Százéves születésnapját ünnepelte február 25-én Göblyös Lajosné. Március 1-jén, kedden köszöntötte fel Benyik György tarjánvárosi plébános, aki rendszeresen látogatja Erzsike nénit.
Az ünnepelt 1923-ban, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kenderesen látta meg a napvilágot. Elmondta: csaknem húsz éven át a Magyar Optikai Műveknél dolgozott tervrajzkezelőként. Férje úri cipész kisiparos volt, hét évig szolgált katonaként; megjárta a Don-kanyart, ahol megsebesült, így hazahozták; fiukat először kétéves korában látta. „Sötét ruha volt az apján, amikor először találkoztak. A fiunk már aludt, felébresztettem. Mikor meglátta, azt mondta, hogy nem gondolta, hogy az apukája kéményseprő” – mesélte nevetve Göblyös Lajosné.
Született egy lányuk is. Erzsike néninek három unokája és három dédunokája van. A legkisebb kétéves lesz, és ahogy a százéves dédnagymamam fogalmazott, már lekörözte, mert a kicsi tud lépcsőzni.
Egészségi állapota miatt már évek óta nem hagyta el lakását, de szívesen olvas és kézimunkázik, horgol és köt. Legutóbb jótékonysági sapkákat kötött, amelyeket a tarjánvárosi plébánia karitászcsoportjának tagjai juttattak el rászoruló gyerekeknek. Erzsike néni arról is beszélt, hogy mindig tudott örülni a kis dolgoknak.
„Hogy mi a hosszú élet titka, azt csak a Jóisten tudja. Azt nem tudom, nekem miért adta, szerintem én nem érdemeltem meg” – mondta szerényen.
Forrás: delmagyar.hu; Szeged-Csanádi Egyházmegye
Fotó: Koós Kata
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
