egyházi személy minden bizonnyal éhhalál következtében, az éhezőket ápolva hagyta itt az árnyékvilágot.
A Sheffieldi Egyetem régészei az 1139-ben alapított, az egyik leggazdagabb észak-angliai rendháznak számító kolostor egykori területén dolgoztak, ahol egy koporsóra bukkantak a föld alatt, számolt be a The Telegraph. A kőkoporsó felirata szerint az elhunyt neve Richard de W’Peton volt (a Wispeton rövidítése, a Lincolnshire-ben található modern Wispington elődje), a név mellett halálának dátuma: 1317. április 17-e, egy palásttal ábrázolt egyházi személyt megjelenítő karcolat volt látható, valamint a következő, Szent Pál filippieknek írt leveléből származó idézet volt olvasható: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban”.
Ami igazán érdekessé tette a régészek számára a leletet, az a tény, hogy a temetkezési helyszín és a tárgyak azt sugallják, hogy az elhunyt tehetős személy volt életében, a csontváz külső jelei azonban teljesen másról árulkodnak. A fogazata alapján elmondható róla, hogy gyermekkorában krónikus alultápláltságban szenvedett, míg a koponyáján egy láthatóan gyógyulásnak indult bemélyedés látható, ami arra enged következtetni, hogy fiatalabb korában súlyos fizikai trauma érhette a fejét. A kutatócsapat nem találta meg a halál pontos okát, ám a csontváz további jelei azt mutatják, hogy nem csupán gyermekkorában kellett nélkülöznie a kiadós táplálkozásokat, hanem élete utolsó hónapjaiban, éveiben is.
Forrás: University of Sheffield
1315–1317 között Európa jelentős részén hatalmas éhínség pusztított az 1315. tavaszi és nyári rendkívül pocsék időjárás következtében (amikor szinte megállás nélkül zuhogott az eső), amelynek köszönhetően a termést csupán néhány helyen lehetett rendesen betakarítani. A kontinens legtöbb országát érintő éhínség megakasztotta a 11. századtól tartó prosperitást az öreg kontinensen, ahol kannibalizmus, gyermekgyilkosságok, tömeges éhínségek vetették fel fejüket, a bűnözés pedig ismét újabb virágkorát kezdte élni.
„Habár Richard élete végét minden bizonnyal egyházi személyként élte, korábban kétkezi munkát is végzett, ugyanis a csontváza robosztus izomzat egykori jelenlétét jelezte. Tehát életének egy bizonyos fejezetében a munka kapott főszerepet” – mondta Emma Hook, a Sheffieldi Egyetem doktorandusza, aki megtalálta a sírt. „Nehéz gyermekkort jelez a fogazata, a fogzománcon lévő erőteljes vonalak hipopláziára, vagyis fejlődési rendellenességre utalnak” – tette hozzá.
Forrás: University of Sheffield
A régészcsapat, habár elég rossz minőségben maradtak fenn a csontok, meg tudta állapítani, hogy a férfi 35 és 45 éves kora között hagyta itt az árnyékvilágot. Magassága pedig 162,5 centiméter volt. A háromdimenziós vizsgálat megerősítette a szabad szemmel is látható enyhe benyomódást a koponya hátsó felénél, amely évekkel a halála előtt keletkezhetett, és súlyossága ellenére rendkívül jól gyógyult.
Hugh Willmott, a terület ásatási műveleteiben már 2011 óta résztvevő sheffieldi régész szerint a nagy1315-1317-es éhínség egyik áldozatával van dolgunk. 1317 elejére a széleskörű éhínséggel járó középkori mezőgazdasági válság legnehezebb heteit élték Európában, ahol a thorntoni apátság betegeket és éhezőket gondozó papjai is kivették a részüket a szenvedésből.
Forrás: University of Sheffield
„A kolostorok és egyéb egyházi intézmények hagyományosan gondoskodtak a betegekről, nincstelenekről és az éhezőkről, így mikor 1315 tavaszán elkezdődött a pokol, Thorntonban is számos nélkülöző fordult meg. Richard de W’Peton a saját éhhaláláig szolgálta az elesetteket, ugyanis természetesen hamar kiderült, hogy a kolostoroknak sincsen kifogyhatatlan készleteik. Az erőfeszítések ellenére valószínűleg ő sem tehetett mást, mint hogy megadta magát a körülötte kibontakozó tragédiának” – magyarázta a kutató.
„Bár csupán találgatni tudunk halálának pontos okáról, a neki kijutó, a nehéz időszak ellenére rangos és igen gazdag temetkezés arra enged következtetni, hogy az utolsó pillanatokig megbecsülték őt a szegények és éhezők körében végzett, haláláig tartó tevékenysége miatt” – tette hozzá.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »