Köztudott, a budapesti Lánchíd megálmodója Széchenyi István volt. Az évekig tartó vitákat, előkészületeket követően 1840-ben verték le az első cölöpöket, és 1849 januárjában áthaladt a hídon az első lovaskocsi is, noha még korántsem készült el teljesen.
Amikor a szabadságharc idején Pest-Buda a császáriak kezére került, az osztrák helyőrség főparancsnoka, Heinrich Hentzi (1785–1849) vezérőrnagy nyíltan beszélt arról, ha a honvéd sereg megostromolná a magyar fővárost, ő a budai oldalról ágyúval lövetné Pestet, és felrobbantaná a még teljesen el sem készült Lánchidat; jóllehet Görgeinek a megadást és a békés elvonulást felajánló levelére írt válaszában leszögezte: bár a világ nyolcadik csodájának tartja a Duna felett átvezető létesítményt, bármikor kész azt megsemmisíteni. Görgei erre visszaüzente:
Budának bevétele után az összes várőrség kardra fog hányatni! S én még az Ön családja jövőjéről sem fognék jót állhatni, Ön Buda úgynevezett várának parancsnoka, de Ön egyszersmind atya és született magyar (Hentzi Debrecenben született – L. T. megjegyzése), gondolja meg, mit tesz!”
A császári tábornok azonban hajthatatlan maradt, kiadta a parancsot Pest ágyúzására, és egyik beosztottját, Alois Alnoch von Edelstadt (1799–1849) ezredest utasította, hogy robbantsa fel, vagy legalább tegye használhatatlanná a hidat.
A korabeli leírások alapján nem lehet egészen pontosan rekonstruálni a történteket. Clark Ádám (1814–1866), a híd építésének munkálatait irányító mérnök értesülve az osztrákok tervéről, megnyittatta azokat a zsilipeket, amelyek összekötötték a híd lánckamráit a Dunával, emiatt a betóduló víz lehetetlenné tette, hogy ott hajtsák végre a robbantást. De biztos, ami biztos, a szivattyúkat is szétverette, így a vizet nem tudták elvezetni a zsilipkamrákból. Erre a főparancsnok utasította katonáit, hogy a hídtestre helyezzenek puskaporos hordókat a budai hídfőnél.
Más források szerint Hentzi nem akarta teljesen felrobbantani a hidat. Az odakészített pótgerendákat és köveket egy hajóra rakatta, hogy azok ne legyenek kéznél, leúsztatta a soroksári Duna-ághoz, ahol elsüllyesztették őket.
Alnoch ezredes utasítására egy „V” metszetű csatornát alakítottak ki a hídtesten és abba szórták a puskaport, amelyet aztán a végén meg akartak gyújtani, hogy a távolabb elhelyezett puskaporos hordókat felrobbanthassák. A csatorna úgy volt deszkadarabokból összerakva, hogy szükség esetén a deszka egyszerű félretolásával meg lehessen szakítani a tüzet.
1849. május 21-én a honvédseregek már Budavár falait ostromolták, ezért Alnoch utasította egyik tüzérét, hogy gyújtsa meg a csatornába előkészített puskaport.
Hosszú percek teltek el, de nem következett be a robbanás, ezért személyesen rohant a helyszínre, hogy cselekedjen. Állítólag egy magyar honvéd is a nyomába eredt, de őt lelőtte. Mások szerint a szerencsétlen tüzért lőtte agyon, aki nem hajtotta végre a parancsot.
Ezután égő szivarját a puskaporba dobta. A puskaporos hordók, amelyekben valószínűleg kövek is voltak nagy durranással felrobbantak, de komolyabb kárt a tartó gerendákban nem okoztak. A nagy légnyomás azonban az egyik kőfaragót a vámház falához csapta, aki azonnal szörnyet halt. Alnoch ezredes a felismerhetetlenségig összeégett, ráadásul sok kő is ráesett. Egy korabeli beszámoló szerint csak a bal keze maradt meg, amelyen a fehér katonatiszti kesztyűje megpörkölődött.
A honvédség Buda bevételét követően ismét üzemképessé tette a hidat, sőt a búvárok az elsüllyesztett dereglyét, rajta a híd pótgerendáival is kiemelték.
Alnoch ezredest és a budavári ostromnál elesett 111 osztrák katonát a császáriak a budai katonai temetőben temették el. A katonatiszt özvegyét és gyermekeit Ferenc József 1856-ban bárói rangra emelte.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/10. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
