Hodossy Gyula József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, könyv- és lapkiadó, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke Veletek egyedül címmel megjelent verseskötetetének bemutatóját április 13-án a Kossuth téri székházában tartotta a Csemadok Komáromi Alapszervezete. Stubendek László helyi Csemadok-elnök bevezetője után Janković Nóra újságíró beszélgetett a szerzővel, akinek a tavaly ősszel kiadott kötetéből Dráfi Mátyás Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész idézett.
Elöljáróban megtudtuk: e kötet által nemcsak Hodossy Gyulával, az ő gondolatvilágával ismerkedhetünk meg, hanem mindazon költőkével is, akik a szerző számára valamiért nagyon fontosak, felettébb hatottak rá. Miközben az irodalmárok és gondolatsoraik kapcsolódnak egymáshoz, sajátos tablón vonultatja fel a világ- és magyar irodalom általa kiválasztott nagyjait.
Bár először 60 kedvenc szerzőjét választotta ki, de végül csak azok több minit fele került bele e kötetébe, miután mindegyikük életművét végigolvasta. „Ezalatt végre azzal foglalkozhattam, amit legjobban szeretek csinálni“ – szögezte le.
Azt már a beszélgetőtársától tudtuk meg, hogy az első meghatározó irodalmár Nemes Nagy Ágnes volt az életében, akinek Az aranyecset című meseregényét 8 évesen kapta meg, s azt mindmáig féltve őrzi. Bár korábban is írogatott ezt-azt, 16 évesen publikálta az első műveit. „Azóta is keresem az aranyecsetet, hogy megelevenedjen mindaz, amit a könyveimben leírok…“ – jegyezte meg mosolyogva.
„Először egy gondolat motoszkál a fejemben, majd leülök írni. Előjön egy sor, amely írja a többit, viszi tovább az egészet, vagyis a vers megírja magát… Számomra a versírás az életben maradás kulcsa, a különböző érzelmi kitöréseimet ki kell írni magamból“ – magyarázta. Hozzátette: a szerkesztés során pedig csiszolgatja az általa leírtakat, itt-ott kicserélgeti a szavakat, hogy szakmailag is rendben legyen az egész.
Arra a kérdésre, hogy a műveiben miért foglalkoztatja folyton a halál gondolata, így válaszolt:
A halál az élet része, és sokszor majdnem meghaltam, de mégsem, mert az angyalok vigyáznak rám“.
Megemlítette egy gyermekkori csínytevését, amikor túlélt egy esést a gémeskútba, valamint az 1992-es évi balesetét, amikor másfél percre leállt a szíve.
Amikor az érsekújvári kórházban betegápolóként dolgozott, rendszeresen szembesült a gyorsmentőn szállított betegek élet és halál közti állapotával. E helyszín kapcsán az is szóba került, hogy a szocializmus éveiben a rendszer ellenségének tekintették, 1978-89 között folyamatosan megfigyelték, 1982 januárjában pedig kitiltották őt Dunaszerdahelyről. Gyakran vett részt rendőrségi kihallgatásokon, és a besúgóknak „köszönhetően“ több munkahelyéről mondvacsinált okokkal menesztették vagy meneszteni akarták.
Mint mondta: az „átkosban“ történtek miatt senki iránt nem érez haragot, gyűlöletet.
A gyűlölködés fertőzné a lelkemet. Nem ítélhetek meg másokat, ahelyett azzal foglalkozom, hogy egy ilyen világban hogyan maradhatok ember“
– vallja. Az viszont örvendetes, hogy 1983 nyarán megszervezte a fiatal tollforgatók Iródia nevű mozgalmát, amely egyes rendezvényeit sokadmagammal együtt máig szép emlékként őrzöm…
A ´89-es rendszerváltás utáni sokrétű tevékenységéről is mesélt, amikor az azóta már elhunyt Tóth Károllyal együtt úgy érezték: nagyon gyorsan meg kell teremteniük azt a felvidéki intézményhálót, amely megtartja a hazai magyarságot.
Nem titkolta, hogy az akkori nagy hajtás közepette kiábrándítóan hatott a hazai magyar politikum (tisztelet a kivételnek! – a szerző mj.) viszonyulása, érdektelensége, s „parttalanná kezdett válni a történet“… Azt azonban, hogy 40 évvel a városból való kitiltása után, 2022 tavaszán megkapta a Dunaszerdahely Díszpolgára címet, elégtételnek és arra vonatkozó komoly visszajelzésnek tartja, hogy mégsem volt felesleges az eddigi munkája.
Ahogy elhangzott: immár két évtizede a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, s nagy sikerként könyveli el azt, hogy a politikai színezetű széthúzások ellenére még mindig egyben tudja tartani ezt a csoportosulást.
Sosem a szerző politikai hovatartozását kell értékelni, hanem a tehetségét és a műveit“
– véli. Fontosnak tartja a tehetséggondozást, ezért a mentorprogramjuk keretében 7-8 tapasztalt író, költő foglalkozik a legkitartóbb ifjú tehetségekkel. E sorok írója felettébb jóleső érzéssel nyugtázza, hogy az általa 1990-ben kiötlött és a középiskolás tollforgatók számára éveken át a Magyar Ifjúsági Szövetség – MISZ színeiben megszervezett Pegazus Találkozót immár húsz éve Pegazus-pályázat néven élteti tovább a SZMÍT.
Hodossy Gyula szerint nem kell a vészharangot kongatni a könyvek felett, mert „bár megváltozott az olvasói kultúra, de nem vagyok pesszimista, mert sokan folyamatosan rakják fel a saját műveiket a közösségi portálokra, s akik rendszeresen írnak, vélhetően sokat olvasnak is…“.
A Lilium Aurum Kft. gondozásában, a Vámbéry Polgári Társulás megbízásából, a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával megjelent Veletek egyedül című új kötetéből a beszélgetés közben Dráfi Mátyás Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész idézett több általa kiválasztott verset. Végül a szerző telefonról olvasta fel a kötetben nem szereplő, Könyörgés a válaszért című vadonatúj versét.
Ahány vers a kötetben, annyiféle reflexiót jelentenek a mottók, annyiféleképpen szervesülnek bele Hodossy Gyula lírájába a testvér lelkektől átvett, megörökölt szavak.
A megidézett szerzők és versek nyilván fontos tájékozódási pontokat nyújtanak költönk személyiségének, szellemiségének, lírájának felfedezéséhez…“ – írta az idén 80 éves Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító (a hajdani Pegazus Találkozóink zsűrielnöke) e könyv előszavában. Érdemes hát azt újból és újból fellapozni, s lelkileg töltekezni az abban található idézetekből, versekből.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
