A kiegés alapvetően egy kamubetegség. Nem abban az értelemben, hogy ne lenne valós az érzés, de a magyarázat teljesen hamis.
Éber Márkot egyébként kedvelem, az alapvetően ballib Mérce kevés tényleg baloldali szerzőinek egyike. Nem mintha ő ne lenne progresszívista, de ő legalább nem a baloldalisága helyett progresszív. Azt persze nem mondanám, hogy egyetértek vele, mert leginkább többnyire nem, de mégis az olvasásra érdemes emberek listáján van nálam. S persze rendkívül hasznos ember politikailag: egy rakás ballib dogmát cáfolt az évek során.
Szóval a kiégés valójában a rendszer fel nem ismerése. A szegénységből kiemelkedetteket érinti. Szegénység alatt itt a valódi szegénységet értem, azaz nem a magyar életszínvonalat, mely valójában gazdag. Annak ellenére, hogy a közhiedelem szegénynek hallucinálja a magyar átlag szintjét, az világviszonylatban bizony gazdag.
Aki tényleg szegény ugyanis, az nem tud kiégni, mert nincs erre ideje. Ahogy ez volt az emberi történelem nagyobb részében is.
A kiegés tehát azt jelenti, a már nem szegény ember, aki azonban nem is gazdag annyira, hogy lehetősége legyen anyagilag önálló, független létezésre rádöbben arra, hogy amit kénytelen csinálni, annak semmi értelme a bér megkapásán kívül. Ez aztán elkezdi kezelni ezt felületi módszerekkel.
A tőkések is igyekeznek kezelést adni. Ennek jellemző formája a kamuképzések. Ezeken azt hazudják az alkalmazottaknak, hogy munkájuk fontos, sőt valamiféle magasabb értékrend része.
Kedvenc személyes élményem erről még 1997-ből. Kénytelen voltam elmenni pár hónapra éjjeliőrnek. Ennek követelménye volt a biztonsági őr képesítés. Szóval elvégeztem egy 3-hetes tanfolyamot, levizsgáztam belőle. S még ott is elő lett adva az a kamuzás, hogy a biztonsági őr az nem egy állás, nem egy foglalkozás, hanem “hivatás”, valamiféle nemes dolog, amire egyes emberek vágynak. Én elég sok biztonsági őrt ismerek, s egy sincs köztük, aki ne kényszerből lenne az.
Eleve a mai foglalkozások zöme alkalmatlan arra, hogy kielégülést lehessen találni benne, mert:
- egy rész eleve nem értékteremtő, csak profitteremtő,
- más rész meg értékteremtő ugyan, de az adott foglalkozás olyan apró eleme az adott tevékenységnek, hogy végzője nem is látja át az egészet.
A foglalkozások kis része ad eleve lehetőséget a foglalkozásbeli örömérzetre.
Éber helyesen jegyzi meg “A munkásprés nyomásának fokozódása miatti felháborodást, dühöt és tiltakozást a pozitív gondolkodásra hivatkozva némítják el. A munka és a megélhetés nehézségeinek felszínre kerülését az alkalmatlanság, a felelőtlenség és (jellem)gyengeség megérdemelt következményeként kárhoztatják.” – tényleg, talán ez a mindenféle “személyiségfejlesztő” tréningek leggusztustalanabb vonása, ez tényleg valódi áldozathibáztatás: a szar helyzetben lévő ember hibáztatása miért nem tetszik neki a szar helyzete.
Ennek demagógabb verziója a “fejlődj, legyél te is vállalkozó, építs céget, adj munkát sok embernek” álérv, mely kb. a “miért nem nyersz te is a lottón” érv verziója, csak az utóbbi képtelenségét mindenki könnyedén belátja: hiszen ha tényleg mindenki nyerne a lottón, akkor mindenki kb. 150 forint nyereményt érne el, aminek következménye az lenne, hogy senki se lottózna.
Én azt vallom: egyetlen gyógyszer a rendszer lényegének felismerése.
Immár kb. 30 éve semmi jóra nem számítok a rendszertől, nem keresek semmit a munkában, s eleve semmilyen pozitív várakozásom nincs egy munkahelyen se. Így kerülöm el a kiégést.
Hozzáteszem: liberális koromban se hittem ebben a liberális maszlagban. Akkor úgy gondolkodtam: ahogy minden korban volt, a polgári társadalomban is van elit és alattvaló, csak a polgári társadalomban az elit kiválasztásának módszere a profittermelési tehetség megléte, s ez így van jól. Most is így gondolom, persze a “s ez így van jól” rész nélkül.
Nem tartozik közvetlenül a témához, de Éber megint üt egyet cikkében a ballib dogmákon. Azt írja: “a centrumban végzett bérmunkáért két oknál fogva járhatnak magasabb munkabérek és kaphat időlegesen nagyobb fokú védelmet: mert a (fél)perifériákon végzett olcsó munka mindezt lehetővé teszi, kipótolja, s mert a munkabérrel ellentételezett formális termelőmunkát az olcsóvá vagy egyenesen ingyenessé tett informális és reproduktív munka alapozza meg“. Ez a szabványos ballib dogma szerint konteó, laposföld-hívőség (a 90-es években még kódolt zsidózás is volt), butaság, hiszen a liberális demokrácia és a jól működő piacgazdaság eredményezi csakis a jólétet, s ha mégse, akkor meg az az az oka, hogy az illető ország csak látszólag demokrácia, de a valóságban autoriter állam, a gazdasági csodát pedig megbotlatja a “korrupció” és az állam belevatkozása.
Igen, teljesen igaz, ugyanezt, legalábbis az első okot nevezik orbáni nyelven nyugat általi gyarmatosításnak.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
