A Szentatya március 26-án, nagyböjt ötödik vasárnapján arra kérte a Szent Péter téren az Úrangyalát vele együtt imádkozó mintegy 35 ezer hívőt, hogy olvassák el újra a vasárnapi evangéliumot, és hallják meg, hogy Jézus nekik is azt kiáltja, hogy keljenek életre.
Ferenc pápa vasárnapi beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, nagyböjt ötödik vasárnapján az evangélium Lázár feltámasztásáról szól (vö. Jn 11,1–45). Ez Jézus utolsó csodája húsvét előtt: barátjának, Lázárnak a feltámasztása. Lázár Jézus jó barátja volt. Jézus tudja, hogy Lázár meg fog halni, ezért útnak indul. De négy nappal a temetés után érkezik, amikor már minden remény elveszett. Jézus jelenléte azonban némi bizalmat ébreszt Lázár nővéreinek, Mártának és Máriának a szívében (vö. Jn 11,22.27). Bár tele vannak fájdalommal, mégis belekapaszkodnak ebbe a kis reménysugárba. Jézus biztatja őket, hogy higgyenek, és kéri, hogy nyissák ki a sírt. Aztán imádkozik az Atyához, és odakiáltja Lázárnak: „Jöjj ki!” (Jn 11,43). Lázár pedig életre kel, és kimegy. Ez a csoda, ilyen egyszerű.
Az üzenet világos: Jézus életet ad akkor is, amikor úgy tűnik, már nincs remény. Előfordul, hogy időnként reménytelennek érezzük magunkat – mindannyiunkkal megtörtént már –, vagy olyan emberekkel találkozunk, akik már feladták a reményt, megkeseredtek, mert fájdalmas dolgokon mentek keresztül, és sebzett szívük nem tud már remélni. Egy fájdalmas veszteség, egy betegség, egy keserű csalódás, egy elszenvedett sérelem vagy megcsalás, egy elkövetett súlyos hiba miatt… már nem remélnek többé. Néha azt halljuk valakitől: „Nincs mit tenni!”, és bezárja az ajtót minden remény előtt. Ilyenkor az élet olyan, mint a lezárt sírhely: minden sötét, csak bánat és kétségbeesés vesz körül bennünket. A mai csoda azt üzeni nekünk, hogy ez nem így van, nem ez a vég, az ilyen pillanatokban nem vagyunk egyedül, ellenkezőleg, Jézus épp ezekben a pillanatokban jön a lehető legközelebb, hogy visszaadja életünket.
Jézus sír. Az evangélium azt mondja, hogy Jézus sírt Lázár sírja előtt. És ma Jézus együtt sír velünk is, ahogyan Lázárért sírt. Az evangélium kétszer is leírja, hogy Jézus megindult (vö. Jn 11,33.38), és hangsúlyozza, hogy könnyekre fakadt (vö. Jn 11,35). Ugyanakkor Jézus arra hív, hogy ne szűnjünk meg hinni és remélni, ne hagyjuk, hogy a könnyeinket elfojtó negatív érzések összetörjenek bennünket. Jézus odalép sírjainkhoz, és azt mondja nekünk, ahogyan egykor tette: „Vegyétek el a követ” (Jn 11,39). Az ilyen pillanatokban olyanok vagyunk, mintha kő lenne a szívünkön, és az egyetlen, aki képes eltávolítani, az Jézus, az ő szavával: „Vegyétek el a követ!”
Jézus nekünk is ezt mondja. Vegyétek el a követ: a fájdalmat, a hibákat, a kudarcokat is, ne temessétek magatokba, egy sötét, magányos, zárt szobába. Vegyétek el a követ: hozzatok elő mindent, ami belül van. [Mondhatná valaki:] „Ó, szégyellem magam miattuk!” Hozzátok elő bizalommal, mondja az Úr, én nem botránkozom meg, hozzátok elém félelem nélkül, mert én veletek vagyok, szeretlek benneteket, és azt kívánom, hogy újra éljetek. És amit Lázárnak kiáltott, azt mindannyiunknak megismétli: Jöjj ki! Kelj fel, folytasd utadat, nyerd vissza bizalmadat! Hányszor voltunk már ilyen helyzetben: amikor nem volt erőnk felállni. Jézus viszont azt mondja nekünk: „Menj, menj tovább! Én veled vagyok!” Fogom a kezed – mondja Jézus –, mint amikor kisgyermekként tanultad az első lépéseket!
Kedves testvérem, vedd le a kötéseket, melyek fogva tartanak (vö. Jn 11,45); kérlek, ne engedj a lehangoló pesszimizmusnak, ne engedj az elszigetelő rettegésnek, ne engedj a rossz tapasztalatok miatti csüggedésnek, ne engedj a megbénító félelemnek! Jézus azt mondja: „Azt akarom, hogy szabad légy, azt akarom, hogy élj, nem hagylak el, veled vagyok! Teljes sötétben érzed magad, de én veled vagyok! Ne engedd, hogy a fájdalom rabjává tegyen, ne engedd, hogy a remény lángja kialudjon benned! Testvérem, térj vissza az életbe!” – „De hogyan tegyem?” – „Fogd meg a kezem!” Ő kézen fog bennünket! Engedd, hogy ő kihúzzon: ő képes rá! Ő ki tud húzni az ilyen rossz időszakokban, melyek mindannyiunkat elérnek.
Kedves testvéreim, érdemes elolvasni János evangéliumának tizenegyedik fejezetéből ezt a szakaszt! Ez az élet himnusza! Húsvét közeledtével ezt a himnuszt éneklik nekünk! Talán mi is hordozunk a szívünkben mostanában valamilyen terhet vagy fájdalmat, ami nyomaszt bennünket; valami rosszat, valami régi bűnt, amit nem tudunk kivetni magunkból, valami ifjúkori hibát…, sosem lehet tudni… Ezeknek a rossz dolgoknak ki kell jönniük. És Jézus azt mondja: „Jöjj ki!” Itt az ideje, hogy eltávolítsuk a követ, hogy kilépjünk, hogy találkozzunk Jézussal, aki közel van hozzánk. Meg tudjuk-e nyitni előtte szívünket? Rá tudjuk-e bízni gondjainkat? Meg tudjuk-e tenni? Ki tudjuk-e nyitni gondjaink sírját, képesek vagyunk-e rá? Át tudunk-e nézni a küszöbön, az ő fénye felé, vagy félünk tőle? És Isten szeretetének kis tükreiként képesek vagyunk-e életadó szavakkal és tettekkel megvilágítani környezetünket, amelyben élünk? Tanúságot teszünk-e Jézus reményéről és öröméről? Mi, bűnösök, mindannyian? És szeretnék egy szót szólni a gyóntatókhoz is: kedves testvéreim, ne felejtsétek el, hogy ti is bűnösök vagytok, és nem azért vagytok a gyóntatószékben, hogy kínozzátok a gyónókat, hanem hogy megbocsássatok, mindent megbocsássatok, ahogy az Úr is mindent megbocsát.
Mária, a remény anyja, újítsa meg bennünk annak örömét, hogy nem vagyunk egyedül, és azt a felhívást, hogy fényt vigyünk a minket körülvevő sötétségbe!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén megújítottuk felajánlásunkat Mária Szeplőtelen Szívének, abban a bizonyosságban, hogy csak a szívek megtérése nyithatja meg a békéhez vezető utat. Továbbra is imádkozunk a sokat szenvedő ukrán népért!
Maradjunk közel a törökországi és szíriai földrengés áldozataihoz is! Nekik szervezzük azt a különleges adománygyűjtést, amely ma zajlik Olaszország minden plébániáján. Imádkozunk Mississippi állam lakosságáért is, melyet pusztító tornádó sújtott!
Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és számos országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a madridiakat, a pamplonaiakat, a mexikóiakat; továbbá a peruiakat. Imádkozzunk a perui megbékélésért és békéért! Imádkoznunk kell Peruért, mely nagyon sokat szenved.
Köszöntöm Zollino, Rieti, Azzano Mella, Capriano del Colle, Bellizzi, Crotone és Castelnovo Monti híveit, akik az UNITALSI szervezésében érkeztek. Üdvölöm a paviai, melendugnói, cavaioni, segai, settignanói és pratói bérmálkozókat; Ganzanigo, Acilia és Longi fiataljait; valamint a Márchei Kereszt Barátai Egyesületet.
Külön is üdvözlöm a százéves fennállását ünneplő Olasz Légierő küldöttségét. Isten éltessen benneteket eme évforduló alkalmából, és arra bátorítalak benneteket, hogy mindig az igazságosság és a béke építésén fáradozzatok.
Mindannyiatokért imádkozom, és ti is imádkozzatok értem! Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
