Az Eucharisztia ünneplése 147.

Az Eucharisztia ünneplése 147.

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Az úrnapi zsolozsma olvasmányos imaórájában az első olvasmányt követő válaszos éneket János evangéliumának szövegrészleteiből szerkesztették (Jn 6,48.49.50.51.52). Az evangéliumi szövegrészlet a Jelek könyvében, azon belül a Jézus tetteiről és tanításáról szóló viták bemutatásának középpontjában található. A triptichon (5,1–47; 6,1–71; 7,1–10,42) két szélső egysége Jeruzsálemhez köthető, míg a közbülső Galileához, közelebbről Kafarnaumhoz. A Jézus származásáról szóló viták kereszttüzében találjuk az alábbi tanúságot: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.« Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«” (Jn 6,48–52) 

A részlet csúcspontja: a kenyér, amelyről Jézus beszél, az ő teste. Beszéde során az Úr visszautal a korábban mondottakra: „»Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.« Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!« Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” (Jn 6,32–35)

Hírdetés

Míg Mózes csoportjának tagjai meghaltak, noha ettek a mannából, addig aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Annyi bizonyos, hogy Jézus identifikációs nyitó önvallomása lényeges: Én vagyok… Ennek elfogadása a Jézushoz való közeledés, pontosabban befogadása, a neki való önátadás (a hit). E folyamat célja az emberi törekvések lényege: az üdvösség, az örök élet. Nem valamit, hanem valakit engedünk tudatosan az életünk részévé lenni, s még inkább egészévé, értelmévé válni. Az élő Kenyér már ma az örök élet felé való törekvést táplálja, amelynek teljessége is maga az élet Kenyere. Gyökössy Endre találóan fogalmaz: Jézus annak az embernek a nyelvén szól, „aki tulajdonképpen ma is azt vallja, hogy valójában csak az az övé, amit megeszik” (Gyökössy Endre, János evangéliuma, Örökségünk Kiadó, 1999, 91.), noha ezt ki kell hogy egészítsük: azé vagyunk, aki a mi táplálékunk.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »