A helyi nyugdíjasklub tagjai a kultúrház presszójában tartotték évzáró tagsági gyűlésüket és a nőnapi megemlékezést. Krizsán Sarolta köszöntötte a 76 tagból álló klub tagjait, ismertette a gyűlés programját, majd a szervezet elnöke, Szenczi Júlia értékelte az elmúlt évi tevékenységüket.
Elsőként megemlékeztek az elmúlt évben elhunyt 5 tagjukról, ezt követően a pénztári beszámolón kívül összegezték az elmúlt év programjait (kirándulások, ünnepélyeken való részvétel), s mint kiderült, nagyon tartalmas és színes programokat töltöttek el együtt, valamint szó esett az idei év terveiről is. Nyáron Szentendrén és Gödöllőn járt a csapat, emellett a község programjainak, mások mellett a falunap és a sportnap, valamint a karácsonyi vásár lebonyolításából is aktívan kivették a részüket.
A beszámolót követően Szabó Vilmos, a klub alelnöke köszöntötte a nemzetközi nőnap alkalmából a megjelent női tagokat. Köszöntőjében elmondta: „A közeledő tavasz, az első virágok megjelenése teszi még szebbé ezt a márciusi napot, amelyen az emberiség szebbik – és mondjuk ki bátran, jobbik – felét, a férfiak életének megszépítőit, a nőket köszöntjük. A nőnap egyre inkább érzelmi tartalommal bővül. Az ünnep kifejezi mindazt, amit a férfiak a nőkkel szemben éreznek: szeretetet, megbecsülést, gyengédséget, szerelmet. Bár napjainkra kissé megkopott a fénye, ennek ellenére az egész világon ünneplik a nemzetközi nőnapot március 8-án. Nem utolsósorban azt is, hogy az elkötelezett és bátor nőknek köszönhetően ma sokkal szabadabb életet élhetünk, mint 150 évvel ezelőtt.
Évszázadok óta éneklik meg a költők mindkét nőt, nálam szebben fejezve ki mindazt, amit érzek, és szeretnék kimondani. Pedig tudom, hogy ki kell mondani, mert a nők szívéhez ka szavakon át visz az út. Fogadjátok jó szívvel e néhány jó szót, egy tábla csokoládét, és higgyétek el, hálásak vagyunk Nektek, még ha olykor úgy tűnik is, hogy megfeledkezünk rólatok.
Ezt követte az ünnepi ebéd, majd a kultúrműsor, amelyben fellépett a klub mellett működő Jázmin Éneklőcsoport, amelynek tagjai zömmel a legendás Karátsony Imre karnagy és zenepedagógus volt tanítványai. A kezdeti cél önmaguk szórakoztatása volt, mostanára fellépéseket is vállalnak a különféle rendezvényeken.
Várják maguk közé azokat a jó hangú nőket, férfiakat, akik szívesen lennének a csoport tagjai, ekképp biztosítva annak folyamatos utánpótlását is. Bátorkeszin ugyanis régi hagyománya van a kóruséneklésnek. Karátsony Imre tanár úr az 50-es években a faluban megalapította, majd a versenyeken is sikerre vitte az alsó- és felső tagozatos tanulókból álló iskolai kórust, melynek tagjai állandó résztvevői voltak a háromévente megrendezett galántai Kodály Napoknak. Majd egy felnőtt kórust is alapított, s korai haláláig vezényelte.
Lelovics Margit táncoktató beszédében elmondta: „ A szenior örömtánc olyan közösségi tánc, amelyet az idősödő szervezet sajátosságaihoz terveztek, egyszerűsített koreográfiával. Bárki bármikor kapcsolódhat a közösséghez, nincs szükség előzetes tánctudásra és partnerre sem, így a magány elkerülésére is kiváló gyógyír lehet.
A nemek arányától függetlenül mindig az éppen jelenlévők táncolnak együtt. Nem tánctanfolyam, hanem egy olyan táncklub, ahol egyedi koreográfiákat tanulnak és táncolnak a résztvevők. Az örömtánc klubok közössége az együttes élmény, a megértés, elfogadás, bizalom, a közös sors átélésével nyújt lelki támogatást, enyhíti a magányosság, a kiszolgáltatottság érzését.”
A remek hangulatú nőnapi évzáró taggyűlésen együtt énekelték a nyugdíjasok himnuszát a résztvevők.
(Miriák Ferenc /Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
