A XIX. századi családi élettel kapcsolatban mindmáig számos sztereotípia, tévhit él a köztudatban. Nosztalgiával gondolunk vissza a viktoriánus korszak többgenerációs, sokgyermekes, kifelé erőt, tiszteletreméltóságot és stabilitást sugárzó polgári famíliáira, amelyeket az élet viharait elhárító, kenyérkereső férjek és az otthon melegéről gondoskodó feleségek tartottak össze.
Ezzel a képpel összeférhetetlen a házasságok zátonyra futása, a házasságtörés, a különválás és a vadházasság jelensége: a házasélet eme „deviáns” viselkedésformáit még a történészek is hajlamosak a korabeli munkásosztálybeli párokhoz társítani. A magyar főváros budai oldalán élő dr. Vörös Richárd esete azonban megmutathatja, hogy a vadházasság annak idején korántsem kizárólag a szociálisan elesett, a kortársak által morálisan alsóbbrendűnek ítélt társadalmi rétegek „privilégiuma” volt.
Frigy előnyökkel
Vörös Richárd házassága, amelyet 1874-ben kötött Popovics Máriával, egy volt a korszak számtalan hasonló, nem feltétlenül a kölcsönös vonzalmon alapuló, de a felek számára egyaránt előnyökkel kecsegtető házassága között.
A férfit mind nemesi származása, mind műveltsége és frissen szerzett orvosi diplomája vonzó partnerré tette. A mennyasszony, Popovics Mária ortodox, szerb kereskedő családban született, s a vízivárosi Fő utca 14. szám alatt fekvő ház egyik tulajdonosaként megfelelő választás lehetett a Győrből származó és a fővárosban megtelepedő, kezdő orvos számára.
Habár a házaspárnak évek múltán sem született gyermeke, a frigy működőképesnek tűnt. Az 1878 végén, Rupp Zsigmond budai közjegyző előtt kelt, német nyelven íródott közös végrendeletben a házastársak minden létező, szerzett és öröklött vagyonuk tekintetében egymást tették meg örökösükké.
A végintézkedés majdnem egy évtizedig érvényben maradt – egészen addig, ameddig 1888. január 17-én Popovics Mária a vízivárosi közjegyző elé járulva ki nem jelentette, miszerint „azon okok, amelyek arra indítottak, hogy […] férjemet, Dr. Vörös Richard urat általános örökösömmé tegyem, ma már nem állnak fenn, illetőleg akkori rendelkezésem mostani akaratomnak többé meg nem felel, ezért én, alulírott Vörös, született Popovits Mária a kérdéses végrendeletet érett megfontolás után, teljes terjedelmében visszavonom”. Mi történhetett időközben, amely a feleséget erre a drasztikus lépésre késztette?
Számos izgalmas írással találkozhatsz még a Múlt-kor magazin tavaszi számában!
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
