Március 8-án, szerdán Tőketerebesen ünnepélyes keretek között megnyitották az Andrássy emlékévet, mivel – 200 éve – 1823. március 3-án Oláhpatakán (Gömör) született id. gróf Andrássy Gyula, magyar miniszterelnök és osztrák-magyar külügyminiszter.
A tervezett program forgatókönyvét az élet azonban átírta. A magyarországi vendégek autóbaleset miatt késve érkezhettek csak meg.
Harangzúgás köszöntötte az egybegyűlteket, majd a mise előtt a Szűz Mária Jelenése római katolikus templomban Boris Bilčák, a Kassai Önkormányzati Kerület (KÖK) hivatalának igazgatója és Marek Čižmár, Tőketerebes polgármestere tartott beszédet. Az igazgató méltatta Andrássyt, aki beírta nevét az európai történelembe. Több tárcának az élén is állt. Sokat utazott. Így sok kultúrát ismert meg, mint az utazók általában, s ilyen tapasztalattal felvértezve toleránsabban szemlélte a világot másoknál. A Magyar-Osztrák Monarchia többnemzetiségű állam volt, ezt a látásmódot otthon is gyümölcsöztetni tudta. A polgármester üdvözölte a vendégeket és leszögezte, Andrássy nyomot hagyott maga után a régióban is, hiszen egy időben Zemplén vármegye élén állt és gyakorta visszatért a településre.
Következett a mise, melyet Marek Pristaš celebrált görögkatolikus paptársaival együtt. Rajta részt vett a református és evangélikus lelkész is. A plébános megnyugvással emlékeztetett, jó ha templomban kezdődik a rendezvény, mert a család hívő volt, imádkozott, s bekapcsolódott a helyi egyházi életbe. A második ok, hogy minden tevékenységünket Istennel kell kezdenünk. Az Ő áldására szükségünk van a mai napon is. A harmadik ok, cselekedeteinket, imáinkat nem másoknak kell mutogatnunk, hanem szívünkben hordoznunk, miközben tudatosítanunk kell, porból vétettünk és azzá is leszünk. Ami viszont furcsa volt, hogy a plébános ezt a misét egy helyi családnak ajánlotta föl.
Megvárva a vendégeket, a menet elindult a neogótikus mauzóleumhoz a 62 hektáros parkon keresztül, ahol sor került a koszorúzásra. Gr. Szapáry György, Magyarország egykori amerikai nagykövete lépett a mikrofonhoz, aki az emlékév fővédnöke. A tőketerebesi pazar kastély-múzeumban és a körülötte elterülő gyönyörű fákkal gazdagított parkban élt Andrássy Gyula és itt nyugszanak a hamvai a mauzóleumban – mondta a szónok. Köszönetét fejezte ki az ünnepség megszervezéséért a KÖK-nek, Terebes városának és múzeumának. Úgy, mint magyar állampolgár, de úgy is, mint a család leszármazottja. Ez is megfelelő bizonyíték arra, milyen erős emberi és baráti szálak kötik össze e két országot. Majd ismertette a gróf életútját.
Párizsi emigrációjából végül csak 1857-ben térhetett haza. A lehetőségekkel számolva Deák Ferenc mellett a Habsburg-házzal köthető kiegyezés legtekintélyesebb híve lett, majd 1867-ben felelős miniszterelnök.
„1871-ben az őt egykor halálra ítélő Ferenc József császár és király felkérésére az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere lett. Jelentős mértékben járult hozzá a magyar gazdaság repülőrajtjához, és ez nagy fejlődést hozott a mai Szlovákia bányászata és ipara számára is. Tudta, hogy minden ország ereje, sikere a belső békén és a gazdaság fejlődésén múlik. Az adott európai erőviszonyok és szándékok pontos felismerésével tudott együttműködni az európai hatalmakkal a béke megőrzése érdekében. Andrássy Gyula igazi államférfi volt.”
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhetünk. Igazán méltó az ünnephez, hogy éppen itt, Tőketerebesen kerül erre sor, mert a család nemcsak a nyarakat töltötte itt, hanem valószínűleg ezt a birtokot tekintette igazi otthonának. A gróf annyira szeretett itt lenni, hogy egyik nyáron ezt írta innen a feleségének: „nincs az az oskolás gyermek, aki úgy örülne a vacationak mint én itt. A gyermekek csak másod sorban, de azért ők is eléggé jól érzik magokat”. Szeretett lovagolni, sőt fontosabb döntései előtt nagyokat vágtázott, mert közben jobban tudott gondolkozni, mint az íróasztal mellett.
Amikor csak lehetett, elment a birtokaira, a jó gazda gondosságával fejlesztette azokat, sőt a környező településeket is. Tőketerebes sem volt kivétel. 1869-ben községi iskola alapítására adományozta, a korábban általa megvásárolt, régen zárdaként működő épületet. 1871-ben pedig Terebes és Homonna között vasútvonal épült, melynek első próbaútján a gróf is részt vett.
A gróf mintája volt az igazi államférfinak. Nemcsak országos szinten tudott tervezni és végrehajtani, de a helyi közösségekről is gondoskodott.
Fiatalemberként már Széchenyi is felfigyelt rá, ám végül Kossuth nyerte meg. A diplomáciában kiemelkedő teljesítményt nyújtott Londonban, Párizsban és Konstantinápolyban.
A 175 évvel ezelőtt kitört forradalom és szabadságharc után halálra ítélték, képletesen ki is végezték. A kiegyezés után Magyarország miniszterelnöke lett, majd ő helyezte a koronát a halálos ítéletét aláíró Ferenc József fejére. 1871-től a Monarchia közös külügyminisztere, kvázi miniszterelnöke volt.
Andrássy megfogalmazott jövőképe részben már a mi múltunk. Azt mondta: „Én nem nézhetek remény nélkül a jövendőbe, mert bízom nemzetem józanságában, bízom nemzetem erélyében és elveink igazságában.” Az általa vezetett ország közös történelmünk része, a mai Szlovákia és Magyarország minden állampolgára ezért büszke lehet rá. Munkássága közös kincsünk. A gróf ilyen módon is köti össze a szlovák és a magyar nemzetet.
Az ő reménysége jövőképünk alapja lehet. Magyarország érdeke, hogy ne csak határain belül, hanem a szomszédjában is ilyen nemzetek és közösségek virágozzanak. Magyarország kormánya ezt a meggyőződést képviseli a 21. században. „A nemzetek Európájában hiszünk, ahol nem a birodalmi érdekek, hanem az állami szuverenitás jelenti az igazodási pontot és a biztos alapot.”
A magyar kormány a nemzetek Európáját vallva arra törekszik, hogy a Kárpát-medencei magyarságot cselekvő, sőt gondoskodó közösségbe egyesítse. Ez méltó Andrássy Gyulához. „2010-től… azért dolgozunk a Kárpát-medencei magyarság helyi közösségeinek bevonásával, hogy nemzetünk minden tagja otthon érezhesse magát szülőföldjén, megerősödhessenek a helyi kötelékek. Csak erős közösségekre épülve jöhet létre az a józanság, erély és igazságosság, amiben a gróf is reménykedett.”
Idén a magyar kormány az emlékév keretében a szülőföldhöz való kulturális kötődést szeretné elmélyíteni, ezért támogatják ezeket a programokat. Potápi ígéretet tett, hogy a mauzóleum felújításában kormánya segítségét fogja kérni.
Beszédét Andrássy egy másik gondolatával zárta: „Meggyőződésem szerint Európa oly jövendőnek néz elébe, melyben a népek belbecsének több befolyása leend saját sorsukra, mint eddig lehetett.” Ennek okán azt kívánta, hogy a 200. évforduló adjon időt és alkalmat arra, hogy a szlovák és a magyar nemzet is – a gróf szellemiségét követve – „egyre több kapcsolódást találjon a jövő kihívásainak leküzdésére.”
Aznap délután nyílt meg az ANDRÁSSY 200 kiállítás a meghívott vendégek jelenlétében a tőketerebesi Múzeumban, vagyis az Andrássy-kastélyban.
A megnyitón rövid beszédet mondott Beáta Kereštanová, a múzeum igazgatója.
Odescalchi Márk, az Andrássy Kuratórium és a leszármazottak nevében szólalt föl. Röviden magyarul, majd bővebben angolul mondta el beszédét, mely ugyan magyarul és szlovákul is hozzáférhető volt, mégis zavaró volt, hogy az ünnepségen nem biztosították a szinkrontolmácsolást, így a közönség egy részét megfosztották attól, hogy értse is az elhangzottakat. A technika is rontott a helyzeten, mert vagy torzított, viszont ha azt mellőzték, semmit sem lehetett érteni.
Párizsban vette feleségül Kendeffy Katinka grófnőt. Elsőszülött fiúk, Tivadar a szónok dédapja volt.
A gróf nagyon kedvelte a tőketerebesi kastélyt, mely eredetileg édesanyja, Szapáry Etelka hozománya volt. Itt töltötte gyermekkorát – mondta Odescalchi – elfoglaltsága miatt másutt kellett élnie, de ez volt legkedvesebb otthona. Itt tartotta arab lovait, manézst létesített, angolparkot épített.
Külügyminiszterként levelezésének köszönhetően egész Európa megismerte Tőketerebes nevét, mert gyakran innen címezte leveleit. Felesége és gyermekei gyakorta tartózkodtak itt.
Habár vele kapcsolatosan kevés történelmi forrás maradt fenn, szerencsénkre Mary Elizabeth Stevens, társalkodónő, majd nevelőnő csaknem naponta írt levelet anyjának és nővérének. Ezt a hölgyet Andrássy elbűvölte. Az 1999-ben kiadott angliai levelek felbecsülhetetlen forrást jelentenek a tőketerebesi kastély életéről. Leírta, az a legkifinomultabb ízléssel van berendezve és minden kényelemmel el van látva. Az ebédet ezüstön szolgálják föl. A szobák elrendezéséről – a képtárról, könyvtárról és a családtagok szobáiról – is beszámolt.
A kastélyt apja halála után Tivadar örökölte. Művészetpártoló volt, mint apja, így meghívta Rippl-Rónai Józsefet, aki a kastélyt több alkotásán örökítette meg. Tivadar korai halála után öccsére szállt a kastély, aki szintén apja nyomdokaiban haladt.
Azzal fejezte be beszédét, hogy a kapcsolatok mindig fontosak. A családban később is folytatódott a közszolgálat hagyománya. Szapáry Etelka egyik rokona, Szapáry Erzsébet, az előadó nagyanyjának, Odescalchiné Andrássy Klárának volt a barátnője, aki Gyula gróf legkisebb unokája volt. Ők ketten 1939-ben a lengyelországi menekülteket segítették. Szapáry Erzsébet poszthumusz elnyerte az Erény és Testvériség érmét a lengyel elnöktől. Az ő nagyanyja pedig Owen O’Malley brit nagykövetnek segített 50.000 lengyel katona kimenekítésénél, hogy csatlakozhassanak a Szövetségesekhez.
Ezt a részt Júlia Burášová fuvolaművész játéka tette emlékezetessé, akit Tomáš Kuruc kísért zongorán. Nikola Radová, a tárlat egyik létrehozója mutatta azt be lényegre törően, mely úgy a laikusokhoz, de a szakmai közönséghez is szól.
Ezután megtekintettük a kiállítást, mely szeptember 30-ig látogatható. Az valóban szép. Sajnos a magyar feliratokat olyan személy készítette, aki nem tud magyarul. Ezért a kassai Magyar Főkonzulátus felajánlotta segítségét. A tárlat szlovák szövegét magyarul segítik megjelentetni egy füzetben, ami a magyar látogatók számára lesz hasznos. A múzeumnak meg bevétel. Az igazgatóasszony örömmel fogadta az ajánlatot. Reméljük, nemsokára rendbe teszik a feliratokat is. Nem azt kívánjuk olvasni, hogy „Károly – haladó appa”, hanem inkább azt, hogy felvilágosult atyja volt Gyulának. Az édesanya, „Etelka újkon menedzser”, inkább újkori… „Építészeti cikkek az Andrássy mauzóleumból” helyett, építészeti elemekről akarunk olvasni. A gróf jurátusi kardját Matolai Etelének ajándékozta. A fordító azt hitte, az illető keresztneve „Etelének”, így a szlovák szövegben így jelenik meg (Etelének Matulai)!
A tárlat egyes tárgyait a Magyar Nemzeti Múzeum (pl. a Szentkorona mását) és a Magyar Nemzeti Galéria, valamint pozsonyi múzeumok adták kölcsön ugyanúgy, mint magángyűjtők is.
A délutáni szürkületben a tőketerebesi kastély átriumában a gróf életének fontosabb csomópontjait mutatták be a helyi görögkatolikus fiatalok árnyjáték keretében, korabeli ruhákba öltözve. Elfogulatlanul, kellő empátiával és a tényeket tiszteletben tartva.
Fél órás műsorukat egy bemutató követte, melyet a Békéscsabai Munkácsy Múzeum készített a két intézmény barátságának emléket állító vizuális alkotásban. Arra is hangsúlyt fektettek, hogy Munkácsy Mihály barátja és udvari festője volt Andrássy Gyulának. A két múzeum 2001-ben írta alá az együttműködési szerződést. A kastély homlokzatára vetített képeken feltűntek a két város régi képeslapjai is. Az esti műsorokra 2-300 ember volt kíváncsi.
A rendezvényt többek között megtisztelte jelenlétével Balogh Csaba pozsonyi magyar nagykövet és Hetey Ágota kassai magyar főkonzul, Slavomír Partila, az Iskola-, Tudomány-, Kutatás- és Sportügyiminisztérium államtitkára, Virág Zsolt, miniszteri biztos, Dankó Dénes, Sátoraljaújhely polgármester-helyettese, Bácsmegi Károly, a békéscsabai múzeum igazgatója és Radovan Marcinčin, parlamenti képviselő.
Az igazgatónő végezetül közölte, júniusban tanácskozást tartanak a grófról, júliusban főnemesi bált rendeznek és bemutatják az arisztokrata tálalási szokásokat, októberben vadásznak, hiszen Andrássy Gyula szívesen hódolt ennek a kedvtelésnek.
(Balassa Zoltán)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
