Egy idehaza ismeretlen francia lap újságírójától jelent meg cikk a Magyar Nemzetben a francia sajtó sanyarú állapotáról. A szerző Pierre Cassen újságíró, a saját kormányával meglehetősen kritikus Riposte Laique publicistája, amely lap, cikkeit tekintve, a globális ideológiai kérdésekben leginkább azonos álláspontot képvisel, mint a Magyar Nemzet. Pierre Cassen neve már inkább ismerős a magyar kormánykörökben, egyik könyvét, A hogyan lett a baloldal az iszlám szajhája címűt a fideszes Századvég alapítványa jelentette meg Magyarországon 2020-ban.
A hazai kormánylapban megjelent cikk a magyar olvasók számára túlzó részletességgel ostorozza a franciaországi közállapotokat, különös tekintettel az újságírók helyzetére. Pierre Cassen a kelet-európai kommunista rezsimekkel, közülük is a 80-as évek Lengyelországával összehasonlítva hazáját, azt írja, hogy Franciaország olyan hely volt, ahol
„a tájékoztatás pluralizmusa a demokrácia múlhatatlan ismérvének tűnt”.
Ez azonban rettenetesen megváltozott.
Arról, hogy pontosan mit ért ez alatt, így folytatja:
„De mit látunk negyven év elmúltával Franciaországban? A vezető médiavállalatok – amelyeket egyesek fősodorbelinek neveznek – mind milliárdosok kezén vannak, a szerkesztőségeket pedig baloldali, sőt szélsőbaloldali újságírók irányítják. Bőséges támogatást élveznek az adóinkból, és egyetlen más ország sem kenyerezi le úgy a sajtóját, mint Emmanuel Macron Franciaországa. A társadalom nagy kérdéseiben teljes az egyhangúság a tájékoztatásban.”
A politikai oldalakat leszámítva a cikk folytatása még inkább deja vu érzést kelt a magyar olvasóban. Mintha a magyar nyilvánosság állapotáról szólna a sok keserű megállapítás: a kormánytól független sajtó lehetetlen helyzetéről és az állami pénzekkel kitömött, pórázon tartott sajtóról.
„Egyelőre maradtak a szabadságnak bizonyos terei, különösen a közösségi és az alternatív médiában, amelyek ugyanakkor gyakran nagy árat fizetnek ezért a szabadságért. Így például nem élveznek állami támogatást, és a perek is sokasodnak ellenük. Ugyanakkor a nagy médiavállalatok szinte teljes egészére jellemző, hogy az újságírók – akár ideológiai megfontolásból, akár azért, mert a rendszer pórázon tartja őket – ugyanazt a maszlagot adják be a franciáknak. Egyszerűen csak fenntartják a médiapluralizmus mítoszát, miközben nem mások, mint az új világrend lakájai ugyanúgy, ahogy az 1981-es államcsíny után a lengyel újságírók is a kommunista diktatúra szócsövei voltak.”
Tekintettel a magyarországi 2018-as választásokat követő változásokra, amikor kormányzati akarattal – beleértve a Magyar Nemzetet is – összetereltek több száz lapot, oldalt, tévét és rádiót a nemzeti együttműködés rendszere számára egy alapítványba, a KESMA-ba, amelyek szakmányban vesztik el pereket, mert az ellenzék és a kritikus hangok ellen indított támadások tények nélkül és bizonyíthatatlanul, leginkább politikai megrendelésre jelenhettek meg felületeiken, szóval, ekkor legalábbis különös, hogy a Magyar Nemzet szerkesztői helyet adtak Pierre Cassen áthallásos sorainak, aki még itt sem állt meg. Így folytatja:
„Valójában ők az első hatalmi ág Franciaországban. Politikuskarriereket rombolhatnak le aljas sajtókampányokkal. A legvisszataszítóbb történelmi hazugságokat táplálhatják a XX. század legszörnyűbb rezsimjeihez hasonlítva… (…), egy francia újságíró ma vagy prostituált, vagy munkanélküli.”
Pierre Cassen cikke hétfőn jelent meg a Magyar Nemzet oldalán. Szerda este menesztették a lap eddig korlátlan bizalmat élvező főszerkesztőjét. A cikk megjelenésének és a lapvezető menesztésének egymáshoz feltehetően semmi köze sincs. De ha lenne, akkor sem okozna feltétlenül meglepetést.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
