Mi a cserkészet egy amerikai magyar számára? Családi tradíció? Közösségi élmény? Túlélési stratégia? Hogyan szövik át a mozgalom gyermekkorban letett alapjai valaki személyiségét, és mit jelent nem csupán hordozni, hanem két kontinensen megélni a magyar-amerikai kettős identitást? Óvodás kora óta kötődik a clevelandi cserkészethez, és a sors fintora csupán, hogy a felmenői új hazája nem Ausztrália, hanem Amerika lett. Ő Gulden Julianna, aki a PR területén elért komoly szakmai sikereit tudatosan kamatoztatja a cserkészet jövőjének épülésére.
Apai nagyszülei a második világháború után hat évig a németországi Passau lágerében éltek. Amikor a Gulden család kikerült az Egyesült Államokba, ifj. Gulden György (Julianna édesapja) már cserkész volt, így könnyen be tudott csatlakozni a Clevelandben épp szárnyait bontogató mozgalomba. Julianna felmenői apai ágon Budapestről származnak, anyai ágon pedig a kárpátaljai Ungvárról. Édesanyja, Gulden Katalin (szül. Kaschl Katalin) 1954-ben került ki szüleivel Amerikába, azelőtt mintegy évtizedet Linzben éltek (Ausztria). Úgy tervezték, hogy csak egy évet maradnak, de ez a terv csakhamar módosult. Julianna szülei az 1950-es évek vége felé, az új választott hazájukban ismerték meg egymást és a keleti oldalon alapítottak családot. Anyai nagyszülei a Buckey-negyedbe költöztek, ezért a legtöbb gyermekkori élménye a lassan kiürülni látszó városrész magyar cukrász nénijéhez, templomához, magyar iskolájához, fodrászához kötődik. Gyerekkoromat a többi magyar menekült gyerekeihez hasonlóan töltöttem: hétfő esténként magyar iskolába, péntek esténként magyar cserkészetre, a kettő között pedig néptáncra jártam. – ezekkel a sorokkal mutatkozik be céges honlapján Julianna, aki a 60-as évek vége felé került be a cserkészet világába. Lassanként lépdelt felfelé a ranglétrán, az őrsvezető képző-tábort segédtiszti követte, 1992-ben pedig tisztté avatták.
Sok más kortársához hasonlóan csak hallomásból, fekete-fehér képeskönyvekből és üdvözlőlapokról ismerte Magyarország nevezetességeit, az otthoni rokonokat. Először 1982-ben, egyetemistaként töltött két hetet Budapesten. Utólag visszanézve hálásan tekint vissza erre az utazásra, hiszen fiatal felnőttként már igazán értette, amit lát: Nagyon csodálkoztam, hogy minden színes volt, mert nálunk otthon olyan képeskönyvek voltak Budapestről és Magyarországról, amikben még fekete-fehér fotók voltak. Tehát nekem a Parlament fekete-fehér volt. A Halászbástya fekete-fehér volt, a Hortobágy fekete-fehér volt, és ment a taxi végig az Üllői úton, és minden színes volt, és teljesen le voltam döbbenve, hogy itt színek vannak!
A Szilágyi Erzsébet nevét viselő cserkészcsapathoz kötődő legélénkebb emléke az 1970-es jubileumi nagytábor, ahol életkorából kifolyólag még nem lett volna jogosult részt venni, de egy idősebb őrshöz mégis csatlakozhatott. A protekció gyökere talán abban rejlett, hogy ebben a cserkésztáborban is édesanyja főzött. Ekkoriban Friedrich Mária volt a csapatparancsnok, akit Juliannához családi szálak is kötötték, hiszen az öccsének a keresztanyja, neki pedig a bérmakeresztanyja volt. Ugyanilyen szépen élnek az emlékezetében azok a cserkészprogramok is, amikor már Mészáros (szül. Vareska) Andrea volt a parancsnok. Azok, akikkel egy őrsben volt, ma már nem aktívak a cserkészetben, de gyermekévei összekapcsolódnak többek között Pőecze Katalinnal, Szabó Katalinnal, Takács Henivel, Fiola Évával, Simonyi Cindyvel, Szappanos Anikóval, a Dörner lányokkal. Édesanyja a nyugat oldali magyar iskolába íratta be, ami akkoriban nem kis áldozatot jelentett, hiszen az autópálya még nem volt teljesen kiépülve. Nagy elkötelezettséget jelentett a szülők részéről, hogy ezt a hosszú utat rendszeresen megtették gyermekük magyar nevelése érdekében. Ezeken a foglalkozásokon Julianna új barátokat szerzett a nyugat oldali cserkészek közösségéből és közelebbről megismerte a regősöket is. Az 1978-as nagyszereplésen még csak a hátországban kapott szerepet és sminkesként segítette a munkát, de az 1983-as előadáson már maga is népviseletet és tánccipőt viselt. A Bocskai Rádió szerkesztőségének is tagja lett. Az alapítás évében, 1984-ben csatlakozott. Tóth András kereste meg, akivel az egyetemről ismerték egymást. András a rádióműsor műszaki, technikai részéhez értett, de magyarul döcögősen beszélt. Valaki olyat keresett maga mellé, akinek a műsorvezetői feladatokhoz, beszédhez is van affinitása. Én vasárnap délután az egyetemen voltam. Zenét játszottunk bakelitről meg verseket olvastam – idézi fel az indulást.
1985-ben érdekes fordulatot vett Julianna élete: az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségénél kezdett dolgozni, majd egy évvel később befejezte a clevelandi John Caroll Egyetemet, német szakirányon. A diplomaszerzést követően Washingtonba költözött, mert nagyon vonzotta a diplomata karrier, szenvedélyesen érdeklődött az amerikai politika iránt. Ronald Reagan elnök regnálása alatt, 1986-ban soha vissza nem térő lehetőséget, három hónapos gyakornoki állást kapott a Fehér Házban: bekapcsolódott az adminisztráció munkájába. A kommunikációs osztályon dolgozott, litván főnöke volt, aki a kelet-európaiakkal való kapcsolattartásért volt felelős. Mai fejjel szinte megmosolyogtató számunkra, hogy akkoriban egy rendezvény előkészítése, a meghívások intézése hosszú-hosszú telefonálgatásokkal járt. Amikor lejárt a gyakornoki pozíció időtartama, A Republikánus Pártnál, majd az amerikai Külügyminisztériumban dolozott. 1991-ben Budapestre költözött – a rendszerváltás után járunk, akkoriban sokan és nagy reményekkel költöztek az anyaországba. A kommunizmus kelet-európai bukásával új világ köszöntött Kelet-Európára. Különösen értékesnek és keresettnek számított egy olyan fiatal, energikus, diplomás hölgy, aki folyékonyan beszél angolul és magyarul, a világnézete, mentalitása pedig Amerikában formálódott ki: Ezt mai napig mondom, hiszem és vallom, hogy olyan pozícióba kerültünk ott, amit nehezen tudtunk volna ilyen rövid idő alatt elérni, hogyha itthon maradtunk volna. Julianna körülbelül két évre tervezett berendezkedni Budapesten, amiből végül huszonhét lett. Nagy szakmai lehetőségek és – a cserkész kötődései révén – barátok, ismerősök fogadták Magyarországon. Tény és való, hogy sokat segítettünk egymásnak cserkészek, akik Pesten voltunk. Bátran ajánlottuk egymást állásokra, még ismeretlenül is, mert hogyha valaki azt mondta, hogy hát itt van egy cserkész Buenos Airesből és szüksége lenne erre vagy arra, nekem nem kellett őt ismerni ahhoz, hogy ajánlani tudjam.
A washingtoni gyakornoksága alatt Julianna olyan kommunikációs készségei láttak napvilágot, amikre később szakmáját építette. Amikor ott volt a Fehér Házban, nem tűnt fel számára, hogy a PR kommunikáció minden területén otthonosan érzi magát, és az elsőre jelentéktelennek tűnő, frappáns, meggyőző anyagok írásából akár egy foglalkozás is kidomborodhatna. A tudattalanba elraktározott nemzetközi tapasztalata Budapesten kapott igazán teret, amikor saját PR céget alapított. Nem kis segítségére volt ügyvezető igazgatóként a talpraesettség és a munkához való szorgalmas hozzáállás, amit a cserkészetben kapott.
Ahova vándorol magyar és igényt tart arra, hogy legyen egy magyar közösség, ott előbb-utóbb születik egy cserkészcsapat. És ez jó. Bár Julianna Magyarországon nem igazolt másik cserkészcsapathoz, a Jézus Társasága Alapítvány berkein belül közel került a mozgalomhoz. 1992 nyarán volt szerencséje becsatlakozni a Kárpát-medence cserkészeinek meghirdetett gödöllői cserkésztáborba. Nagyon jó hangulatú közösségbe került, érdekes volt számára megismerkedni tőle idősebb felvidéki, kárpátaljai, erdélyi cserkészekkel. Megfigyelte, hogy az elcsatolt területek cserkészek foglalkozásai hogyan zajlanak, miben másak: Megmondom őszintén, sokkal vallásosabb volt a tábor, mint ahogy mi csináljuk itthon a cserkészetet. Ott munka közben ők nem népdaloztak, hanem egyházi dalokat énekeltek. És ez nekem egy kicsit furcsa volt.
Míg Julianna szüleinek Clevelandben arra kellett törekednie, hogy a magyar kislányukból magyar felnőtt is váljon, addig ő fordított kihívásokkal találta szemben magát Budapesten. A gyermeknevelésben fontosnak tartotta, hogy lánya folyékonyan beszéljen angolul is: A lányommal angolul beszéltem otthon, és angol nyelvű óvodába küldtem, és ez működött is éveken keresztül, amíg kicsi volt. Egész addig, amíg nem ment el az iskolába, mert akkor magyar iskolába küldtük Szentendrén. Nyaranta hazautaztak a családhoz Amerikába, és nyári táborokban a gyerek szivacsként szippantotta magába az angol nyelvtudást. Sőt, kialakult az amerikai identitása is. A cserkészet hagyományát átadta lányának, aki a szentendrei Szent Anna Cserkészcsapathoz szegődött két-három évre. Érdekesség, hogy a harmadik generáció képviselője édesanyjához és nagypapájához képest másik országban ismerte meg a cserkészetet, és bár mindannyian kicsit eltérő módon csinálták, az értékrend egyetemes volt. A diaszpórában született és felnövekedett magyarok számára természetes, hogy az amerikai hagyományok bekúsznak a családi életbe. Így van ez Julianna életében is. A Budapesten töltött hálaadási vacsorákra mindig meghívta az amerikai magyar közösséghez tartozó, Magyarországon élő barátait.
A 2015-ös jubileumi cserkésztábor komoly médiajelenléttel zajlott, ez nagy mértékben Julianna PR-stratégiájának volt köszönhető. Átütő sikerre lett a tábor területén felépített rádióstúdiónak, amit a Bocskai Rádió nevében Molnár Zsolt vállalt el. Pigniczky Réka a folyamatos videós hátterét biztosította. Hihetetlen mennyiségű értékes anyag gyűlt össze a tíz nap alatt. Ezek folyamatosan publikálva lettek a közösségi oldalon, a szülők legnagyobb örömére. Fontos lépésnek bizonyult a toborzás szempontjából, hiszen az érdeklődők szinte percről percre követhették a tábor színes programját. Attól nagyobb kampány nem szükséges, hogy a nézők boldog gyermekarcokat és felhőtlen közösségi időtöltést követtek nyomon. Julianna szívügyének tekinti, hogy a clevelandi cserkész élet archiválva legyen az utókor számára, ezért riporterként hozzájárult ahhoz a rovathoz, amely a cserkész közösség legidősebb tagjainak életét mutatta be. Rendkívül átfogó és tanulságos életútinterjúk születtek. Többek között saját édesanyjával, Gulden Katalinnal beszélgetett: https://www.bocskairadio.org/remelem-hogy-meg-nagyon-sokaig-lesznek-magyar-cserkeszek-kulfoldon-gulden-katalin-tortenete/
2018-ban úgy hozta az élet, hogy Julianna visszaköltözött Amerikába. Fontosnak tartotta, hogy az idősödő szülei mellett legyen, és ekkorra a lányát is amerikai egyetemhez kötötték tanulmányai.
Ahogy mindegyik életút interjú Cserkész Rádió/TV-ben, ez is ugyanazzal a kérdéssel zárult: Milyen jövője van az amerikai magyarságnak és a cserkészetnek?
A jövő, az mindig az ifjúságé és a fiatalságé. A cserkészet egy olyan mozgalom, amelyik nem csak a gyerekeké, csupán ott indul. Édesanyám 87 éves és még mindig gyúrja a lángost, megjelenik egyenruhában. A cserkészet a magyarságnak a jövője külföldön. Mindig mondom, hogyha nem lett volna Külföldi Magyar Cserkészszövetség, nem lenne külföldön magyarság, mert nincs még egy olyan szervezet, aminek ilyen összetartó ereje lenne. – hangzott el végszóként Juliannától.
Dorgay Zsófia
Forrás: Bocskai Rádió
The post A cserkészet egy olyan mozgalom, ami nem csak a gyerekeké – Gulden Julianna cserkész-életútja appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
