Gyakran szoktunk hivatkozni a Monty Python című sorozatra, mondván az, ami a mozivásznon jelent meg egykor, mára valósággá vált. Ismeretes, ez egy brit filmsorozat volt a 70-es években, amely szürreális elemekkel, szatirikus hangulatot teremtve mutatta be a társadalmi folyamatokat. Csakhogy a valóság szinte meghaladta, manapság a film koncepciója kifejezetten bátortalan. S ez sokat elmond a nyugati világról.
Böngészve a világhálót, napi szinten találhatunk olyan jelenségeket, melyek teljes mértékben nélkülözik a logika legalapvetőbb kritériumait, mindezt egy totalitárius ideológia szolgálatában, ez pedig a szélsőséges liberalizmus.
Most például azt "vizsgálja" a norvég kormány, a fehér festék vajon rasszista-e
– A Norvég Kutatási Tanács több mint 1,2 millió dollárt költ egy olyan projektre, amelynek célja annak feltárása, hogy az ország hogyan járult hozzá a „fehérség” globális elterjedéséhez a gyarmatosítás és a festés révén. A „Hogyan tette Norvégia fehérebbé a világot (NorWhite)” című kutatási projekt, amelynek a Bergeni Egyetem ad otthont, a „fehérséget” „napjaink egyik legfontosabb társadalmi és politikai problémájaként” írja le. „Az akadémiai körökön belül és kívül világszerte a lázadás és a megbánás akciói igyekeznek megbirkózni rasszista múltunkkal. A művészet- és építészettörténeten belül a fehérség tanulmányozásának kulcsfontosságú munkáiban a fehérséget a kiváltság kulturális és vizuális struktúráiként értelmezik” – nyitja a projektet, amelyet Ingrid Halland docens vezet. Honlapja a kormány 12 millió koronás finanszírozási támogatásával büszkélkedik – írja a Harcunk.info.
A projekt honlapja szerint a cél „a fehérség politikájának egy sajátosan eltérő csataterével foglalkozni a művészetben és az építészetben”. A kutatók szerint a fehérségnek két oldala van: a rendszerszintű rasszizmus és annak „materializálódása” a társadalomban esztétikaként. „A projekt alapját két alapvető premissza képezi: a fehérség nem csupán kulturális és társadalmi állapot, amely a bőrszínhez, a kiváltságokhoz és a szisztematikus kirekesztéshez kötődik, hanem mindenhol materializálódik körülöttünk. Másodszor, nem lehet megérteni ezt a materializálódást anélkül, hogy ne értenénk meg magának a színnek a társadalmi, technológiai és esztétikai feltételeit” – olvasható a projektben.
„Bár Norvégia nem hagyományos gyarmati hatalom, ez a projekt megmutatja, hogy az ország globálisan vezető szerepet játszott a fehér mint felsőbbrendű szín meghonosításában” – folytatódik a tájékoztató, anélkül, hogy megmagyarázná, mi lehet egy „nem hagyományos gyarmati hatalom”. Az államilag finanszírozott projekt a továbbiakban leírja, hogy a norvég vegyészek 1916-ban forradalmasították a fehér festéket, és kifejlesztettek egy olyan formát, amely sokkal jobb fedőképességgel rendelkezik, mint amit korábban használtak. Így országszerte számos nevezetes épületet fényes fehérre festettek.
A nemzet tudósainak eredményei azonban nem feltétlenül pozitívak Halland és a többi kutató számára.
„A NorWhite a történelmi, kritikai, esztétikai és művészeti módszerek, valamint a nyilvánosság bevonásával és tájékoztatásával való összefonódásával egy összetett és kihívásokkal teli történetet tár fel arról, hogy egy helyi norvég innovációnak hogyan lettek bolygóméretű következményei” – folytatták. A továbbiakban egyértelmű célt fogalmaztak meg: kideríteni, hogyan „tette Norvégia fehérebbé a világot”. „A NorWhite általános célja, hogy kritikusan és vizuálisan vizsgálja a norvég technológia- és innovációs történelem egy összetett és feltáratlan részének kulturális és esztétikai előfeltételeit, amely – ahogyan a projekt állítja – fehérebbé tette a világot”. Figyelemre méltó, hogy a projektet a Titania AS és a Kronos Titan szponzorálja – az a két vállalat, amelynek a nevéhez fűződik e fényes, titánfehér szín előállítása és népszerűsítése.
A végső cél a lét és nemlét határvonalának eltörlése
Nevezhetnénk a fentieket egyszerűen nevetségesnek, azonban mégsem állhatunk így hozzá, ugyanis nem egy-két elszigetelt csoport sajátja ez az egész, hanem már évek, évtizedek óta a politikai elit célkitűzése ezen ideológiák megvalósítása.
Ezek áramlatok kiszolgálói akár tudatában vannak, akár nem, egy sokkal mélyebb és sötétebb, az aktuálpolitikán túli víziókat szolgálnak ki. Még élesebben fogalmazva: a liberalizmus tulajdonképpen és esszenciálisan véve a sátánizmus politikai képlete. A sátán a tagadás ősatyja, és ha végigvesszük eszmetörténetileg – főként – az 1789-es "francia forradalom" megállóhelyeit, azt látjuk, folyamatosan (kisebb-nagyobb kerülőkkel akár) egy cél felé haladnak. Ennek a romboló törekvésnek megvoltak, megvannak a maga ideológiái, mint liberalizmus és bolsevizmus, és ami fontos, azok különböző történelmi korokban jelentkező válfajai. Ezek látszólag egymásnak legádázabb politikai ellenfelei lehettek, de ez csak a felszín. A liberalizmus magát az "ént" abszolutizálja, a bolsevizmus ezzel szemben totálisan kollektivista volt, ahol az egyénnek nem volt semmilyen értéke. Valójában ez a két fő irányzat a szélsőségesség csúcsai, mert mindkettő aláássa és tönkreteszi a társadalom lelki és szellemi állapotát.
Az, hogy napjainkban más jelképek és címkék alatt jelentkeznek, belső tartalmát illetően vajmi keveset jelent, úgy hívjuk, hogy gender, woke, és ezt keretezi az ún. "Great Reset", amely egy marxista kapitalizmus. Történelmi és jelenkori dimenzióban is a fehér civilizáció két fő ellensége a bolsevisztikus ideológia, illetőleg a globális kapitalizmus. Megöli a szellemet, mely alkotóerejét képezte a fehér embernek.
Először le kellett rombolni az Istenben való hitet, majd felszámolni a nemzeti érzést, majd kikezdeni és lerombolni a nemi identitást, és a végső cél a lét és nemlét határának eltörlése. Ez volna a végső stádium, ha úgy tetszik, keresztény nézőpontból való közelítéssel Isten művének végső lerombolása.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
