Egy vallomással kell kezdenem: aggódom.
Napok óta alig tudok aludni, mert ismételten kiderült, hogy a magyar titkosszolgálatok munkájával elégedetlenek Washingtonban. Nyilvánvaló, hogy jelen pillanatban az amerikai kormányzati, titkosszolgálati szervek számára ez a legnagyobb probléma. Nem az orosz–ukrán háború, nem a felemelkedő Kína, Tajvan, nem Irán, sőt Észak-Korea sem számít. A magyar titkosszolgálatok miatt bezzeg fő az illetékesek feje az Egyesült Államokban. Na persze…
Az egyik magyar hetilap bennfentesként fellépő újságírója nem győz – valószínűleg nem rossz órabérért – aggódni a magyar titkosszolgálatok állapotán. Mert hát ugye, a brüsszeli Politico is megírta, hogy az európai kémelhárítás leggyengébb láncszeme Magyarország. Ráadásul a magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke szerint is rengeteg olyan NATO-szövetséges titkosszolgálat van, amely nagyon komoly kritikát fogalmaz meg a magyar kormányzati szereplőkkel szemben.
Azért olyan rengeteg szolgálat nem lehet a NATO harmincegyre most kibővült tagjai között. Talán egy-kettő, esetleg néhány. De rengeteg aligha. Egyébként mi is a cikk jól informált, jól felkészített szerzőjének a fő problémája a magyar titkosszolgálatokkal?
Először is az, hogy a 2022-es választások után új irányítási struktúra alá kerültek az addigi bel- és külügyi tárcák alól. Ami persze egyet jelent azzal, hogy most majd politikai célokra használja őket a kormány. Amit az előző tíz esztendőben nem tett meg, de majd most biztosan meg fogja tenni. Van egy rossz hírem.
A titkosszolgálatok soha nem a saját szakállukra dolgoznak. Mert ha igen, akkor nagy baj van.
A NATO minden államában az adott kormány politikai elvárásai, utasításai alapján végzik a munkájukat. Amelyet a legtöbb esetben külön törvényben szabályoznak. Magyarország esetében ráadásul minősített többséggel elfogadott jogszabály alapján. A politikai befolyás miatti aggodalmat a szerző szerint az támasztja alá, hogy a 2022-es választásra érkezett külföldi pénzek útját feltáró szervek között ott vannak a magyar titkosszolgálatok is. Szerintem pedig az igazi baj az lenne, ha a magyar kormány nem kérdezné meg őket.
Egyébként az aggódó írás egy határozott vágással azt is megállapítja, hogy az amerikai pénz mögött nincs semmiféle CIA-ármánykodás. Pusztán az Orbán-rezsimmel (sic!) nem szimpatizáló demokrata körök próbálták pénzzel kisegíteni az amúgy is tetszhalott ellenzéket. Hát, ha csak úgy nem. Ezek szerint vannak olyanok, akik biztos forrásból tudják, hogy nincs itt semmi látnivaló. Az pedig szinte teljesen természetes dolog, hogy négymilliárd forintnyi aprópénzzel igyekeztek elősegíteni a magyar kormány megbuktatását.
Az a baj, hogy ez az állítás egyszerű hírfogyasztóként is megcáfolható. A tavalyi országgyűlési választást követően napvilágot látott, hogy az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) húszmillió dolláros alappal újraindítja a szervezetük Közép-Európa programját. Márpedig az régóta köztudott, hogy ez a hivatal szorosan együttműködik a Központi Hírszerző Ügynökséggel (CIA).
Nyilatkozatuk szerint a programjuk célja a demokrácia építése és a független média megerősítése, az emberi jogok, a kisebbségek védelme. Samantha Power elnökasszony Budapesten találkozott a Helsinki Bizottság, a K-Monitor és a Transparency International képviselőivel.
Ezen szervezetek irányultsága és Soros-pénzekkel való finanszírozása nyílt titok. Eközben az Amnesty International tizedik alkalommal hirdette meg hazánkban Összpont néven azt a versenyét, amelyre fiatal magyar diákokat toboroznak. Ennek részeként az aktivizmus és a szolidaritás formáival ismerkednek meg.
A négy hónap alatt petícióírásra és különböző kampánytechnikákra is megtanítják őket. Ahogy a USAID, úgy a Transparency International tevékenysége mögött is csak az összeesküvés-elméletek hívei vélnek felfedezni titkosszolgálati jegyeket.
A Szabad Európa Rádió is szinte biztosan csak a demokrácia további erősítésének céljával kezdte meg újra a működését csaknem negyedszázad csend után Magyarországon. Végül pedig az is csak a véletlenek furcsa összjátéka, hogy a szélsőbaloldali Antifa nemzetközi brigádjának verőlegényei és sajnos verőlányai épp most látták elérkezettnek az időt egy véres budapesti attakra. Idehívásuk, finanszírozásuk, fedezésük és kimenekítésüket is szándékosan időzítették.
A 2022-es negyedik kétharmados győzelem egyértelművé tette, hogy a magyar társadalom nem vevő a hazai baloldal politikusaira, nem ért egyet céljaikkal. A befektetett milliárdok semmilyen látható eredményt nem hoztak. Ezért aztán a következő években új módszerekkel fognak próbálkozni az „Orbán-rezsimmel elégedetlen demokraták”.
Nagy valószínűséggel új arcokat keresnek, akikkel új politikai szervezeteket, pártokat lehet felépíteni. Amelyek megtámogatásában jelentős szerephez jutnak a független, demokratikus, objektív, szakértő stb. hírszolgáltatók.
Akiknek az anyagi és információs/dezinformációs megtámogatását majd elvégzik a tengerentúli szponzorációs szervezetek. Mindezt persze csupa szívjóságból teszik, nem pedig azért, hogy a nemzeti és békepárti magyar kormányt lecseréljék egy multikulti, mindenre bólogató, mindent megszavazó és nagyon demokratikus vezetésre. Még a magyar társadalom akarata ellenére is.
Mindezek fényében talán mégsem kell nagyon aggódnunk azért, mert a magyar titkosszolgálatok munkájával állítólag nem elégedettek a tengeren túl. Ugyanis ezek a szervezetek akkor végzik jól a munkájukat, ha a hazájukhoz, nemzetükhöz hűen, elkötelezetten dolgoznak. Minden külső befolyással szemben. Legyen az bármelyik külföldi titkosszolgálat vagy annak a fedőszerve.
Egyik sem folytathat Magyarországon tippkutató munkát, nem működtethet fedővállalkozásokat, nem szervezhet be magyar állampolgárokat. Vagy ha mégis megteszi, akkor azt időben be kell azonosítani és fel kell számolni.
Amikor valódi és hibrid háborúk zajlanak körülöttünk, a világunk eresztékei recsegnek-ropognak, akkor nem számít mások elvárása, véleménye: a magyar nemzet biztonsága az első.
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
Horváth József – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
