Benépesedett a megyeszékhely főtere húsvétvasárnap kora hajnalban, amikor ünneplőbe, népviseletbe öltözött sepsiszentgyörgyiek és környékbeliek fonott kosaraikkal ételszentelésre gyűltek össze. A hagyományteremtő szándékkal tavaly kezdeményezett rendezvénynek idén szép folytatása volt, hisz több mint ezren vettek részt a közös ételszentelésen a Magyar Erdélyért Egyesület, a Székely Polgári Egyesület illetve a város katolikus plébániáinak közös szervezésében, Sepsiszentgyörgy Önkormányzatának a támogatásával. A szertartást a főtéri emelvényen Hajdú János főesperes részvételével Takó István, a Krisztus Király-templom plébánosa celebrálta a város katolikus egyházközségeinek elöljáróival, Ilyés Zsolt plébánossal, Fülöp Szabolcs és Antal Zoltán László segédlelkészekkel. A kántori szolgálatot Dávid Emil végezte.
Hála és tanúságtevés a megváltásért
Takó István, a Krisztus Király-templom plébánosa felolvasta, majd magyarázta az evangéliumot Szent Lukács könyvéből. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy hol találhatom az Istent, hol találkozhatom a feltámadottal? Majd a választ megadva, hangsúlyozta, hogy ott kell keresnünk, azokban a dolgokban, amely életre visz. „Eledelszentelésre jöttünk azért, hogy áldást kérjünk arra, amit magunkkal hoztunk, amiért megdolgoztunk, amit gondosan előkészítettünk. Amit nekünk sikerült előteremteni. De ennek az áldáskérésnek az alapja mindenek előtt egy nagy hála a mindennapi kenyérért, az életet adó eledelért, és végső soron azért, hogy ma reggel itt lehetünk. Hogy együtt lehetünk. A jó Isten az, aki az életet adja, ott és azokban a dolgokban kell keresnünk őt, ami az életet segíti, ami az életre visz, ami az életet elősegíti minden csalódás, nehézség, betegség, nehézség, veszteség ellenére. Itt van a kenyér és egy korty bor, „az én testem, az én vérem”. Az, hogy itt vagyunk, elindultunk ide, tanúságtevés is legyen a hitünkről az életben amit az Úr Jézus, a megváltás elhozott nekünk. Nem úgy jöttünk, mint az asszonyok, akik az élőt a holtak között a sírba zárva keresték, hanem úgy, mint akik bizonyságot tesznek arról, hogy az Úr Jézus él. Feltámadt, nincs itt, a kő el van hengerítve. Ő maga hengeríti el a követ életünk barlangjától. Adjunk hálát ma reggel a megváltás nagy és titokzatos, mégis megtapasztalható valóságáról. Adjunk hálát az eledelekért, az élet feltételéért. És erősödjünk meg azon elköteleződésünkben, hogy szeretnénk megváltottként itt, ezen a helyen, ebben a városban a feltámadás tanúi lenni.” – biztatta a jelenlevőket Takó István plébános. Majd a hosszú sorok között végigvonultak a lelkiatyák és szentelt vízzel áldották meg az ételeket-italokat.
A szertartás után megkérdeztem néhány jelenlévőt, hogyan érezték magukat, mit jelent számukra az ételszentelés és mi került a fehér terítővel letakart kosárba.
Dr. Kovács Zita: „Először is egy nagy öröm, hogy ez nálunk is megvalósult, mert vagy 4-5 évvel ezelőtt, amikor Csíkszeredában láttam, olyan felemelő és megható volt. Ahogyan ottan álltak és sokan álltak és nagyon fegyelmezettek voltak. Nem volt akkor sem meleg. Kicsik és nagyok mindenki székely ruhában. Volt egy ilyen vágy bennem, hogy milyen jó lenne, ha nálunk is meg lehetne szervezni. Tavaly volt először, nagy havazóban, esőernyőkkel. Idén most már halvány napsütéssel jóval kellemesebb volt. Az az öröm, hogy ilyen nagyon sokan voltunk és az eledelszentelés, a szentelmény (mert gondolom, lehet ennek is nevezni) megmozgatja az emberek szívét. A kosárkába húsvéti tojás, kolbász, sült, kalács, legfontosabbként pedig kenyér és bor került.”
Hajdu Laura is azért jött ki a térre, hogy reggelire húsvéti szentelt eledelt egyenek és mert jó esik az emberekkel együtt ünnepelni, ismerősökkel találkozni, áldott húsvéti ünnepeket kívánni. A kosárkába piros tojás, beijgli, bárányhús, kicsi meggypálinka és almalé került.
Nemcsak a városból, hanem a környező falvakból is érkeztek közösen ünnepelni húsvétvasárnap. Egy csángó népviseletbe öltözött férficsoport Illyefalváról érkezett. A 79 éves Molnár István bácsi, elmondta, hogy Gyimesközéplakon született, 57 éve nős, egy férjezett lánya van, aki a fiával épp már elment a térről. Németországban élnek pillanatnyilag, ők ketten pedig itthon a mamával. A 68 éves Gábor Tibor is Gyimesközéplokon született. Ő is fontosnak tartotta az eseményen részt venni. „47 éve lakunk Illyefalván. Két férfinak vagyok az édesapja, van három unokánk. Eljöttünk kenyérszentelésre ide a városba, mert így tartsa nekünk a csángó hitvallásunk. Itt van velem az unokám, Gábor Norbert is, aki 11 éves. Csíkszeredában is voltunk, de ahogyan itten megkezdődött, ide jövünk. Pünkösd napja és az ételszentelés kiváló ünnep nekünk. Mi került a kosárba? Bárányhús, piros tojás, kenyér és a kosár tetejére díszíteni kis virág.”
A kereszténység az öröm vallása
Vajna Csilla, a Székely Polgári Egyesület alelnöke és a Magyar Erdélyért Egyesület titkára így foglalja össze az ünnep lényegét: „A mai napon az öröm érzésén keresztül közelítünk a krisztusi hithez, a krisztusi lelkülethez. A kereszténység az öröm vallása. Az öröm utáni vágyunk Isten adta vágyunk. Megváltónk azt szeretné, ha minden jóban részünk lenne, hogy bőségben legyünk. A magyar nyelvterületen különböző ételeknek különböző jelképek szolgálnak. A bárány az Krisztus-szimbólum, a kalács az Ő teste, a bor a megváltó vérét idézi, a tojás a feltámadáshoz kapcsol. Ne felejtsük el, Jézus is nyilvános működését lakodalomban kezdte. Szeretett ünnepelni. Mi is az ünnep öröme kapcsán gyűltünk össze ételt szentelni. És ennek a gondolatmenetnek a lényege, hogy az öröm átérzése az emberi élet minden mozzanatában megszentelhető. Azért tudunk örülni minden földi jónak, mert tudjuk, hogy van égi jó. És azért vagyunk képesek a mindennapjaink nagypéntekjeit átélni, mert tudjuk, hogy mi történt húsvét vasárnapján: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!”
Szőcs Mónika a férjével tavaly is részt vett az ünnepségen. Így emlékszik vissza: „A tavaly is szél fújt, havas eső, hideg volt, de semmi sem tántorított el az érzéstől, hogy együtt lehessünk. Nagyon felemelő érzés volt együtt lenni, együtt megélni az Úr Jézus Krisztus feltámadását. Köszönjük a szervezőknek, hogy ebben az évben is újra megszervezték ezt a gyönyörű eseményt, ami nem szabadna elvesszen. Örök kellene maradjon a mi életünkben, mert ez az összetartozás, az együtt érzés, a szeretet és a hovatartozás: érezzük, hogy vagyunk, együtt vagyunk és együtt örvendünk. És persze a megszentelt étel elfogyasztása az otthon melegében, az felülmúlhatatlan. Még mindig bennünk él az érzés, amikor hazaérünk. Szeretettel kívánom mindenkinek, hogy élje át ezt az érzést, örüljön minden évben és legyünk együtt.”
A sepsiszentgyörgyi főtéri eledelszentelés a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »