Londoni egyházi méltóságok – Paul McAleenan westminsteri segédpüspök, Michael Dunne, a westminsteri érsekség kanonoka és gróf Hadik András, a brit Máltai Lovagrend tagja – tettek lelkipásztori látogatást február 13. és 17. között hazánk több városában. Az utazást Csicsó János angliai magyar főlelkész, pécsi egyházmegyés pap szervezte. Az alábbiakban az ő beszámolóját adjuk közre.
A 21. század embere már el sem tudja képzelni a hétköznapi életét online hírek nélkül; a televízió, az internet olyan eszközök, amelyek által jót és rosszat egyaránt közvetíthetünk, annak függvényében, éppen „melyik tűnik célszerűnek”. A magam részéről – ha van rá lehetőség – a legjobban személyesen szeretek tájékozódni, illetve magam is benne lenni az eseményekben, minthogy kívülállóként szemléljem azokat, közvetett és esetleg torzult, torzított híradások révén. Ezen felbuzdulva szerveztem Magyarországra február 13. és 17. között lelkipásztori látogatást londoni kollégáimat is bevonva, hogy ne csupán a BBC híradásaiból kapjanak tájékoztatást az orosz–ukrán háború borzalmairól és az európai migránskérdésről, amelyről itt, Angliában talán nem pontos képet látunk.
Paul McAleenan, a westminsteri érsekség segédpüspöke, az egyházmegyei karitász felelőse és az etnikai lelkészségek koordinátora; Michael Dunne, a westminsteri érsekség kanonoka, az oktatási bizottság elnöke; gróf Hadik András ügyvéd, a brit Máltai Lovagrend tagja örömmel csatlakozott, hogy maguk is közvetlen közelről tapasztalják meg, hogyan is zajlik az orosz–ukrán háború elől menekülő emberek megsegítése az Ukrajnával szomszédos Magyarországon; az ország védelme a szerb–magyar határnál, hogy betekintést nyerjenek a Magyar Katolikus Egyház karitatív tevékenységébe, sőt Soltész Miklós államtitkár tájékoztatásával a magyar kormány munkájába is.
Február 13-án szálltunk fel London-Heathrow-i repülőtéren, két és fél órás repülőút után pedig már landoltunk is Ferihegyen. Az első két éjszakát a budapesti Központi Szemináriumban töltöttük.
Első utunk Fiumei úti sírkertbe vezetett, ahol báró Gelsey Wilmos sírjánál tettük tiszteletünket. Régi jó barátunk volt, aki éveken keresztül anyagilag is támogatta az Angliai Magyar Főlelkészség munkáját (2 évvel ezelőtt, 99 éves korában hunyt el).
Budapesti tartózkodásunk második állomásaként Cserháti Ferenc segédpüspököt látogattuk meg, aki a diaszpórában élő magyar katolikusság leköszönt főpásztora. A beszélgetéshez csatlakozott Szabadhegyi Péter volt londoni magyar nagykövet is, aki a Magyar Máltai Lovagrend tagja.
Záró programként pedig útitársunk, gróf Hadik András tartott számunkra rövid előadást a budai Várban, az úgynevezett Csikós-szobor előtt (ifj. Vastagh György szobrászművész alkotása, 1937-ben leplezték le az Úri utca és a Szentháromság utca találkozásánál lévő téren – a szerk.). A lovasszobor a Habsburg Birodalom 18. századi hadvezérének, Erdély egykori kormányzójának, futaki gróf Hadik Andrásnak állít emléket, akinek előadónk nem mellesleg egyenesági leszármazottja is. Különösen is izgalmas volt az elmondottakat meghallgatni annak tudatában, hogy a hazai mozik Hadik címmel március 9-én mutatják be a hős tábornok életét feldolgozó filmet.
A második napon az Országházban tettünk hivatalos látogatást. Itt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára fogadott bennünket.
Soltész Miklós államtitkárral a Parlamentben
A Parlamentben a Szent Korona előtt közösen imádkoztunk a békéért, kérve Szent István királyunk közbenjárását, majd az államtitkár az állam és egyházak együttműködéséről szólt, mely különösen szociális téren fontos jelenleg a szomszédban zajló háború borzalmai miatt.
A nap második felében Nyíregyházán látott bennünket vendégül Szocska Ábel görögkatolikus főpásztor. Az egyházmegye vezetői elsőkézből tájékoztattak bennünket a menekültek helyzetéről, majd együtt indultunk el a beregsurányi fogadóközpontba, hogy személyesen tapasztalhassuk meg, milyen munka is zajlik ott napról napra az állami és egyházi segélyszervezetek – Katolikus Karitász, Magyar Máltai Szeretetszolgálat – összehangolt tevékenységének köszönhetően.
A beregsurányi fogadóközpontnál
Útitársaim itt egészen közelről pillanthattak bele, mi történik már pár kilométerrel is arrébb. Személyesen látni és hallani a háború elől menekülők beszámolóit a borzalmakról; kisgyermekes családokkal találkozni, akik átmenetileg az állomáson várakoznak egy jobb élet reményében; nőkkel, akiknek a férjeik a fronton harcolnak, egészen más, mint a hírekben olvasni róla. Valóban megrendítő. Akikkel itt találkoztunk, könnyek közepette imádkoznak minden pillanatban, hogy legyen végre az öldöklésnek, hogy vissza tudjanak térni a hazájukba, otthonaikba – ha még ugyan megvannak. A határátkelőről egyenesen a beregsurányi katolikus templomba vezetett az utunk, ahol szintén közösen imádkoztunk a békéért.
A harmadik napon, ismét Budapesten, a reggeli szentmise után a Szent István-bazilikában őrzött Szent Jobb ereklye előtt róttuk le tiszteletünket, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia központjába látogattunk el, ahol találkoztunk többek között a Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat Irodája vezetőivel is.
Délután Szegedre vezetett az út, ahol Kiss-Rigó László megyéspüspök várt bennünket ebédre, hogy aztán a déli határon, Röszkén a határátkelő vezetőivel találkozzunk. Itt a Csongrád-Csanád Vármegye Rendőrkapitányságának vezetője tartott tájékoztatót a határrendészet aktuális feladatairól.
A brit küldöttség tagjai az ideiglenes biztonsági határzár (drótkerítés) mellett a saját szemükkel láthatták, mit jelent és miért annyira fontos ennek a határszakasznak a védelme. Erről az angliai hírekben ritkán vagy egyáltalán semmit nem lehet látni. Útitársaim is megrökönyödve tapasztalták, ahogyan 20-30 éves emberek csoportjai – akár egy hadseregben – nemcsak kövekkel, botokkal felszerelkezve, hanem akár kézi fegyverekkel támadják Magyarország déli határát, ami tulajdonképpen az Európai Unió határa is. A megrázó élményt adó helyszín után Mórahalomra mentünk, ahol lehetőségük volt megtekinteni a Távfelügyeleti Központot és működését is.
Szegeden Kiss-Rigó Lászlóval, a Szent Gellért Fórum központjában,
a Szeged–Csanád Grosics Akadémián
Miután visszatértünk Szegedre, Kiss-Rigó László bemutatta a Szent Gellért Fórumot, és szólt arról is, hogy bizony a sport által is lehet hirdetni az örömhírt: sok fiatal, akiket egyébként oly nehezen lehet kimozdítani a számítógép képernyője elől, és az Egyház iránti érdeklődésük sem elsöprő, itt valami különleges erő működése révén mégis jelen vannak, megnyílnak. A futball, a sport szeretete ugyanis hatással van rájuk, és a fizikai mozgás a test mellett a lelket is lendületbe hozza.
Természetesen megtekintettük a dómot, illetve beköszöntünk a Szent Gellért Szemináriumba is.
Pécs, Széchenyi tér
Magyarországi zarándoklatunk negyedik napján a reggeli szentmise után elköszöntünk Szeged városától, és Pécs felé vettük az irányt. Dél körül érkeztünk meg. Felföldi László pécsi püspök és munkatársai üdvözöltek minket, majd a Pécsi TV stábja készített riportot a brit delegáció tagjaival.
Délután nagy élmény volt a Néri Szent Fülöpről és Szent Mórról elnevezett iskolák meglátogatása. Az első iskola elsődleges feladata a roma gyerek integrációja, míg a második egy elit iskola. Érdekes volt a kettő működését összevetni. Mindezt turisztikai program követte: a belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, a Szent Péter és Pál-székesegyház, a püspöki palota, a Magtár Látogatóközpont meglátogatása.
Végül pénteken élményekkel és tapasztalatokkal telve, hajnali szentmisét követően indultunk vissza Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, ahonnan a déli órákban emelkedett a magasba a British Airways gépe Anglia irányába.
Testben fáradtan, de lélekben feltöltekezve érkeztünk meg Londonba, hogy még tisztább lélekkel léphessünk be idén a böjti időbe és készülhessünk fel húsvét ünnepére.
Szöveg és fotó: Csicsó János angliai magyar főlelkész
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
