Tákolmány az alkotmány? Mészáros Richárd2023. 03. 23., cs – 20:10
Szlovákiában 1992. szeptember 1-jén fogadták el az ország első alkotmányát, amely a következő év első napjától az önálló állam kikiáltásával lépett hatályba. A szakirodalom szerint az alaptörvény minden demokratikus ország jogforrásának a csúcsán helyezkedik el, s a jogállamiság legfontosabb pillére. Nálunk sokkal kedvezőtlenebb a kép, hiszen több mint három évtized során huszonegyszer módosították alkotmányunkat, ami azt igazolja, hogy a jogalkotók valóságos rohammunkát végeztek.
Hosszasan lehetne sorolni, mennyi belpolitikai feszültséget okoztak alkotmányunk hiányzó vagy meglehetősen homályos rendelkezései. Kirívó példaként hadd emlékeztessünk arra, hogy a szlovákiai magyarok és más hazai etnikai kisebbségiek máig kifogásolják, hogy az alaptörvény bevezetője valójában nem tartja őket államalkotónak, csupán a többségi nemzethez tartozókat. Elsősorban az egykor befolyásos kormánypártként tevékenykedő MKP, majd pedig a Híd vezetőinek erőfeszítései ellenére máig nem sikerült orvosolni ezt a nyilvánvaló megkülönböztetést.
Mostanság is többször szembesülnek a politikusok az alaptörvény hibáival. Robert Fico emiatt kétszer került ebbe a helyzetbe. A Smer elnöke ugyan az államfőt vádolta azzal, hogy meghiúsította az előre hozott választás kiírását szorgalmazó kezdeményezésüket, holott Zuzana Čaputová csupán normakontrollt kért. Aztán bebizonyosodott, hogy nem alaptalanul. Ugyanis a kassai székhelyű taláros testület kioktatta a pártelnököt, hogy a javasolt kérdéseik közül három alkotmányellenes. Mivel az alaptörvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz, csak a parlamenti képviselők dönthetnek – éspedig minősített többséggel, vagyis legalább kilencven támogató szavazattal – négyesztendős megbízatási idejük lerövidítéséről. Ami végül hosszas vajúdást és sokféle gáncsoskodást követően megtörtént. Mégsem enyhült a társadalmi feszültség, hiszen a kisebbségbe szorult, majd pedig tavaly decemberben megbuktatott Heger-kormány valószínűleg idén őszig hivatalban marad, mert az alkotmányunk nem rendelkezik arról, hogy az eredményes parlamenti bizalmatlansági indítványt követően mi lehet az új választás kiírásának végső határideje. A legtöbb demokratikus országban ilyenkor általában az a szokásjog érvényesül, hogy az államfő ideiglenes ügyvezető kormányt nevez ki, amely elvezeti hazáját az új parlamenti voksolásig. Nálunk ezt a civilizált megoldást sem tisztelik, az elnök asszony pedig nem akart vagy nem mert lépni. Az ellenzékiek szerint egyesült államokbeli sugallatnak engedelmeskedett, a tárgyilagos elemzők többsége viszont úgy véli: a jelenleginél is nagyobb belpolitikai káosztól tartott. Így aztán a levitézlett politikusok még maradhatnak, miközben saját jövőjüket féltve helyezkednek, minél jobb pozíciót keresnek. Ezzel törődnek, és nem a polgárok egyre súlyosabb megélhetési gondjaival.
Nem segíti az alkotmányunk annak a vitának az eldöntését sem, vajon a korlátozott jogkörrel rendelkező kormány önállóan dönthet-e a MiG–29-es vadászgépek átadásáról Ukrajnának. Az ügyvezető védelmi miniszter szerint kétoldalú nemzetközi szerződés alapján és az államfő beleegyezésével törvényesen döntöttek. A legtöbb alkotmányjogász azonban úgy gondolja, hogy ehhez parlamenti jóváhagyás szükségeltetik. Fico máris feljelentette a főügyésznél Hegert és Naďot, hivatali hatalommal való visszaélés alapos gyanúja miatt. A NATO főparancsnoka, valamint az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője viszont üdvözölte a szlovák kormánynak az ukránok katonai erejét növelő határozatát.
A szeptember végi választás után hatalomra kerülő kormányra sokrétű feladatok hárulnak a válságokban gyötrődő ország fokozatos talpra állítása érdekében, amihez az újjáalakult parlament többek között azzal járulhat hozzá, hogy az alkotmányunk a megalapozott módosítások révén már nem növeli tovább a jelenlegi káoszt, hanem minden sarkalatos ügyben jogtiszta megoldást nyújt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
