Képes-e Székelyföld az önszerveződés útjára lépni, mi, itt élő magyarok tudunk-e, akarunk-e tenni, áldozni szülőföldünkért? Megvan-e még a belső iránytűnk, amely megmutatja a helyes utat? Tudunk úgy tisztelegni a hazáért életüket áldozó vértanúk előtt, hogy erőt, hitet merítsünk jövőnk építésére? – ilyen és hasonló gondolatok fogalmazódtak meg pénteken délelőtt a székely szabadság napjának sepsiszentgyörgyi ünnepségén.
Az immár hagyományos helyszínen, a Turul téren gyülekeztek a székely szabadság napja előtt tisztelgők, ünneplőben, székely és magyar zászlókkal. A Kónya Ádám Művelődési Ház férfidalárdájának tolmácsolásában felcsendült a Szózat, majd a szervező Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, Gazda Zoltán lépett mikrofonhoz.
„A székelységnek két saját ünnepe van, melyek gyakorlatilag nem is ünnepek, puszta vágyak, célok, sok és kemény kiállás, küzdelem majdani remélt eredményei: a székely szabadság napja minden év március 10-én és Székelyföld autonómiájának napja minden október utolsó vasárnapján” – mondotta, hozzáfűzve, hogy ezek a napok kezdenek a nemzeti kiállás ünnepeivé válni, egyre többen tartanak rendezvényeket az anyaországban, és szerte a Kárpát-medencében is. Ezt a napot meghatározza az autonómiatörekvéseink melletti kiállás, de a székely nemzeti összetartozás is – fogalmazott. Célja, hogy a román és európai hatalmasságok tudomására hozzuk: következetesen követeljük az autonómiát. Gazda Zoltán kiemelte, hogy az elmúlt évek igen jelentős anyaországi támogatásai után „kénytelenek vagyunk visszaállni az önszerveződés útjára, miként őseink tették sikerrel”. S bár sok előnyt és lehetőséget teremtett, hogy Magyarország „hihetetlen erővel felkarolta a Trianon által elcsatolt nemzetrészeket”, hátrányt is hozott, „nemzeti közösségünk elkényelmesedését”. Most, hogy a nagyon súlyos gazdasági válság következtében Magyarország pénzügyi forrásai is elapadtak, vajon ismét talpra tudunk-e állni? Vajon vissza tudjuk-e építeni a közösség összefogó erejét, hatékony és céltudatos lépni tudását, azt az elkötelezettséget, melyben elődeink terveztek, építkeztek és éltek? – sorjázta a kérdéseket.
Kitért az SZNT idei fontos célkitűzésére is: szorosabbra fűzni a kapcsolatot a román transzilvanista-autonomista mozgalommal, amely egyre jelentősebb erővé válik, majd képviselőjüknek, Sabin Ghermannak az alkalomra írt szavait tolmácsolta: „Tegyük egymás mellé kultúráinkat, ismerjük meg és becsüljük értékeinket, és meg fogunk győződni róla, hogy egyenértékűek. (…) Itt vagyunk együtt annyi éve, s megtanultuk, hogy a bună ziua egyenlő a jó napottal s a guten taggal. Megtanultuk, hogy együtt ünnepelünk, s ha tiszteljük a különbözőségeinket, újabb ezer évet nyerünk együtt”.
Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője
Benkő Erika, a magyarság jogaiért bíróságokon is eredménnyel kiálló Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője, a megemlékezés helyszínére is utalva a munkácsi várból eltávolított és várárokba dobott turulszobor sorsára emlékeztetett. Meglátása szerint Európában, de itt nálunk is, sokan szeretnék, ha a magyarság a munkácsi turul sorsára jutna, azaz várárokban végezné, de éppen ezért fontosak a mostanihoz hasonló napok, amikor megpróbálnunk erőt és reményt meríteni a múltból, hogy jövőt tervezhessünk. „Minden nemzedéknek az a feladata, hogy a saját útját kijelölje, s azon az úton határozottan végigmenjen. Ezeket a feladatokat a saját magunktól, a közösségünktől kapjuk” – hangsúlyozta, hozzátéve, a mai vajúdó világban úgy kell megtalálnunk a helyünket, hogy megőrizzük sértetlenül mindazt, ami számunkra fontos: a magyarságunkat, a nyelvünket. Másoktól várjuk a megoldást, pedig az bennünk van, mindannyiunkban. A törvényeket általában a valósághoz igazítják, nekünk azt kell elérni itt Székelyföldön, hogy a mi világunk olyan legyen, amihez majd oda lehet igazítani azt a rendszert, azt a keretet, amit mi akarunk, hogy a mi valóságunk legyen – fogalmazott. „Kövessük a belső iránytűnket, kövessük a helyes utat, s keressük mindig a módját annak, hogy mit tudunk mi magunk tenni Székelyföldért. Hogyan tudunk érte dolgozni, hiszen Székelyföld mi magunk vagyunk, azok az emberek akik itt élünk és hiszünk benne” – mondotta Benkő Erika. „Tisztelet a vértanúknak! A kiontott vérük kötelez bennünket. Úgy éljünk és úgy cselekedjünk, hogy legyünk méltók ehhez az örökséghez! Isten óvja nemzetünket! Isten óvja Székelyföldet!” – zárta beszédét.
A megemlékezés koszorúzással ért véget
Ferencz Csaba felolvasta a román kormánynak és parlamentnek, illetve tájékoztatásul Klaus Iohannis államelnöknek címzett kiáltványt, majd a székely szabadságért mondott erőt adó imát Takó István római katolikus plébános, majd a koszorúzás és himnuszaink eléneklése után a jelenlevők egy része buszokkal indult tovább Marosvásárhelyre, hogy részt vegyen a Székely Nemzeti Tanács ottani ünnepségén.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
