Politikai szégyenfoltok

Politikai szégyenfoltok

Kulcsár Gergely, Bíró László, Farkas Péter Barnabás, Gyöngyösi Márton… ők csak a legikonikusabbak, akik az elmúlt évek történései tükrében eszembe jutottak, amennyiben a „bűnbánó (egykori) jobbikosok” halmazát szeretném bővíteni. A téma örökzöld, s mivel Gyöngyösi Márton az összes többi vetélytársát többszörösen lekörözte seggnyalásban, ismét érdemes róla megemlékezni.

Érdekes, de nem meglepő, hogy ez az úgynevezett „megbánás” nagyobb részében a „megsértett” zsidóság felé irányul és csak kisebb részben a cigányok felé, pedig a Jobbik idézőjeles „hőskorában” utóbbiak sokkal jobban kapták az ívet, mint a „kiválasztottak”. Persze a „szent tehenek” között sem lehet mindenki egyenlő, azt pedig ezek a politikai szégyenfoltok is jól tudják, tudták, kiknek a kegyeit kell visszanyerni, ha a szélsőjobboldalról kiesve továbbra is a politikában akarnak maradni.

Azonban érdemes azon is elgondolkodni, hogy kizárólag az érvényesülési vágy-e az, amely a Canossa-járókat motiválta? Ezzel kapcsolatban kettő, egymással is összefüggő megállapítást érdemes figyelembe vennünk.

1. Aki szilárd meggyőződése, a témában szerzett ismeretei alapján fogalmaz meg állításokat, véleményt a zsidó néppel kapcsolatban, az valószínűleg jó okkal teszi ezt és ha van benne egy minimális tartás, bocsánatot sem fog kérni ezekért. Természetesen az igazság kinyilvánítását – nem csak ebben az esetben – manapság tűzzel-vassal üldözik, de aki eljut odáig, hogy nyíltan állást foglaljon velük kapcsolatban, azt feltehetőleg motiválja valami. Természetesen különbség van aközött, hogy az illető milyen körülmények között és hogyan állít véleményt, azonban feltűnő, hogy a Canossa-járók ilyen téren mind egy kaptafára viselkedtek. Magyarul, emberek vagyunk, tehát nem várható el senkitől, hogy mindig és minden körülmények között irodalmi stílusban nyilvánuljunk meg, főleg a közösségi média korában. Mégis, egy-egy vulgárisabb mondat után – például Bíró László esetében – nem magáért a megfogalmazásért kérnek elnézést (nem mintha ezekért kellene – szerintem legalábbis), hanem az egész nézetrendszerüket revideálják. Ugyanez Farkas Péter Barnabás esete is, csak ott éppen egy kép miatt: először megpróbálta megmagyarázni azt, majd amikor rájött, hogy ez lehetetlen, elkezdte bizonygatni – ezzel rögtön egyfajta defenzív mintát felvéve – hogy ő miért nem „náci”.

Mindebből azt szűrhető le, hogy ezeknek a tévelygő jobbikos lelkeknek valószínűleg már az ominózus események alatt sem lehetett túl szilárd a zsidókat bíráló nézetrendszerük, egész egyszerűen csak vitte őket magukkal a „hype”, majd amikor már más lett a széljárás, rögtön kukába is dobták az egészet.

Hírdetés

2. Akiknek tehát nem alapos ismeretek alapján alakult ki a nézetük, azok akár minimális nyomás alatt is „meggondolhatják” magukat. S bár az előfordulhat, hogy vulgárisan fogalmaz valaki, az már feltűnőbb, ha más megnyilvánulása soha nem is volt a témában.

Bírót sem hallottuk soha Bosnyák Zoltán munkásságáról nyilatkozni, csak a „Judapestig”, meg a „tetűhintáig” jutott, ami igazából még akkor is lehet megmosolyogtató, ha már ezredjére halljuk, de azért a magyarországi antiszemitizmus története ennél jóval többől áll. Valószínűleg ő erről nem is tud, hiszen akkor a „tetűhinta” mellett már mást is letett volna az asztalra.

Gyöngyösi kijelentései is csak egy fokkal voltak szakmaibbak, mégis ő volt egy időben a magyarországi antiszemitizmus non plus ultrája. Szegényes felhozatal.

2+1 bónuszkör. Többször leírtuk már, de a mellékelt ábra is jól mutatja, hogy a bocsánatkérés önmagában vakvágány, mert akiktől bocsánatot akarnak nyerni, azok számára még a kifejezés is ismeretlen. Rosszabb esetben a tévelygő a politikai senkiföldjére kerül, mert a régi közösségének értelemszerűen nem kell, az új meg nem fogadja be. „Jobb esetben” pedig lesz szerepe, csak elég hálátlan, nevezetesen, hogy körbehordozzák mint egy véres kardot, hogy lám, ő is „antiszemita volt és meggyógyult”, de a biztonság kedvéért mindig el kell mondania, mennyire sajnálja. Gyöngyösi is teperhet bárhogy, a kóser pecsét nem jár pusziért.

Konklúzióként igazából két dolgot érdemes levonni. Az egyik az, hogy soha többé még csak a lehetőség se adassék meg, hogy ilyen gumigerincű bohócok megkaparintsák a valódi nemzeti oldal feletti kontrollt, másik pedig az, hogy a világnézetünket szilárd alapokra kell helyezni, különben összeomlik az egész. Lehet Judapestezni, csak álljon mögötte valódi tudás is.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »